HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47289

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: HollóFeltöltés dátuma: 2016-11-14

Fekete Szív


"Sírodban várj: találkozunk,
Az a völgy lesz új otthonunk."

Henry King, Chichester Püspöke



- És ki vagy te?
Mennydörgött hátam mögül a kérdés, majd szívemet érte egy éles, hideg érzés...
Válaszra sem méltatott a kapitány. Felé fordultam, hogy lássam gyilkosom arcát, ki véget vetett utamnak. Majd felzendült a kérdés, mit a legénység minden tagja hallott már.
- Fiam, féled e a Halált?
Utolsó véráztatta szavam egyetlen szót mondott mely minden rosszat okozott...
- Igen...
Térdre borultam, és a kapitány mosolya olyan szélesre húzott, hogy a bőr is leszakadt arcáról, szemei kiugrottak helyéről, vörösen izzó lángok gyúltak ott. Egy félig rothadó koponya vigyorgott rám ősz haját tépte a szél, és öröm ittasan közölte.
- Üdv köztünk matróz!
Sötétség leple húzott takarót agyamban, némán eldőlve a hajó kemény fáján csattant bőr fedte koponyám. Fájdalmat nem éreztem. Pihentető volt, megnyugtató, mintha utolsó emberi lélegzetem fújhattam volna ki mielőtt pokolra szánom magam. Így lettem szolgája az átkozott Hendrik Decken hajójának.
- És ki vagy te? Koma nekem elárulhatod, itt nincsenek titkok. Örökké bolyongunk a tengeren. David rendes ipse volt, csak sokat jártatta a pofáját....
- Én? Senki. Még az is lehet, hogy ennek az átkos hajónak az új kapitánya.
- Ne mondj ilyet komám, még a kapitány áthúzat a bárkánk gerincen, hogy 100 évet kelljen ott lent töltened.
A hajó, melyen a végtelent kellett szolgálnom egy svéd Vasa alapjain épült. Rettentő csatahajó. 46db 6fontos ágyúval, a hajótat magasan kiemelkedett a fedélzettől, melyet a kormányos mester sosem hagyott el.
Ezer évnél is öregebbnek látszó átkos bárkánk feladata egy volt, melyet kapitánya dacból megtagadott. Így a rettenet hírnöke ként vált ismerté hol felbukkant halált hozott minden bátor tengerészre. Nos erre a borzalomra kerültem én is mint matróz, és mégis ki vagyok én? Fejemben még mindig zeng a kérdés melyre választ kapni Decken kapitány már nem méltatott várni. Igaz ami igaz, ha már csak ennyi marad meg belőlem a világnak, apró naplómban be is kéne mutatkoznom, tisztes nevem John Rivers első tiszt, mielőtt Hendrik Decken szolgája lettem volna az angol flotta egyik mesterművén végeztem katonai kötelességem Simon Peel alatt szolgálva a Lady Lovibondon.
A nyílt karibi tengeren hajózva ért minket a legfurcsább, nem e-világi érzés... Havazni kezdett! Dermesztő hideg tombolt mikor a semmiből bukkant elő egy hajó, melynek orrdíszét emberi csontváz alkotta, s megjelenését mintha ezer éve ette volna már a tenger sós vize. Pokoli feketeséget árasztott mely füstnek nem volt nevezhető, milliók sikolya tombolt, dobhártya szakító erővel lüktetett. Végül csupán egy szempillantás voltában, csend honolt... Elhalt a hó esés, és tengernek morajlása sem törte meg a némaságot. Ágyú dörrent, és sorban robbant az átok, cafatokra tépve embert és hajót mintha csupán papír volna semmi több. Égi mennydörgés hangja nem ért fel a pusztítás üvöltésével. Végül matrózok ragadtak meg és húztak fedélzetre. Lábamra állítottak és fülembe ordították
- Itt állj meg féreg! A többit meg már tudja. David ébresztett, a kíváncsiskodó ipse, gyors kézfogással mutatkozott be.
- David Blake vagyok komám a tat mester rám bízta sorsod, hogy beilleszkedj közénk. Mi volt a feladatod éltedben?
- Első tiszt voltam, a Lady Lovibondon.
- Én csupán egy szerencsétlen potya utas. A hajó nevére meg évek óta nem emlékszem már. - Félszeg mosollyal mondta David.
- Mióta szolgálsz ezen a hajón David? - Kérdésemben rettegés csengett.
- Hát komám, tudja a tenger... Nekem elhiheted nem telik bele pár év se és gőzöd se lesz a múltadról.
- Munkára büdös kotorék népség! - üvöltötte a tat mester
Felmosás, kátrányozás, hullák vízbe dobása...
Szégyen munka egy magam fajta magas rangú tisztnek...
Nem tellett bele csupán néhány évbe és máris a kapitány oldalán találtam magam.
Az igazsághoz néhány el metszett torok is járul de a hiányzó legénységet rendszeresen pótoltuk az elsüllyesztett hajók néhány túlélőjével.
Idestova ha jól számolom 10 éve rothadok ezen a hajón. David arca erősen megváltozott az utóbbi években, főként mert az egyik harc után egy bátrabb matróz pengét rántott és átszabta egy kicsit a pofázmányát. Egyik szeme hiányzik már és állkapcsa sincs... Végre igazán jó társaság, nem tud megszólalni. Ráeszméltem az éveim során, hogy élő ember minket meg nem ölhet, éhség csak gyötör mint a szomj melyeket nem elégíthet ki semmi. Csupán átkozottak végezhettek egymással, mert pengéink is átkozottak.
Már magam is vissza kellett olvassam a jegyzeteim mert nem emlékszem a múltamra mintha mindig is itt szolgáltam volna.
