Mikor úgy gondolod,hogy bánt az élet,
láttál-e már koldusokat kik félnek,
meg lesz a napi kenyér, egy-egy falat,
vagy a téli fagy szörnyű halált arat,
mással látod kit régóta szíved vár,
nézz a vakokra, kiknek nincs napsugár,
nem látnak színeket, minden oly sivár,
hát ne hidd azt, hogy minden csak neked fáj.


Rossz indulatú ember beszéde bánt,
szólj ! ki nem hall, csiripel neki madár ?
Egyetlen vagy kit akadály vesz körül,
nézd ! nincs lába, de arcán mosoly derül,
rossz helyre születtél, s nem szeret senki,
ott ül egy árva, arcát könnycsepp festi,
nem ismeri szüleit, hiába vár,
hát ne hidd azt, hogy minden csak neked fáj.


Égnek sebeid, s nincs elég időd már,
ki hirtelen hunyt el, nem ölelhet át,
mielőtt ajkaid elhagyná bármi,
nyisd ki most a szemed, megéri várni,
rosszabb is lehetne minden pillanat,
becsülettel élj és mindig hálát adj,
örömmel köszöntsd mit a sorstól kaptál,
hát ne hidd azt, hogy minden csak neked fáj.