HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 46631

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-07-16 18:16:47

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2016-12-25

Julia 10/2

A Tomas néven bemutatkozott bácsi hátán végigszaladt egy jeges fuvallat, s valahonnét egy jókora gombóc is ott termett a torkában.
‒ Itt... laksz? Úgy érted... itt, ezen a helyen? - s körbepislantott szorongva a síremlékek ódon sokaságán.
A leányka reményvesztett mozdulatot tett. Elégedetlenül csóválta szép fejét.
‒ A felnőtteknek dugó van a fülükben? Soha nem figyelnek igazán, és nem értenek semmit. Szerinted hol van az "itt?!" - s gyönge kis gyermekkarjait energikus mozdulattal, mintegy tanárian tárta szét.
‒ Hát - nyögte Tomas -, az itt... az bizonyára itt van, és... nem valahol máshol.
‒ Na, végre! - sóhajtott a gyermek, s mint ki szinte belefáradt abba, hogy ezt a tudatlan felnőttet rávezesse valamely sarkalatos igazságra, még a kezét is homlokára szorította. Majd újra hozzákezdett az imént félbeszakított ismerkedéshez: - De te nem vagy idevalósi.
‒ Nem - nyögte a férfi -, még nem.
‒ Még nem? - ragyogott fel a kislány ábrázata. - