HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1832

Írás összesen: 45800

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2016-11-27

Bűnösök 7/2

Az idősnek látszó férfi a kertben botorkált, megfejthetetlen céllal. Arcát olykor a nyári nap felé fordította, s dacosan nézett bele az izzó gömbbe, semmit sem hunyorítva, mintha ezzel is erejét fitogtatná. Elisabeth Kübler-Ross fölfedezése óta a haldoklásnak öt jól elkülöníthető fázisát különbözteti meg a pszichológia, de ez a férfi a elutasításnál leragadt. Úgy tűnt, ő még akkor is tagadni fogja a valóságot, amikor lefogják majd a két dacos szemét.
Fájdalmai űzték ki szobája hűvöséből, s most mind dühösebben téblábolt odakinn a felhőtlen ég alatt, mert érezte, ereje már egy rövid sétához sem elegendő. Nem értette, miért. Nem akarta érteni. Reszkető kézzel szorongatta sétabotját, bár legszívesebben messzire hajította volna.
A kapu nyílására sátáni tekintettel fordult meg, s szinte vicsorítva indult a hang irányába, szánalmas, zörgő mozdulatokkal.
− Ilyenkor kell hazajönni?! Hol voltál?!
Mariah szorongva bár, de kedvesen közeledett felé.
− Kijöttél sétálni egyet? Miért nem vettél szalmakalapot? Még napszúrást kapsz...
Ám a férfi csontos keze elkapta a karját, s minden meglévő erejével szorította. A lány fölszisszent, amint a durva körmök a bőrébe vájtak.
− Eressz! Ez fáj!
− Az a jó! - rivallt rá az ijesztő múmia. - Nem is érdemelsz semmi mást, te világ szégyene!
− Eressz! - tépte ki magát a karmai közül Mariah, s megpróbált ellépni tőle.
De a haldokló meglepően fürgének bizonyult; az ártó szándék megsokszorozta erejét. S már puffant is a sétabot a lány hátán, hogy az térdre rogyott belé. Azután még egyszer, s még egyszer újra. Végül a múmia zihálva rátámaszkodott a botra, rút akaratának készséges szolgájára, s úgy nézte, mint emelkedik föl a lány, mint törölgeti könnyes szemeit.
− Miért csinálod ezt? - nézett rá könyörgőn Mariah. - Egyszer meg fogsz ölni azzal a bottal...
− Azt kellene! - rikácsolt a férfi, minden belátás nélkül. - Azt érdemelnéd! Az ilyen semmi mást nem érdemel! Az ókorban megköveztek volna!
A lányban fellobbant a düh.
− És téged?! Téged talán nem kellett volna megkövezni már réges-rég?! Amit te csináltál, az nem érdemelt volna büntetést?! Téged ki ütött meg érte?! Hm?! Ki sújtott le rád a botjával?!
A múmia elnémult, bár reszkető ajkai minden pillanatban szólni próbáltak. Így küszködött egy darabig, majd hirtelen vad köhögő roham tört rá, mely végül a földre kényszerítette. Mariah az udvar friss levegőjén is érezte a férfi száján át kiömlő borzasztó halálszagot. Fejcsóválva ugrott oda hozzá, karjaiba vette, fölemelte a rángatódzó testet, s megindult vele a ház felé.
− Jaj, apa - sóhajtotta. - Jaj, apa...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1038
Időpont: 2016-12-02 04:02:20

Köszi, Andi! :)
Alkotó
Hegedüs Andrea
Regisztrált:
2016-06-10
Összes értékelés:
394
Időpont: 2016-12-01 11:56:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Megéri az árát.
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1038
Időpont: 2016-11-29 06:59:50

Kedves Ildikó!

Már szállóigévé válik a formula, miszerint "te vagy verseim magyar hangja." S bizonnyal kiterjeszthető ez prózáimra is. Engem elfog egy érzés, egy hangulat, s leírok valamit. Azután jössz te, s értésemre adod, mit miért csináltam, miért vannak az adott dolgok épp ott, s éppen úgy az irományban, ahol és amiképp vannak. S ez olyan jól működik, hogy már kezdem egészen megismerni a saját érzés- és gondolatvilágomat. Köszönettel tartozom, de vigyázz! Mert hálám - meglehet - örökké üldözni fog. :)

Üdvözlettel: Laca
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1327
Időpont: 2016-11-28 21:57:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Van egy lelki törvényszerűség. Minden esetben működik.
Ha valaki ellen, aki nem ártott nekünk, elkövetünk valami rosszat, gonoszságot, egy idő után a tettünk súlya akkora nyomással lesz ránk, hogy le kell értékeljük a személyt, hogy a bűnünk terhe kisebb súllyal nehezedjen ránk. Jó ember ellen elkövetni egy bűnt, sokkal súlyosabb tett, mint egy rossz ellen. Ebben, ez a logika működik. Ezért rogyik térdre az öreg, mikor a lánya vissza dobja neki a labdát.
Ebből látszik, hogy ismerem a történet folytatását.
Rómabeliekhez írt levél 6. fejezet 23. vers
Mert a bűn zsoldja halál;
Ezt a történetet biztosan az életből vettel, de legalábbis arról mintáztad, és milyen jól!

Szeretettel gratulálok:
Ildikó
U.i.: Tudtam, tudtam, de lehet hogy most értettem meg a szüleimet?

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Követem az időjárást híven... címmel a várólistára

Őrő Emese alkotást töltött fel Szonett akart lenni címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Nem eszi meg a kutya a telet... címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Shakespeare búcsúja című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/10 című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/8. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A ma öröme című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A ma öröme című alkotáshoz

Milton Gray bejegyzést írt a(z) Időnyom - Az első pályára állítási kísérlet című alkotáshoz

Sarlai Mózes alkotást töltött fel MI LESZ VELÜNK? címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Handabanda című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Diplomás ember lettem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)