HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 46632

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-07-16 18:16:47

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2016-12-02

Bűnösök 7/7

Pillanatnyi mélységes csönd zuhant a trióra. A beteg sápadt arcának mély, sötét szemgödreiből olyan éktelen csodálkozás meredt elő, mintha a jövevény azt mondta volna: én a halál angyala vagyok, te pedig most velem jössz. A lány pedig, ki eddig két kézzel kapaszkodott Scott erős karjába, most fejét is kezei mellé ejtette, úgy ismételgette magában a szót, mellyel az azonosította magát - vőlegény... vőlegény... Homlokát erősen a férfi vállához dörzsölgette, s azt próbálta kitalálni, vajon ez valami stratégia, vagy megmentő lovagja valóban komolyan gondolja, amit mondott?
A lovag nem teketóriázott.
− Azt akarom, hogy tudja, Mr. Fetcher: a lánya már hozzám tartozik; elveszem. Tudom, mit művelt vele a múltban, és tudom, hogy felnőttként is megtalálta a módját, hogyan ártson neki. Azért jöttem, hogy ennek egyszer s mindenkorra véget vessek. Tudja meg: a lánya az én védelmem alatt áll. És a maga terrorjának itt vége. Örökre! Megértette?
Mariah olyan zokogásban tört ki, amit még az utca túloldalán is meghallhattak a járó-kelők. Hangjából nem csupán az elmúlt napok fájdalmai tódultak elő, nem csupán az utóbbi hetek minden feszültsége, de sok-sok év magányának panasza, a soha be nem gyógyult sebek minden sajgó gyötrelme, egy kizsákmányolt gyermek minden siráma, aki soha sehol nem talált védelemre.
A nagybeteg tekintete most épp olyanná változott, mintha magát a megváltót látná.
− Maga... a lányom... vőlegénye?
− Az vagyok.
− Akkor a lányom... az én lányom... nem egy rossz nő?
− Nem. Az ön lánya tisztességes. És jó házba kerül. Én orvos vagyok.
Bár a fiatalember kimérten ellenséges volt a haldoklóval, az mégis végtelen boldogságot merített minden elhangzott szavából.
− Akkor... a lányom becsülete... a becsülete...
− Makulátlan lesz, uram. Új élete lesz. Befejezi az egyetemet, és övé lesz a világ. Én mindent megadok neki, és többé senki sem bánthatja.
A lányt zokogó-görcs rázta, apját a delejes hideg. De valahogy mindez nem számított már. A haldokló kinyújtotta reszketeg csontvázkezét a lány felé, s az megérezte, hogy most érte kell nyúlnia.
− Kislányom - szólt halkan a beteg, s a lány most nem tiltakozott a megszólítás ellen. - Igazat beszél?
Mariah fölnézett Scottra. Bár soha nem kételkedett volna egyetlen szavában sem, mégis valami megerősítésre várt. A férfi átölelte a vállát, arcon csókolta, s csak azután bólintott. A lány szótlanul továbbadta a bólintást az apja felé.
S a reszketeg ajkak birokra keltek a szavakkal, amelyeket még soha nem mondtak ki megannyi hosszú év alatt. A vékony hang kísértetiesen kúszott a levegőben, de a tekintet élénkebb volt, mint valaha.
− Úgy hát végre visszakapod az életedet... amit én elvettem tőled. Igen... tudom, hogy én vettem el az életedet... Kislányom... meg tudsz nekem... meg tudsz nekem bocsátani?
A lány nem habozott; mindig erre a kérdésre várt. Erre az egyetlen kérdésre. E pillanatban választ kapott mindenre - nem a vezekelni vágyás öntudatlan kényszere hajtotta, nem a bűntudat sarkallta kitartásra a végsőkig. Nem, ő mindvégig erre az egy kérdésre várt. Erre az egyetlen kérdésre, s erre a könyörgő tekintetre. Istenem! Milyen könyörgő tekintettel nézett ő is akkor régen... Néma szavakkal. De az ő néma könyörgése élettelenül hullott a földre, s már rég felitta onnan a múlt. Ő pedig eddig várt. Kitartással tűrt és várt, hogy egyszer, csak egyetlen egyszer elhangozzék ez a kérdés. Hogy minden haragjával, s végtelen keserűségével vághassa rá, teli torokból: nem! Nem és nem! Ő soha-soha nem fog megbocsátani! Most hát elérkezett az alkalom; itt volt a lehetőség, a soha vissza nem térő.
S ő meleg hangon suttogta:
− Igen, apa. Megbocsátok.

S még dörzsölgette apja hideg kezét egy keveset. Még akkor is, amikor az már a messzeségbe révedten, mozdulatlanságba dermedve, kilehelte utolsó, halálbűzös leheletét. Boldog mosollyal arcán költözött át a másvilágra, abból a világból, hol képtelen volt békére és boldogságra lelni. Halálában végre mindkettőre rátalált. Mert leánya soha többé nem zokogott már miatta...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2017-01-17 04:52:36

válasz Arthemis (2017-01-13 18:32:14) üzenetére
Kedves Arthemis!