Kétszáz éve ha jól olvasom kétszáz éve már, hogy nem írtam naplóm lapjaira. Viszont eljött a nap! Végzek a kapitánnyal, átveszem helyét és én leszek a hajó új ura. A tervem? Nos bekéretem magamat a kabinjába és azt a pengét döföm át szívén mellyel egykoron végzett velem.
- És ki vagy te? - szólt a kapitány hangjában évezredek haragja
- Az új kapitány Mr Decken.
Kardot rántottam, viszont Mr Decken sem volt rest, pengét pengéhez szorított szemei helyén a vörös láng minduntalan erősödött és torz vigyora ismét felragyogott arcán. Harcunk hamar tomboló viharrá kerekedett szikráztak az össze csapó pengék, vívásunk közepette pisztolyt rántottam és arcon lőttem kapitányom. Ki csak nevetett gyenge próbálkozásomon, viszont a vérengzésünk hevében kabátja oldal szélre húzott és feltárta mellhasán a tátongó lyukat, melyben ott dobbant átkos fekete szíve. Egyetlen jól irányzott szúrással vetettem véget a küzdelemnek, pengém áthatolt a szíven mely a tátongó lyukban remény vesztve sóhajtott, s fekete füst szerű anyag kúszott fel kardom élén. Testemet kezdte átfonni szép lassan, s éreztem ahogy arcom húsát égető fájdalommal lemarja szemeim kifolytak a hőtől mely a fekete anyagból eredt, üvöltöttem arcomhoz akartam kapni de kardom nem tudtam elengedni. Végül a pokoli derengés úrrá lett rajtam a fájdalom megszűnt létezni. Kapitányom szemeim helyén tátongó lyukba nézett, elmosolyodott majd így szólt.
- A hajó, és az átka is az öné Rivers Kapitány!
Mr Decken teste lángra kapott a semmiből és egy pár pillanat alatt hamuvá is égett. A hajó fedélzetére lépve mindenki öröm ittasan üdvözölte az új kapitányukat. Enyém a hajó és az átka... Ez az utolsó mondat rágta magát koponyámba.
Eltelt még száz év, és az újonnan érkező matrózok kik legénységemet szolgálják, már furcsák ruházataik beszédük. Hajóik is vasból épültek melyek jobban ellenálltak az ágyú tűznek...
- Furcsa időket élünk, nem Mr Blake első tiszt? - Válasz nem érkezett első tisztemtől hiányzó alsó állkapcsa okán.
A fekete erő mely átjárja testem minden apró részét és a kín... Az évszázadok során elviselhetetlenné vált. Eljött az ideje, hogy megbékéljek. Kardomat húztam a magasba s szóltam kormányos mesterem mellől.
- Matrózok, mocskos férgek, eljött az idő, hogy véget vessünk a szolgálatnak!
- Aye kapitány! - együttes üvöltéssel hangzott a válasz.
- Kormányos mester! Az irány észak! Vitorlát bonts teljes sebességgel előre!
Alig tellett bele pár napba és megláttuk a partot. Viszont, földöntúli hó esés kezdődött, és egy nő jelent meg a hajó fedélzetén. Angyali szépségű, szurok fekete hajú, selyembe öltözött hölgy. Ki így szólt:
- John Rivers kapitány, mit csinálsz a partoknál? Hogy van merszed megtagadni küldetésed?
- Véget vetünk a szolgálatnak tengeri boszorkány! - Ékes szóló hangon szóltam vissza.
- Tengeri boszorkány? - A hölgy hangjában pokoli harag gyúlva. - Nem vagyok én boszorkány naiv kapitányom! Kalüpszó vagyok Atlasz lánya a tengereknek úrnője!
- Lehetsz tőlem maga Jézus is némber, mi most kikötünk! - szólt egy matróz
Csupán egy ártatlan pillantást vetett a szerencsétlenre Kalüpszó, és tőből szakadt ketté szolgálóm.
- Hendrik Decken kapitány és hajójának minden matróza átkozott az idők végéig. Róják a tengerek végtelen vizét s vízbe fúltak lelkét egyengetik. Ezt a feladatot szabtam a Bolygó Hollandira büntetés képén. - Szólt a nimfa végtelen türelemmel hangjában
- Mr Decken kapitány meghalt úrnőm, én végeztem vele azért vagyok én a hajó új ura, engem nem köt az ő szava!
- Bolond! Tested átjárja az átok a fekete füst mely a szolga sorba taszítja lelked.
- Hogyan oldhatnám fel az átkot, hogy békére leljen a legénység? - kérdésem félve tettem fel
- Nincs szabadulás, csupán ha új kapitány halálra ítéltet téged s fekete szíved döfi át pengével.
- Áldásomat adom rátok a felejtés áldását gyermekeim, egy s csupán egy nap a parton melyet eltölthettek ma! Mikor a nap alábukik a tengernek útra kell a Bolygó Hollandi s legénysége nem fog emlékezni arra kik voltak korábban. John Rivers kapitány lesz az egyetlen ki az emlékezés poklát kell, hogy megélje.
Azzal a nimfa köddé vált szemünk elől. A hajó egy furcsa kikötőben találta magát, mintha az eltelt több száz év csupán ma lenne. Fehér nép és rum szag áradt a kikötő stégén.
Elnyelte a tenger a nap utolsó sugarát. Útra kelt az átkos hajó ismét. Kedves olvasóm, tanulj hibámból és ha megkérdi tőled egy svéd vasa fedélzetén a kapitány, féled e a halált, bátran feleld: "Nem"
Kabinom közepére állva előhúztam kardom, naplóm üvegbe dugva vízbe hajítottam, és átkozott fekete szívemen pengémet átszúrtam. Ám a halál, nem adatik meg nekem...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2016-11-08
Összes értékelés:
3
Időpont: 2016-11-18 14:43:28

