Mit hozott november,
zsákjában mit cipelt?
Bús léptei nyomán
tücsök nem ciripelt.

Pillangó sem szállott
roskatag vállára,
nem vigyáz békadal
éjszaka álmára.

Hozott szürke ködöt,
zúzmarát, hódarát,
napraforgó kórót,
mi nyár után kiált.

Rövid nappalokat,
elnyúló éjeket,
hozott borult eget,
hunyt csillagfényeket.

Kukoricaszárat,
mit hideg szép cibál,
lombját vesztett ágat,
amire dér szitál.

Vacogtató szelet,
deres hajnalokat,
meghívót a télnek,
didergős napokat.

Mienk ez a hónap,
ahogyan a többi,
eme harminc napból
nem lehet megszökni.

Ez van, ezt szeressük,
mint virágot lepkék,
fogadjuk illőképp!
Mi mást is tehetnénk?