Statisztika

Mint csillag ül

Pirosat rikoltott a szép kakas,
s a menny hálója széthasadt.
Rubin hangok közt hófehér havat
szitál a tündöklő magas.

December ez már... Vándorol az év...
Egy gólya áll a kertben árván,
fehér pólyával törött szárnyán,
s tenger vizéről álmodik szegény.

Csak néz... Elindul, s merev szárnya,
mint toll piros tintába mártva,
egy verset ír a tiszta hóba,
amíg beér az istállóba.

Megáll, és mintha napfény volna,
a jászolból rásüt a szalma,
s karácsony párás, szép tehén-szeme,
mint csillag ül december térdire.

Takáts Gyula

Wie der Stern sitzt

Rote Gekreische hatte der schöne Hahn,
‘d, der Himmelnetz ist, zersplittert.
Zwischen Rubin Töne der Schnee gerieselt
wie der glitzernde Höhe Wahn.

Die Zeit läuft ...Es ist schon Dezember,
ein Storch steht im Garten ganz allein,
an den Flügel muss eine Binde sein,
von Meerwasser träumt er jetzt lieber.

Nur schaut ... loslauft, ‘d der starre Flügel
wie in rote Tinte tunkte Fühler,
in den weissen Schnee ein Gedicht schreibt,
bis er endlich in dem Stall, sitzen bleibt.

Steht still, als wäre der Sonne so,
aus der Futterkrippe strahlt das Stroh,
wie die Kuhaugen von Weihnachtsmanie,
wie der Stern setzte auf Dezembers Knie.

Fordította Mucsi Antal

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom