HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1839

Írás összesen: 46936

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Szokolay Zoltán
2018-08-29 20:03:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2016-11-12

A Vén Tölgy

Mihály a temetés után összepakolt magának egy hátizsákra való holmit, és felsétált a hegyre. Senkihez nem szólt közben, nem is válaszolt a kérdésekre. Köszönés nélkül csukta be a kertkaput maga után.
- Hagyd! - mondta a férfi a feleségének, amikor az nyúlt volna az apja karja után, hogy visszatartsa.
- Menjen csak! Egyedül akar maradni. Majd visszajön, ha kibúsulta magát!
Erzsike ebben kételkedett. Ismerte az apja makacs természetét, ha az egyszer valamit a fejébe vett, abból könnyen nem engedett!
A gyásznak tulajdonították a szokatlan viselkedését, és végül elfogadták. Nem tehettek mást.
Együtt lakott a nagycsalád a parasztportán, a fiatal pár a csecsemővel, és az asszonyka szülei. Generációk óta éltek, haltak meg itt az emberek, tovább örökítve a birtokot az utódoknak. Most, hogy a nagymama és Mihály is itt hagyta őket, szokatlanul nagy lett a ház hármójuknak.
A hegyoldalban volt egy kis faházuk. Még az egyik ősüktől maradt, aki erdész volt, és megtarthatott magának egy darabka ősfás erdőt. A megszürkült gerendaházat gondosan karban tartották, és néha kiadták nyaralóknak. Ide vonult el az öreg a világ elől a bánatával.

A házikó közelében, a tisztás szélén vénséges tölgyfa őrködött. Senki nem tudta a korát. Még a legöregebbek is úgy emlékeztek rá, hogy az ő gyerekkorukban is épp ilyen hatalmas volt. Lehetett már párszáz éves. Egyszer belecsapott a villám, felgyújtotta a belsejét, de a lángok kialudtak, és a fa diadalmasan tovább élt.
Mihály ennek a tövében szeretett üldögélni és elmélkedni. Ha a lánya ételt hozott neki, rá se figyelt, csak bámult valahová nagyon messze. Nem sokat evett, legtöbbször el is feledkezett az étkezésről.
Eljött a nyár. A forróság belopakodott az erdőbe is, végigperzselte a tisztás füvét. A patak párája enyhítette a lázas hőt, de a férfi bánatára nem hozott gyógyírt. Nem látta a vadvirágok táncát, szeme csak a távoli völgy páráját fürkészte, meg a magasban rohanó felhőket, mintha onnan várná közeledni az eltávozottat.
A fák ruhát váltottak, de a színorgia megszürkült, mikor rájuk nézett. A szeptemberi reggeli ködök egyre fentebb kúsztak a hegyoldalon, míg végül a tölgyfát is beborították a tövében merengő fekete alakkal.
"Hol van az örök
köd? A kerékvágásból
önmagadat most
kilököd. Vén tölgy
lépjél rá a fényútra,
szabaddá leszel, mint vadon puma"*.
Szavalta magában a verset újra, és újra. A szavak tolakodtak az agyába, nem tágítottak. Vágyódott nagyon elmenni innen. Az ő Erzsókja után. Az ágak bólogattak rá, megnyikordultak a szélben.
- Nem búsultál már eleget? - ripakodott rá a lánya egy napon. - Ideje lenne végre hazajönnöd! Itt a tél a nyakunkon, ha fenn maradsz, megfagysz!
- Nem lenne az olyan nagy baj - mondta rá csendesen Mihály.
- Na, ez szép! - zsémbeskedett vele az asszonylánya. - Kizökkenthetnéd végre magadat ebből a depressziós állapotból! Mire jó ez? Az anyámat ezzel ugyan fel nem támasztod! Te pedig még nem vagy öreg, még másik asszonyt is találhatsz magadnak!
- Ugyan lányom, hová gondolsz!
Azzal az ő részéről a társalgást befejezte. Nem válaszolt semmit, bármit is kiabált rá mérgében Erzsike. Visszaült a tölgyfa kidudorodó gyökerére, és kavicsokat kezdett hajigálni a patak vizébe, mint egy durcás gyerek.
- Na, ezzel a vén szamárral nem lehet mit kezdeni! - legyintett a fiatalasszony mérgesen, és dúlva-fúlva otthagyta a némaságba burkolózó apját.