válasz Németh István (2016-11-14 21:45:42) üzenetére
Szia István!

Köszönöm a jó tanácsot, mindenképp megfogadom (elnézését a kései válaszért). Emellett köszönöm az üdvözlést is, az a rövidke idő amióta az oldal tagja vagyok, és a műveimhez kapott vélemények + tanácsok, már most rengeteg változást vittek végbe azon téren, hogyan tekintek egy egy írásomra, és mire figyeljek oda kifejezetten. (No meg azért munka végén haza érve néhány, író új vagy régi művének elolvasása után, kellemes érzéssel töltenek el, hogy van aki örömét lelte alkotásom olvasásában!)

Üdv: Holló
Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
193
Időpont: 2016-11-14 21:45:42

Szia Holló!

Hát, mit is mondjak ha szárnybontogatásként ilyen jó írásokkal kezdesz! Átgondolt, jól felépített, kerek történet. Egyetlen apró magjegyzést tennék csupán: Kicsit jobban tagold a művet! Több ugrás van az időben vagy térben, viszont magában a műben, látványilag, olvasás szempontjából ez nem jelentkezik, ott összefolynak a dolgok. Nyugodtan használj bármit, ami elnyeri a tetszésedet, mert az áttekinthetőség megkönnyíti az olvasó dolgát, élvezetesebbé teszi az amúgy is jó művedet!
Kísérletezz nyugodtan bármivel, a tehetséged megvan!
Én is köszöntelek az oldalon, sok sikert!

Üdv: István

Legutóbb történt

ermi-enigma alkotást töltött fel A temetés címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Késtem címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A költőkhöz! című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Gondolj arra! címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Irodalmi estek fórumtémához

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lila fények című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hódolat című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Verskényszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Verskényszer című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)