HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1826

Írás összesen: 45388

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-11-19 20:37:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2016-12-19

Lélekpornó XIII. - utolsó, befejező rész

történet - "Küldj egy jelet...!"

- Tudod? Tudom!
- Minek is próbálnám, minek is próbálnád!
- Tudod? tudom!
- Tudom, tudod?
- Küldhetnél jelet legalább!
- Küldök majd, mindenképp.

***



Na jó, na ja, összecsomagolt már mindenki, indultak útnak. Minden bepakolva, gyerekek is, ha épp voltak, őket is bepakolták, ültek csak szomorkodva, szepegve, megneszülve, hátsó üléseken. Különösen azok, akiket elért egy - szófogadatlanság okából, szigorún, kizáróan csak "köznevelési célzattal" kiosztott pofon. Mert véget ért a szezon. És integetett mindenki, mindenkinek, valaki, valakinek, vagy senki, senkinek.

***



- Utolsó kávé? Ne félj, téged nem mérgezlek meg. Csak antidepresszánst tettem bele, semmi mást! Elhiszed?
- Köszönöm. És jó volt, finom volt, nagyon. Érzem már, és jobban is érzem magam, sokkal jobban.
- Örülök ennek, viszlát.


***



Jó volt az a kávé, jó volt nagyon, de sietnie kellett, bepakolta maradék cuccait. Pár könyvet ott hagyott azért: "Veszedelmes viszonyok, Tajtékos napok" etc. Gondolta, a következő utószezonba, új látogatónak, akár, valamilyen átutazónak szüksége lehet még azokra. Néki már nem volt szüksége ezekre a könyvekre, gondolta magában: kellenének tán még valakinek, ha átmenetileg egyedül érezné magát épp az Időben. És, ha nem dobja szemétre, vagy hagyja ott, poros fiókban, ha kedve úgy tartja - lehet, jön, jöhet tán másik átutazó valamilyen, épp arrafelé előforduló, arra járó, botladozó-bóklászó, előforduló, ráérő Időben. Hálát nem várt ezért az ismeretlen érkezőtől, épp csak jutott ez az egész eszébe, kell utaznia. Gyűrt mindent "átutazó-táskájába", illant, inalt. Szóval, csak "na"! Ideje volt menekülnie, a gázba taposnia már.

***



- Tudod? Tudom!
- Minek is próbálnám, minek is próbálnád!
- Tudod? Tudom!
- Tudom, Tudod?


***



Jó volt hazaérnie végre, meg nem is. Postaládája megtelt a sok-sok haszontalansággal - szánalmas reklám-újságok, segélykérő, kétségbeesett akciói - hát mindenki eladni akar manapság, venni már senki se', ebben az Időben? - no meg pár számlalevél, dobta valamennyit a szelektív hulladékgyűjtőbe. Áporodott, a rég nem szellőztetett lakás "otthoni" szaga; az edényszárítón vízköves poharak, csészék, tányérok; mielőtt utazott, azért elmosta mindet. (Mert szerette a rendet.) Szerencsére a hűtőben volt még pár dobozos sör, egyet felpattintott. (A két héttel ezelőtt felbontott vagdalt húskonzervhez valahogy már nem támadt gusztusa.

Az üzenetrögzítő is megtelt, kezdte hallgatni:

- "Felhívál? Sürgősen, nagyon kérlek!"
- "Merre jársz? Eltűntél?"
- "A főnök sürgősen beszélni szeretne veled! Tudod! Az új projekt!"
- "Átjönnél?"
- "Ma ne gyere, váratlanul hazajött. Hívlak majd, mindenképp! Hiányzol!"
- "Velem nem lehet ám így bánni! Megkeserülöd ezt még!"
- "A főnök tajtékzik!"
- "Kérlek, ne csináld ezt velem!"