Ám Erzsikét se puhafából faragták, a konokságot ő is megörökölte. Lejössz te még onnan - gondolta -, ha nem az én kedvemért, majd más szoknyája után!
Ettől kezdve nem vitt fel több ételt. Néhány napot várt, aztán megkérdezte a szomszédasszonyt, megtenné-e helyette?
Irma boldogan vállalta. Az ő ura már évekkel ezelőtt elment a túlvilágra, Mihály pedig mindig is tetszett neki. Gondolta, elérkezett az ő ideje. Lecsalogatja ő onnan, ha addig él is! De akkor már megtartja magának! Fogta a kosarat, és minden nap, ha esett, ha fújt, elindult felfelé az ösvényen.
Hideg fogadtatásban volt része. Jó szót nem kapott a szívességért, úgy tűnt, a férfi tudomást se akar venni róla. Hiába öltözött fel csinosan, hiába próbálta kitalálni, mire lenne itt fenn a legnagyobb szükség, hiába szólott kedvesen, csak a fagyos hallgatást kapta válaszul. Így telt el egy hónap.
- Gyere le Mihály a faluba! Mindjárt itt a tél, betemet a hó, mi lesz veled itt fenn? - kérlelte.
- Majd ha az öreg tölgy gyökereivel kilép a földből, szabaddá lesz és elindul a fényúton, akkor majd én is lemegyek innen - mondta végül az elképedt asszonynak, és hátat fordított neki.
- Kőből van a szíve a te apádnak! - fakadt ki otthon. - Már inkább holt, mint élő, valamiféle szellemalak lett belőle, nem férfi az már! Én ugyan fel nem megyek hozzá többé!
- Jaj, Irma, ha már te sem, akkor csak az angyalok segíthetnek! - sóhajtott Erzsike, és elsietett a falu piciny templomába, hogy gyertyát gyújtson, ahogy az asszonyok mindig is tették, ha kérésük volt.

Aznap éjjel Mihály álmodott.
A köd előólálkodott a fák közül, lopva, mint a tolvaj, és a sűrű fehérség kupolaként ráborult a tisztásra. A tölgy ágai karokként kinyúltak belőle és integetni kezdtek. A tejtenger hullámot vetett, erősödő szárnysuhogás rezegtette a levegőt. A barna levelek esőcseppekként ereszkedtek le a deres fűszálakra, felhőként rájuk borultak, kifehéredtek, és opálos fénnyel felragyogtak. Angyalok állták körül a vén fát. Hószín szárnyuk a földet söpörte, ajkaik mennyei dallamot dúdoltak. Az erdő körülöttük zúgott, hajladozott, suttogások, sóhajtások neszei kúsztak elő a rengetegből.
A földöntúli ragyogásból hang szólott:
- Erős lettél már! Dicső diadal a tiéd! Vén Tölgy, gyere, lépjél ki gyökereiddel a földből, és indulj el a Fényúton!
Mihály felriadt. Kint vészjóslóan zúgott a hegy, a szélrohamok nekirontottak a ház gerendafalának, s az nyikorgott, jajgatott eresztékeiben. A kandallóban ellobbant a tűz, a jeges szél végigsöpört a szobán.
Beburkolózott a takaróiba, s mivel nem tehetett mást, elaludt.
Az álma folytatódott. Az angyalok hozsannázva felemelkedtek az égbe, körgyűrűjükbe zárva vitték magukkal felfelé a vénséges fát. Törzsén az odú sötétje szélesen vigyorgott. A földön vakító fehérség maradt utánuk. Egy asszony közeledett a ház felé. Ő kilépett az ajtón, karját a látogatója dereka köré fűzte, érezte nőies illatát, forróságát, és elindult vele a távoli házak felé.
Arra ébredt, hogy megsüketült. Kinézett az ablakon. A szél elállt. Vastag paplanként hótakaró borult mindenre, az tompította le a hangokat. Megjött a tél.
Kilépett az ajtón. Átverekedte magát a hótorlaszon, és megrökönyödve a magasba nézett, ahol a tölgyfát kellett volna látnia, aztán le. A hatalmas, vaskos törzs és emberderéknyi ágak a lábai előtt feküdtek, végignyúltak az egész tisztáson. Gyökereinek maradék csonkjai az égre meredtek. Az odú sötétje szélesen vigyorgott. Csoda, hogy a faóriás nem a házikóra zuhant.
Mihály álldogált még egy darabig, tekintete végigpásztázott a hegyen, le a völgyig. Mintha keresett volna valakit. Aztán átmászott a nyugovóra tért fa derekán, és elindult a térdig érő puha hóban lefelé. A faluba.

*Flórián Róbert Szabolcs: Embervedlés

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2017-01-21 21:21:27

válasz Finta Kata (2017-01-18 18:01:40) üzenetére
Kedves Kata!
Eszembe juttattad, hogy mikor a lányom kicsi volt, és megkérdezte, mit írok, a válaszom mindig az volt: mesét felnőtteknek. Jól látod, valóban egy mesét juttatott az eszembe Szabolcs verse.
Köszönöm neked, hogy olvastad, és a szép szavaidat!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2017-01-21 21:17:47

válasz inyezsevokidli (2017-01-18 17:31:32) üzenetére
Kedves Ildikó!
Hálásan köszönöm a szívhez szóló soraidat! Nagyon megörvendeztettél vele!
Eferesz versei olyanok, hogy elviszik az olvasót egy másik dimenzióba, de mindenképpen a földi és az égi közt teremtenek kapcsolatot. Valamit talán ebből sejtettem meg - az érdem mindenképpen Szabolcsé. :)
Ölellek:
Ylen
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11934
Időpont: 2017-01-18 18:01:40

Kedves Ylen!

Mit mondhatok erre, mint azt, hogy Meseszép. Nyugodtan tehetnék a mesék közé is. Szép szavakkal,
kedves szavakkal alkottad meg ezt a történetet.

Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1363
Időpont: 2017-01-18 17:31:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Már korábban olvastam ezt az írásodat.
S mondhatom, olyan katarzist éltem meg a végére, mint még soha.
Sok-sok másodpercig lúdbőrzöttem a testem egész felületén.
Soha még ennyire!
Az Eferesz verse is különleges megvilágításba került, s az összhatás felemelő volt.
Írtam is ide, de valahogy túl sokáig időztem, s a hozzászólásaim elszálltak akkor.
Azóta készültem visszajönni, de a lendület csak most repített ide, hogy végre megköszönjem az élményt, amit amit kaptam, Tőled, Tőletek.

Szeretettel ölellek mindkettőtöket:
Ildikó
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-12-07 17:12:11

válasz black eagle (2016-12-04 03:49:55) üzenetére
Kedves Laca!
Köszönöm a szép szavaidat, örülök, ha élményt jelentett! Csak gyere máskor is Andrea nyomán! :)
Üdvözlettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-12-07 17:10:08

válasz Hegedüs Andrea (2016-12-03 22:08:08) üzenetére
Kedves Andrea!
Örülök, hogy Ildikó ide irányított! :)
Ha magad találtad benne, még jobban örülök! A fiatal fáknak állniuk is kell!
Örültem neked!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1320
Időpont: 2016-12-04 03:49:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Szépen és jól megírt történet, örülök, hogy Andrea nyomán eljutottam a vén tölgyhöz. Egy kicsit én is megtaláltam benne magam. Kellemes élmény volt olvasni. :)

Üdvözlettel: Laca
Alkotó
Hegedüs Andrea
Regisztrált:
2016-06-10
Összes értékelés:
398
Időpont: 2016-12-03 22:08:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Örülök, hogy Ildikó ide írányìrott.
Élmény volt olvasni.Megláttam magam benne, de itt még állnakva fiatal fák.😉
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-12-03 17:33:34

válasz T. Pandur Judit (2016-11-18 16:42:04) üzenetére
Kedves Judit!
Jól sejtetted meg a titkolt szándékom, a történet az első gondolattól kezdve kétesélyes volt, s az én olvasatomban Eferesz versében is ez benne van. Az általad említett befejezés is lehetett volna a történet vége, de itt most a régi, idejét múlt életlátás "kidőlése", az új kezdete mellett döntöttem.
Köszönöm neked a soraidat!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4721
Időpont: 2016-11-18 16:42:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Sikerült meglepned! Az egész történet, de főleg az álom része arra készített fel engem, hogy a tölgyfával együtt /vagy egyenesen általa/ Mihály is "kidől", és - vágya szerint - elmegy a felesége után.
Hát nem így lett! De nem bánom...

Judit
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-11-18 16:31:51

válasz efmatild (2016-11-18 13:24:18) üzenetére
Kedves Matild!
Köszönöm neked a szép szavakat! Simogattad velük rendesen a szívemet! :)
Nagyon örülök, hogy a történet elnyerte a tetszésedet! A fát érző lények, szerintem, sokkal jobban kellene tisztelnünk őket, mint ahogy tesszük.
Szeretettel:
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
424
Időpont: 2016-11-18 13:24:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Már a cím is megragadott, a tartalom pedig ámulatba ejtett, mert olyan szépen írtad meg, milyen nagy bánat egy idős embernek, ha "elmegy" a felesége. Az együtt megöregedett emberek vágyódnak párjuk után, de az élet megy tovább. Tetszik az a megoldás, hogy végül az élet mellett döntött, és feladta dacosságát, visszatért a faluba. Olvastam a hozzászólásokat is, nekem így kerek a történet, ahogy van. Megjegyzem, nekem is egyik kedvencem a tölgyfa. Ismerek a Duna partján egy hatalmas fát, amikor meglátom, tisztelettel nézek rá, magamban még köszönök is neki.:) Gratulálok nagyon szép történetedhez! :)

Sok szeretettel: Matild

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-11-16 20:27:55

válasz túlparti (2016-11-15 22:31:18) üzenetére
Szia Túlparti!
Örülök, hogy írtál arról a tölgyről. :)
Nálam is van a tanyán, úgy nyolcvan év (plusz még pár) a kora, még bölcsődés korú. De hatalmas! Próbálkozom az utódneveléssel, de nem sikerül, nehezen marad meg a forró, száraz nyárban itt a homokon. (Vagy az őzek jó étvággyal lelegelik.)
Az biztos, hogy a tölgy különleges fa, sok szempontból.
Köszönöm a jó véleményed a mesémről!
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-11-16 20:21:14

válasz Kankalin (2016-11-15 20:30:40) üzenetére
Szia Kankalin!
Úgy gondolom, hogy a hirtelen képváltások még a filmben is fárasztóak, ha túl sok van belőlük. Itt csak az előzmények gyorsítása miatt alkalmaztam.
Az álomképből talán kilóg az odú képe. Ha festmény lenne, biztos kifesteném belőle. Te mire gondoltál konkrétabban?
A vessző a "szabaddá lesz, és elindul a fényúton" részből maradt ki, illetve "A tölgy ágai karokként kinyúltak belőle, és integetni kezdtek" "és"-e elől. Most már látom.
A tagolást nem értem. Túlzottan szétszabdaltam? Másképp kellett volna? Hogyan lehetne több a mondanivaló? - Na, itt vannak a hiányosságaim! :)
Azt sejtettem, hogy Szabolcs verse nem könnyen adja magát, engem az első olvasástól kezdve magába szippantott. Annak csak örülök, ha így a Te, illetve mások érdeklődése is a vers felé fordult! :)
Igen hálás vagyok, hogy foglalkoztál az írásommal, köszönöm az észrevételeidet!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
677
Időpont: 2016-11-15 22:31:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
szia Ylen!
ismertem egy ilyen tölgyet, az Ormánságban állt, egy kis faluban. a "pótalékban". Édesanyám nagynénjei éltek ott, idősek voltak már, kevesen. tizen-valahány gyermekei voltak református papnak, anyám nagynénjei. öten se tudtuk annak idején átérni törzsét: apám, Édesanyám, s mi hárman, a gyerekek. aztán a legfiatalabb nagynéni kivágatta, gondolom, bosszúból, mert őt nem szerettük. mindegy. a meséd szép, katartikus volt.
tólparti
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6258
Időpont: 2016-11-15 20:30:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! :)