Örülök, hogy itt is jártál, s annak ellenére, hogy megvan a véleményed a figurák jellemvonásairól, mégis végigmentél a történeten, így végül előtted is feloldozást nyertek a végkifejletben. Remélem, megbocsátod nekik gyarlóságaikat, mert hisz épp ez a mű mozgatórugója - az emberi gyarlóság, a bűnbeesés, az esendőség és mindezekkel együtt a jóért való küzdeni tudás, a megbánás, és a legfontosabb, a megbocsátás.
Köszönöm megtisztelő szavaidat, s hogy időt szántál az olvasásra.

Üdvözlettel: Laca :)
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2017-01-13 18:32:14

Ezek szerint a bűnösök megkapták a feloldozást. Mindketten. És mindketten levezekelték a bűneiket.
Részben tisztelem az ilyen embereket, akik ennyire képesek kitartani, részben meg nem értem őket. Van olyan, ami megéri akár a testi épség, akár az egész élet feláldozását...de egy ilyen apa nálam nem tartozik ide. (Ha rám mert volna kezet emelni, nem érdekelt volna, hogy beteg, nem tette volna zsebre amit kap.)
Az apa meg a tipikus magát sajnáltató ember. Akkor bezzeg ne haldoklik, amikor a lányát kell ütni verni...
A befejezés viszont felemelő. :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2016-12-15 01:15:06

Kedves Ildikó!

Ha két "halmozottan nehéz sorsú" ember találkozna - mondod. Itt leginkább a lány volt nehéz sorsú, a fiatalember inkább csak érző volt, cselekvőn érzékeny.
Egyébiránt a történetet nem én írtam, hanem az élet, én csak leírtam, tudásom szerint. S az ár megérte... :)

Szeretettel, s köszönettel a sok időráfordításért: Laca
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1359
Időpont: 2016-12-14 11:26:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Hogy én mit össze kerestem az este, ezt a szót, ezt a kifejezést,- katalizátor -, de nem találtam. Hiába na, régen tanultam már a reál tudományokat.
Én félek, hogy nagyon, nagyon, nagyon nagy ára lenne ennek a boldogságnak, ha két halmozottan nehéz sorsú ember találkozna. De nem mondom azt, hogy nem érné meg!

De szerencsére, a szereplőid sorsa a te kezedben van, s kérlek ha lehetséges,t vidd őket a "győzelemre"!

Szeretettel és ismételten gratulálok remek írásodhoz!
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2016-12-14 05:29:16

Kedves Ildikó!

Örömmel köszöntöttem felbukkanásodat, s hogy visszatértél a történethez, hogy befejezd.
A mondást nem ismertem, de nagyon találóan hangzik, s meg is jegyzem magamnak a jövőre nézve.
A fiatalember szerepe valóban sokrétűen megnevezhető, vele kapcsolatban csak annyit tennék hozzá, hogy meglehetősen későn (bár még épp nem megkésve) kapcsolódott be apa és lánya drámájába. Katalizátor szerepet töltött be, hiszen az ő bekapcsolódása vitte végbe az évek óta kínlódó, vonagló folyamatot, mégis megmaradt ebben a kétszemélyes drámának külső, kívülálló szemlélőjeként. Az ő szerepe csak ezután kezdődik; szerepe, hogy boldoggá tegye (végre) a lányt.

Köszönettel: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1359
Időpont: 2016-12-13 22:16:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca! Kedves Black Eagle!

Ez a fiatalember, két ember - apa és lánya - sorsának ódiumát vállalta át, vállalta magára.
Egyszerre volt megmentő, megváltó, támasz, védőpajzs, menedék és számon kérő.
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1359
Időpont: 2016-12-13 22:15:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Van egy mondás:
Akit szeretsz, annak igáját is húzod.

Hozzáteszem: és nem érzed tehernek.
De mi történik, ha kidől a másik?
Ha a két teher, egynek már-már elviselhetetlen, s nem tudja:nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csinálta őket. - (Albert Einstein szerint)
Mert ami megtörténhet, az meg is fog történni. Terhelés alatt minden, ami hiba a gondolkodásunkban, kijátssza magát.
Azt hiszem ezekkel a gondolatokkal most túl messzire szaladtam.
De tudjuk, minden jó, ha a vége jó, s most valaminek vége lett a történetben, méghozzá valami rossznak, hogy elkezdődhessen valami más.
Megrázó ez a történet, s úgy is van megírva. Sőt mi több, számomra katartikus.
Szeretettel gratulálok hozzá:
Ildikó

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel A nyárhoz címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Vallomás Másának című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Rossz időzítés című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Itt vagy című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A veréb című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Memorian című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Csendben álmodozni című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Nyári zápor című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Fáradt tánc címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Hullámok címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Törött álmok című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Ärgerlich címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)