Lett most csak amolyan "katt". Kikapcsolta a gépet, törölte összes üzeneteket, mentek szelektívbe, reménytelen reklám újságokkal, kifizetetlen számlákkal együtt. Így tett a mobiljával is, üzenetek, telefonszámok; néhány hozzárendelt becenévvel, monogrammal hozzárendelt számon eltűnődött, ugyan ki lehetett ez - mindegy, mehet mind a szelektívbe. Aztán sorra került az íróasztal fiókja: szerződések, számlakivonatok, pár adóbevallások, néhány vagyon nyilatkozat, rég lecserélt zárak, már semmit kinyitni nem tudó, szánalmas, rozsdás kulcsai - mindegy, mindegy már, mehetnek mind a szelektívbe. Kötődések, kapcsolatok híján, gondolta, újjászületett most, visszautazott végre az Időben, ahol minden újra kezdhető, újra elrontható.

***



- Azt hittem, végleg elmentél!
- Hogy képzeled? Csak dolgom volt, és kész.
- Nagyon lassan telt az Idő nélküled!
- Gondoskodtam rólad, mielőtt elindultam. Szórtam az ablakpárkányra magokat, tálkádba töltöttem friss vizet. Meg a vízcsap is csöpög, tudom, fel szoktál mászni oda inni.
- Hiányoztam?
- Hiányoztál nagyon.
- Hazudsz!
- Miért tenném? Ne légy már ilyen durcás! És a magok is hiánytalanul megvannak.
- Még egy-két nap, és öngyilkos lettem volna, gondoltam, keresek egy éhes macskát! Nem tudtam, nem kívántam enni nélküled!
- "Na ja". Csak a modem zsinórját rágtad szét.
- Ajándékot se hoztál!

Restelkedve matatott csomagjai közt, szerencséjére, a csomagolt szendvicsek közt talált egy sajtosat is, csippentett picit a sajtból, a földre tette.

- Hm, ez finom. Akkor vacsorázzunk! Eszel te is?

Elrágott egy száraz szendvicset, és jó volt végre együtt vacsoráznia valakivel. Gondolta magába' már csak a gyertyafény hiányzik.

- Sokat iszol mostanában! Ez már a második sör ma este!
- Hoztam képeslapokat is. Nem írtam meg, úgyse tudsz olvasni, de választhatsz. Bármelyiket megrághatod.
- Hm. A macskásat nem kérem, még rosszat álmodnék. Amúgy is bevacsoráztam. De ez a csónakos, nagyon szép.
- A tiéd! Rágcsáld egészséggel! De most aludjunk, holnap nehéz napom lesz, tudod, a hivatal.
- Tudom, idejében itthon leszel?
- Sietek.
- Ha kinyitnád a táskád zipzárját, meg a mosógép fedelét, felcibálnám, bekészítném a szennyest. Aztán csak el kell indítanod a masinát.
- Az jó lenne!
- Tudod, mire gondoltam épp? Csak arra, hogy a Hold árnyékos oldala mögött sokkal fényesebben ragyoghatnak a csillagok.
- Innen is szépek, nagyon. Jó éjt most!
- Jó éjt, neked is!

/vége – ajánlott zene: Európa Kiadó: Küldj egy jelet…/

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
587
Időpont: 2017-02-22 23:38:14

válasz Ylen Morisot (2016-12-20 19:16:22) üzenetére
nem annyira Ylen!
és, köszönöm, hogy elolvastad
túlparti
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1714
Időpont: 2016-12-20 19:16:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Túlparti!
Ez olyan szomorú! A Száz év magány jutott róla az eszembe.
Üdv:
Ylen

Legutóbb történt

Istefan alkotást töltött fel Mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Karácsonyi hangulat című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Karácsonyi hangulat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szegénység című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) A dilemma megoldása című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Karácsonyi hangulat címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) A dilemma megoldása című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel A természet és az ember címmel a várólistára

Habib alkotást töltött fel Kurázsi címmel a várólistára

Habib bejegyzést írt a(z) Nyugalom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A megperzselt völgy című alkotáshoz

Habib bejegyzést írt a(z) Erzsébetek napjáról lekéstem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csőcs Elek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szegénység című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)