Bevonzott a cím a tölgy miatt. A kedvenc fám, és éppen írogatok is róla titokban. :)
Az első részben nagyon tetszettek a hirtelen képváltások. Azt gondoltam, hogy ez így is marad, de színessé lett attól, hogy stílust váltottál.
A megjegyzésben említett művet sokszor elolvastam, de nem mertem írni hozzá. Segítségemre lett ez a novella, mert másként látom az Embervedlést.

Egészen lenyűgöző a záró rész, benne az álom igen jól megfogalmazott líra, értékesnek tartom, csak egy-két gondolat lóg ki belőle, de nem mérvadó.
A tagolást átgondolnám a helyedben, mert a mondanivaló még ennél is több lehetne.
Egy helyen szembetűnt a vesszőhiány, de úgy döntöttem, hogy nem rovom fel, mert annyira tetszik az írásod, hogy egy vonalka bocsánatos bűn. :)

Köszönöm az élményt! Azt is, hogy közelebb hoztál alkotásoddal egy másikat. :)
Szeretettel: Kankalin

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-11-15 17:44:32

válasz eferesz (2016-11-14 13:41:00) üzenetére
Itt a Napvilágon nagyon sokszor érzem ezt az "EGY"-séget.
Köszönöm mindenkinek!
Nagy szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-11-15 17:42:05

válasz Németh István (2016-11-14 08:38:01) üzenetére
Szia István!
Fogós kérdést tettél fel, el is gondolkodtam rajta rendesen. Nekem az eddigiek is befejezettek, mert annyit láttam bennük megírni érdemesnek. Eferesz verse mögötti történet is lehetett volna csak villanás, vagy villanások sorozata, de bennem most ez így volt kerek. Azt hiszem, eléggé öntörvényű vagyok. :)
Csak az volt bennem kérdés, hogy Mihály elmenjen-e az őszi ködökkel a fénybe Erzsikéje után, vagy az életet válassza. Most magamból indultam ki, én anno a továbbélés, az újrakezdés mellett döntöttem.
Eferesz lehet, egészen másra gondolt.
A véleményed nagyon nagy dicséret nekem, köszönöm! Úgy veszem, hogy erre felé menjek! :)
A Smaragdtábla-részleteknek pedig különösen örülök!
Üdvözlettel:
Ylen
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2527
Időpont: 2016-11-14 13:41:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Németh István (2016-11-14 12:16:00) üzenetére
Kedves István, Ylen, és Mindenki!
Szerintem is így van, mert ennek vagyok a része, még akkor is, ha oly sokszor nem értem az Egészet.
:)
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
193
Időpont: 2016-11-14 12:16:00

Szia Ylen, szia eferesz!

Az utolsó hozzászólás felidézett egy régebbi dolgot ami foglalkoztatott, és beszéltem róla Ylennel is.
Smaragdtábla (részlet):
1. Való, való, nincs benne kétség, biztos, megbízható.
2. Íme, ami fent van, alulról jön, ami lent van, felülről. Az Egy műve a varázslat.
3. Ebből az Egyből egyetlen művelettel minden létező így keletkezett.

Üdv: István
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2527
Időpont: 2016-11-14 09:39:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Annyira jó érzés, hogy részei vagyunk az Egynek, köszönöm szépen.
:)
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
193
Időpont: 2016-11-14 08:38:01

Szia Ylen!

