Egyszer, mikor égi-csúszdán csúszdáztam, a csúszda tövében egy csillagporos papírtekercset találtam. Leporoltam, s benne ezt a mesét olvastam.

Hol, hol sem, élt egyszer egy boszorka, úgy hívták, hogy Sipsiric. Ez a banya mindig valami ördöngösségen, újításon törte fejét.

Egy nap elhatározta, hogy Banyamosodát nyit. Micsoda ötlet! Ide minden vasorrú bába elhozhatja piszkos gúnyáját, kalapját, fátylát, köpenyét. Sőt! Vállalt még: cipősuvickolást és seprűtisztítást, üstfényesítést is. Hamar híre ment a mosodájának. Nem csoda, hisz a "Banyanya" újságban is közzétette:
"Banyarucija koszos, foltos? Akkor forduljon a mosodához! 
Seprűje poros, cipője, üstje fénytelen? Kisuvickolom, minden pénteken! "

A mosodában lampionvirágok világítottak, a cipőket bársonyvirággal törölték át szolgái, az apró turkok. Sipsiric alig győzte felvenni banyamobilját, annyian érdeklődtek, jegyeztették elő magukat a mosoda szolgáltatásaira. 
Akkora sikernek örvendett a Banyamosoda, hogy egyedül és néhány turkkal már nem bírta a munkát. Elhatározta, hogy elrabol egy királylányt, aki majd segít mosni, sikálni. Ki is nézett egy királykisasszonyt, Hapcidiából.

Fellapozta a Boszipédiát, a boszorkányság és a mágikusság nagy lexikonát, hogy felfrissítse varázslási ismereteit, és találjon egy szuper, idevágó varázsigét. 
- No, ez jó is lesz!

Pipacs-szirom, harmatcsepp,
varázsolni így könnyebb:
Az éj győzze le a Napot,
sötét legyen, míg rabolok!

Felpattant seprűjére, és máris ott termett királykisasszony palotájánál. Olyan feketeség borult a városra, hogy Sipsiric még az orráig sem látott. Elővette boszi-fejlámpáját, ami halvány kékesen megvilágította az utat. 
A palota lakói nem tudták mire vélni a történteket. A király a trónteremben tanácskozott a tudósokkal, hogy megtalálják a megoldást az országot borító sötétség megszüntetésére.

Ezalatt Ilka királykisasszony a szobájában üldögélt. Sipsiric álomport szórt az ajtó előtt álló őrre, majd a lánykára is. Aztán megragadta, maga elé ültette a seprűjére, és már ki is repült vele az ablakon. Amint kiértek az országból, ismét felragyogott a nap. A király és a tudósok örültek, bár sehogy sem értették a dolgot. Hamarosan jelentették a királynak, hogy eltűnt a királykisasszony.
Harsonásokért küldött, összehívatta a város népét, és kihirdette:
- Aki megleli lányomat, megkapja fele királyságomat! Ha Ilkának tetszik a megmentője, akkor ő lesz majd a férje.
Hallotta ezt Ferkó is, aki a király lovásza volt. Elhatározta, hogy egy élete, egy halála, de előkeresi a királylányt, bárhol is legyen. Régóta kedvelték egymást. Gyakran beszélgettek az istállónál, mielőtt Ilka lovagolni indult volna. 
Felnyergelte a királykisasszony paripáját, majd zsebre tette a lánytól kapott bíborkristály-gömböt. Elvágtatott. Az országhatáránál leszállt a lóról, azon gondolkodott, merre tovább. Elővette a bíborkristály-gömböt. Megsimogatta, megdörzsölte zsebkendőjével, hogy letörölje róla a port. Hát, uramfia! A gömbben meglátta Ilkát, aki a mosodában épp a ruhákat dörzsölte, súrolta. Nem akart hinni a szemének. 
- Segíts nekem gömböcske! Hol találom Ilkát?
Újra megérintette, megsimogatta. A gömbben megjelent egy térkép, megmutatta, merre menjen tovább. 
Hamarosan megérkezett Sipsiric mosodájához. Ekkor lépett ki az ajtón Ilka, hogy kiteregesse a ruhákat. Mikor meglátta Ferkót, a nyakába ugrott. 
- Jaj, Ferkó! Bújj el, mert mindjárt jön Sipsiric, vagy a gonosz kis szolgái, a turkok! Akkor jaj lesz neked!
- Kedves Ilka! Nem hagylak itt, csak veled megyek el innen. 
- Hogy találtál rám? - érdeklődött a királykisasszony.
- A bíborkristály-gömb segített.
- Itt van nálad? Tapasztalhattad, hogy varázserővel bír. Dörzsöljük meg újra! - s ezt mondta:

