Egyszer volt. hol nem volt, talán igaz sem volt. Piroska és Jancsi bácsi elkezdtek gondolkodni azon mikor Maci Laci egyedül maradt egy nyári napnak délutánján, mert egy elég öreg társa hőgutát kapott kint a kertben állapította meg az állatorvos Zoltán.

- Mi történ vele Zoltán doktor?

Kérdi Piroska nagyon szomorúan, ezt a választ kapta:

- Ez a kutyus bizonyára hőgutát kapott a tűzőnapon!

- Már nem tud segíteni rajta, ugye Doktor?

- Hát nagyon sajnálatos szívvel mondom, önnek kedves Piroska sajnos már nem tehet semmit!

- Értem Doktor!

Ezzel Zoltán doktor elköszönt Piroskától és Jancsi bácsitól.

- Isten áldja önöket!

- Téged is, kedves Zoltán doktor és köszönjük a segítségét!

- Nagyon szívesen, igaz nem tehettem semmit, viszontlátásra!

- Viszlát!

Az állatorvos beült az autójába és elment a többi beteg kisállathoz.

Piroska és Jancsi bácsi beszélgetni kezdenek, ahogy látják nagyon elkeseredett, szomorú Maci Laci kutyust, miként sétálgat a hűvösben a kert végében a szőlősben a kis magányos, kutya.

Ekkor megszólalt Piroska:

- Drágám?

- Igen Szívem?

- Emlékszel a múlt héten volt egy hirdetés a helyi újságban?

- Igen Szívem emlékszem! Amiben egy állatmenhely hívja fel a város figyelmét arra, hogy a menhely megtelt és van egy kutyus, amelyik nem jó helyen van a gazdájánál!

- Mit gondolsz, Drágám kijönne vele Maci Laci?

- Szerintem ki, mert ugyan olyan fekete és nagy, mint Pami volt.

- Hát akkor hívd fel az Állatmenhelyet, ha még nem találtak szerető gazdát annak keddi újságban meghirdetett kötélre kötött és étel valamint víz nélkül hagyott soványra fogyott kutyusnak!

- Jó Szívem hívom is.

Piroska telefont ragadott hívta is az állatmenhely telefonszámát. Jelentkeztek is azonnal.

- Igen tessék!

- Jó napot kívánok az állatmenhely?

- Igen tessék parancsolni! Miben tudok segíteni önnek?

- Az újságban hirdetett kutyáról szeretnék érdeklődni, hogy annak lett -e már szerető gazdája, amelyik kötélre van kötve és étel, víz nélkül van hagyva?- Ő a keddi újságban volt meghirdetve sürgősen új szerető gazdit keresnek neki.

- Sajnos még nincs és még az eredeti gazdájánál van, mert a menhelyen már nincs hely!

- Igen tudjuk, mert benne volt az újságban! - Úgy döntöttünk a férjemmel mi örökbe fogadjuk a kutyust, mert nagyon állatbarátok vagyunk!

- Nagyon hálásak vagyunk Önnek mindezért! Máris szólok a szállító kollégáimnak, hogy szállítsák Önhöz a kutyust.

- Jó, rendben!

- Majd visszahívom, ha megtudtam a pontos időt, amikor szállítják Önhöz azt a szegény kutyust!

- Rendben! - Viszontlátásra!

- Viszontlátásra!

Piroskának és Jancsi bácsinak olyan boldog és vidám lett napja, hogy egy kutyán segíthetek. Igaz nem fogják elfelejteni Pamit sem. Mégis valamennyire, majd biztos enyhülni fog a fájdalmuk, ha nem is teljesen. Főleg a Maci Laci miatt kell egy nagy kutya, mert keresi szomorúan.

Amíg várták a telefonhívást, addig gondolkozta a kutyusnak nevén.

Egyszer megszólalt Piroska:

- Hát legyen Panka!- Mit szólsz Szívem?

- Jó legyen Drágám!

- Akkor Panka!

Mire kitalálták az új kutyájuk nevét, addigra a telefon is megcsörrent! Piroska azonnal fel is veszi, de közben reménykedik a szíve legmélyén, hogy az állatmenhelyről hívják.

- Igen, tessék!

- Jó napot kívánok, az állatmenhelyről hívom Önt, hogy félóra múlva szállítják a kutyust.

- Jaj, de jó! - Köszönöm szépen az értesítést.

- Nagyon szívesen. - Az Úr áldja magukat!

- Viszontlátásra és Önöket is az Isten áldja meg!

Már nagy izgalommal várta Piroska és Jancsi bácsi az új családtagjukat, Panka kutyust. Nem kellett sokat várniuk arra, hogy megszeretgessék Panka kutyust, mert meg is érkezett félórán belül.

Meg állt a házuk előtt az állatmenhelyes állatszállító autó és kiszáll belőle egy fiatalember.

- Jó napot kívánok!

- Jó napot! Mondja Piroska és Jancsi bácsi is.

- Meghoztam a kutyust!

- Már nagyon vártuk Panka kutyust! Mondja Piroska.

- Ezt a nevet kapta tőlünk. Közbe szól Jancsi bácsi.

Eközben már Panka kutyust is kivette Gábor az autóból.

Nagyon meg volt lepődve a kutyus, hogy szerető gazdik fogadták és meg szeretgették, mert nagyon egy szeretetre éhes állat volt. Az előző gazdája sosem szerette csak kínozta.

- Szia, Panka kutyuskánk! - Már nagyon vártunk!

A kutyus Panka nagyon hálásan csóválta a fejét és farkát az új gazdáinak. Mindez közben elköszönt Gábor, aki elszállította a kutyust Piroskáékhoz!

- Viszontlátásra és áldott napot Panka kutyussal Önnek!

- Viszlát!

Látta Gábor a kutya nagyon jó családhoz került.

Mikor elment Gábor az autóval csak az után tudta Piroska és Jancsi bácsi behívni az udvarba Panka kutyust, hogy bemutatják neki Maci Lacit, aki szintén nagyon várta az új társát.

Gyere Panka! Mondja Piroska.- Gyere mamuskához!

Kicsit félt, de bement, Azonban a kicsi Maci Laci kutyus is megszeretgette Panka kutyust.

Nem kellet, sok idő ahhoz megbarátkozzanak egymással a kutyusok.

Amikor vitte nekik Piroska a vacsorát látja, úgy bújnak egymáshoz, mint az igazi testvérek.

Így lett új otthona és szerető gazdái és nem utoljára játszótárs, akit jó ki tudok majd fárasztani!

Még most boldogan játszanak még meg nem halnak!



Itt a vége fuss el véle!

Ez volt Deme Mónika meséje!