Na, ez igen, végre! Többször írtam már az írásaidhoz, hogy olyanok, mint egy részlet, egy villanás, azaz töredék valamiből. Ez más, ez már egy teljes történet, sodró lendülettel, jól megírva.
Egyetlen apró kérdés merült fel bennem. Egy másik mű ihlette. Ezért lett a történet kerek, egységes, vagy pedig tényleg te akartad, az eddigiektől eltérően, így írni?

Üdv: István
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-11-13 21:14:26

válasz hundido (2016-11-13 17:53:29) üzenetére
Kedves Hundido!
Nagyon örülök a szép és dicsérő szavaidnak, köszönöm szépen! És hogy Mihály jellemábrázolását is életszerűnek érzed, annak még inkább!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-11-13 21:10:37

válasz Bödön (2016-11-13 16:49:22) üzenetére
Szia Laci!
Égi Fények, vagy Földi Fények - ki mit keres, azt találja! Inkább egy asszony szoknyája, mint a bánat! :)
A kétféle olvasato(ka)t jól látod.
Eferesz versében nekem több jelentést adott az "örök köd", a "vén tölgy", a "fényút", a "szabaddá leszel". Lényeg, hogy nem szabad beleragadni semmibe se, le kell vedleni a régi idejétmúltat.
Őszintén örülök a véleményednek!
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-11-13 21:04:04

válasz oroszlán (2016-11-13 14:42:46) üzenetére
Drága Ica!
Ha erőt adott, az nagyon jó! Ennek szívből örülök! Az optimista kicsengés, a segítség megérkezése az én olvasatomban ott volt a versben, benne kellett legyen a történetben.
Ölellek szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-11-13 21:00:54

válasz Kőműves Ida (2016-11-13 13:37:08) üzenetére
Drága Ida!
Az érdem nem az enyém, a versben benne volt. Nagyon tetszett a vers, és több variációban játszódott le bennem a történet. Ez lett belőle.
Eferesz költészetét csak "aprópénzre" váltottam.
Köszönöm, hogy ilyen jó véleménnyel vagy róla!
Ölellek:
Ylen
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1136
Időpont: 2016-11-13 17:53:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Gyönyörűen megírt történetet írtál. Ízes szavakkal tarkított csoda! Tetszett, ahogy Mihályt ábrázoltad. Gratulálok!!!! szeretettel: hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7946
Időpont: 2016-11-13 16:49:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Érdekes, jól megírt, megható történet, hogy indul el egy férfi a Fény után, illetve egy asszony szoknyája után. Végül a kettő ugyanaz, nem? (Lehet, h nem, és ha folytatódna a történet, ki is derülne) Szegény Mihály. Megy a faluba. megy a fény után. Egy szoknya után. Két olvasata van. Ezért klassz! :) Szia én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7102
Időpont: 2016-11-13 14:42:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mint egy mese, csodaszép drága Ylen.
Örülök, hogy olvashattam! Csodálatos erőt merítettem belőle. Köszönöm!
Szeretettel ölellek: Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5494
Időpont: 2016-11-13 13:37:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ylen!

Neked aztán fantasztikusan jó ötleteid vannak. Olvastam eferesz versét is, azután itt a novelládban kiteljesedett minden.
Remek az öreg jellemrajza, még impozánsabb a vén tölgy jellemzése, az álom megfestése... Nem is tudok megszólalni. Le a kalappal előtted! Nagyon, nagyon tetszett!

Ölellek!
Ida

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Útinapló V. Harmadik nap – délután címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Őszi villanások című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vágyódás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fény remény című alkotáshoz

majusfa bejegyzést írt a(z) Fény remény című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vágyódás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Megérinthetlek-e valaha 18+ című alkotáshoz

horge alkotást töltött fel Bolondok merengése címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

Janó Nataniel Dávid alkotást töltött fel Piramis címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) A függöny 8/8 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A függöny 8/1 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)