Gömböm, gömböm, gömböcském,
Szabadulni van remény?

A gömbben megjelent egy titkos főzet receptje. Azt mutatta, hogy ha ezt megitatják a banyával, akkor az mély álomba merül, s akkor megszökhetnek. Ilka lefirkantotta egy papírra a hozzávalókat, Ferkó elindult az erdőbe, beszerezni a növényeket. Hamarosan átadta a lánynak. Amikor visszatért szolgáival a banyó, Ilka panaszkodni kezdett. 
- Kedves Sipsiric! Nagyon fáradt vagyok! Fáj mindenem! Kérlek, hadd főzzek egy kis frissítőt! Neked is biztosan jólesne! Édesanyámtól tanultam. Itt van minden a kötőmben, ami kell hozzá. Megfőzöm, és utána ismét újult erővel tudnék dolgozni.
A banya, dünnyögött, hümmögött. ráncolta homlokát, megsimogatta horgas vasorrát, gondolkodott egy cseppet, aztán belelegyezett. 
Ilka tett a vízbe egy kis kárióka és jázmin őrleményt, zsálya virágának szirmát, amitől pirosas színe lett a főzetnek. Kevert bele egy kis mákonyt, macskagyökeret, felforralta a kutyulékot.
- Jaj, banyókám! Nincs, csak két bögre. Küldd el szolgáidat, hogy mindenki hozzon magának pohárkát! Annyit főztem, hogy nekik is jut. Ha ők is isznak belőle, akkor még fürgébben tudnak majd dolgozni. Sipsiricnek tetszett az ötlet, elzavarta a turkokat csészékért. Ilka töltött magának és a banyának a kotyvalékból. Sipsiric óvatlan volt, meg se várta, hogy először Ilka igyon belőle. Egy húzásra felhörpintette. Úgy elvágódott az italtól, hogy csak úgy nyekkent!
Ekkor belépett Ferkó, kézen fogta Ilkát, kiszaladtak, felpattantak a ló hátára. Huss! Szempillantás alatt eltűntek.

A turkok is megérkeztek csészécskéjükkel. Látták ugyan alvó gazdájukat, de nem törődtek vele. (Igaz, nem is az eszükről voltak híresek!) Alig várták, hogy ihassanak a szép piros itókából. A fazékhoz mentek, belemártották poharaikat az innivalóba. Szürcsölték- hörpölték, majd ők is mély álomba merültek. 

Közben Ilka és Ferkó megérkeztek a palotába. Volt nagy meglepetés! A király megölelte lányát és Ferkót. Örömében még a koronáját is földhöz vágta, és vidám táncba kezdett. 

Másnap megtartották a lakodalmat. A segítő bíborkristály-gömb az asztal közepén díszelgett. Retyezáti zenekar húzta a talpalávalót. Jócskán fogyott a bíborpálinka, a bor, a mézes málnaszörp. Olyan jókedvük kerekedett, hogy három napig abba se hagyták a mulatást. Ilka és Ferkó máig is boldogan élnek a palotában, ha meg nem haltak.
Mi lett a Banyamosodával? Bizonytalan időre bezárt, hisz Sipsiric és a szolgái tán még most is húzzák a lóbőrt.