Petri Mici jegyzőkönyve 42 oldalra rúgott, Szereda Edit 40 és fél oldal A/4 lapot írt tele a gyorsírás ákombákomjaival.
Az eltérés abból adódott, hogy Petri Mici a magánjellegű közléseket is belevette, olyanokat, hogy: "elég büdi van benn elvtársak, vágni lehet a füstöt, kinyitná valaki az ablakot?", meddig kotlunk itt, más dolgom is lenne", "erről egy vicc jut az eszembe, de nem mondom, mert túl durva", "kurvák vére folyjon, hát nem ráléptem a saját szemüvegemre"

Áttették gépírásba, és nekiláttak, hogy 5-5 példányban lefénymásolják. Egy példány az osztályvezetőé, egy a saját példány, a többit Tratt Feri, Csepregi János és Meredi Pali kapja, hogy szüljék meg belőle az emlékeztető szövegét. Emil meghagyta nekik, hogy maximum 5 oldal lehet összesen. Meredi Pali a másik osztályon dolgozott, az Ellenőrzésen, Emil gyakran kikérte, ha szükség volt rá.
-Hadd másoljak előbb én - tolakodott Szereda Edit elé Petri Mici.
-Tessék, parancsolj! Edit gúnyos kis fél-mosollyal előreengedte. - Mégis, mi olyan sürgős? Randid van?
-Le kell mennem a Személyzeti Főosztályra Nemesnéhez.
-Ó te szegény. Mit követtél el?
Mici zavarba jött.
-Ja, semmit, csak adat-egyeztetés.
A kolleganő vállat vont. Sejtette, hogy Mici nem a teljes igazságot mondja, de hát személyzeti ügyekben senki nem mondta a teljes igazságot. Odaengedte a géphez, s megvárta, amíg végez.
-Köszi, majd meghálálom. Most lépek.

Mint a bomba, úgy robbant be a titkárságra.
-Nemesné elvtársnő benn van?
-Benn - csodálkozott rá Méhes Kati a titkárnő. - Hova rohansz? Mit akarsz?
-Beszélnem kell vele.
-Nocsak. Kell? -Gúnyolódva ismételte meg a "kell" szót.
-Igen.
-Milyen ügyben, ha szabad kérdeznem? -Méhes Kati tapasztalt titkárnő volt, tudta, mi a kötelessége. Nem ereszt be a főnökéhez senkit, kikérdezés nélkül.
-Majd neki elmondom.
-Nekem mondd el előbb.
-Miért?
-Csak, mert így szokás.
-És, ha nem mondom?
-Akkor azon az ajtón nem jutsz be!
A nő megadta magát.
-Na jó, figyelj!
Háta mögött a falon Lenin elvtárs helyeslően bólogatott kopasz fejével, ő nem ismerte miben konspirál.
-Szocialista erkölcsbe ütköző cselekmények nyomára bukkantam. Osztályunkon olyan dolgok történnek....-Bal kezének középső, és hüvelyk ujjából kört formált, amelyet átdöfött néhányszor a másik keze mutatóujjával.
A fiatal, bodorított-hajú, csinos titkárnő figyelmesen szemlélte a szemüvege mögül. Iszonyatosan közönséges mozdulat volt, a stricik mutogatnak ilyen alpári-dolgokat a sarkon a lányoknak.
-Valóban? Figyelmeztetlek, hogy a főnök nem tűri az alaptalan vádaskodást. Na? Betojtál? Még most is be akarsz menni, vagy meggondoltad magad?
-Bemegyek - jelentette ki határozott hangon.
-Kik az érintett személyek?
Micinek szeme se rebbent.
-Igazat beszélek. Felelős beosztásban dolgozó elvtársak.
-Jó, várjál!
Felpattant, beviharzott a főnökéhez. Enyhén iksz-lábak kandikáltak ki a szoknya alól, de ettől a kis testi hibától eltekintve jó bőrnek számított. Tandem Balu mondta egyszer vicces kedvében róla Csepregi Jánosnak: nem szép, de van benne valami visszataszító.

Micit kinn a várakozás perceiben a hideg lelte. Most ébredt csak rá, hogy mire készül. Veríték csorgott le a hónaljáról, végigfolyt az oldalán, áztatta a szoknyája korcát, belefolyt a bugyijába. Milyen hosszú tud lenni néhány perc. Ha bukok, nagyot bukok, didergett, ha viszont nyerek, mindent megnyerek. Egy életre a markomba kaparintom őket.
Végre valahára nyílt a szezám ajtaja, s meghallotta Nemesné rekedtes hangját.

-Küldje be! De jaj magának is és annak a nőnek is, ha feleslegesen fecsérlik az időmet!