Statisztika

Az alvó Vámpírnő életre kel, de csak több fejezet múlva. Megpróbálja levetni énjét néhányszor, de nem sikerül. Vagy mégis?

A vámpírok, a vérszívók korát éljük. Miért, hogy meglepődtetek?
Sokkos állapotban a világ a sokszori és nagy vérveszteségektől. Ki marta meg?

2014. Szeptember 1.

Na, tessék! Már meg magázódik.

Milyen nagyvonalú! Éreztem.
Amit most gondolok, így utólag, hogy ez valami tánc lehetett! Talán tangó.
Előre-hátralépegetett. Mozgatott engem.
De nem hagytam sajnos. Pedig ha hagytam volna, lehet, még most is tangóznánk.

Megvan miért csinálta! Miért váltott a kezdeti tegeződésből magázódásra. Most esett le a tantusz. A fiatalságára emlékeztet ezzel. Hogy e-béli vonzását tartsa, erősítse bennem, általa.
Mert tudta, hisz tapasztalta már, a fiatalság vonzó lehet a kiszemelt idősebb nőnek.
(Ugyanis, egyszer, egynek, valamikor, ifjúsága kezdetén, "áldozata" lett.
Erről, soha nem mertem beszéltetni. Csak utaltam rá, hátha érti. Nem mertem. Gyürkőztem hozzá. Hogy csináljam? Nehogy áldozatként élje meg magát. Így fészkelődött bennem a koca pszichológus énem. Kapiskált valamit.)
Fiatalsága vonzó, de nem nekem.
Én más értékeket keresek.
Persze, végül, magam is megfiatalodtam általa,
ha nem is örökre, de úgy 1,5-2 évre biztos, vagy 30-cal.

Ilyet még nem mondtam senkinek, tudniillik, hogy szemtelenül. Csak hallottam, és most kapóra jött.

Talán, megvagy-ot kellett volna mondania. Ez nyilván freudi elszólás. Gondolhatta, megvagyok, már- mint neki, s kiesett a magázódásból örömében.

Na, meg úgysem adnám neked, berzenkedtem, hogy mindent akar ez a kis senkiházi, kicsoda gyerek.

Mármint London. Mindent, amit mondok, hibátlanul lekezel. Semmit nem hagy válasz nélkül. Ez kezdett tetszeni.
...és majd, rázendít a nótájára nyilván, s engem kezd érdekelni a nótája.

Ezt a humort, amit elejtettem, viszont nem vette fel.

Kinek nem sok? Mert nekem nem sok, az biztos. Soha nem érdekelt igazán a korom. De hogy érték lehet az 58 év,80 előtt, arról álmomban sem gondoltam volna.
A munkaerőpiacon is, csak a biztosítási szakmában nem hátrány az őszülő halánték. Mégis festettem a hajamat, mint a legtöbben, mert csúnyán őszültem az elején.
De mióta nem vagyok már biztosítós, (ahogy szokták mondani), szinte élvezem az őszülést.
Még a tükörbe is szerettem belenézni. Növesztettem is a hajamat.
Végre, természetességemben, magamra ismertem.
Ami persze segítette belső kibontakozásomat, őszinteségemet magamhoz és a világhoz. Mert én, úgy szeretem a világot az óta, és benne az embereket, mint teremtőket, mint teremtményeket, a hús-vér embereket, hisz oly édesek.(sicc)
De ezeket, csak így, utólag gondolom.

Magamtól rá nem jöttem volna, de tényleg. Nem ismerem, az ilyen csetes rövidítéseket meg egyáltalán! Ritkán rövidítek, inkább nyújtok mindent.
Ilyen a lelki mintázatom.

Csupa nagybetűvel! Érdekes. Szerintetek hová ment? Na, mindegy. Biztos, hogy nem segítséget kérni hozzám!

Tangózunk tovább.

Hoppá! Egy durva helyesírási hiba, vagy csak elvétette? De hisz, a fészbuk oldalán, az adatlapján felső iskola áll.

Azért búcsúnál jobb, ha tegez, könnyebb visszatérni, gondolhatta, de nem hiszem, hogy ennyire tudatos, rafkós azért, meg talán nem is volt gond neki a folytatás.

*

Intés a nőkhöz

Tanítom a nőtársaimat.
Nem tudom honnan,
de veszem az arroganciát.
Míg élnek, soha, de soha,
ne írják le magukat, mint Nők!
Élvezzék női minőségüket,
hogy férfiúik örömmel
járják be hajlataikat,
töltsék be mélységeiket,
ostromolják magaslataikat,
mindkettőjük fiatalon tartó,
megfiatalító ÖRÖMÉRE.
Vagy nem ezért születtünk?
Nem e-végre? E-világra?

Különben is! Ha párban vagyunk, nehezebb elbánni velünk.

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom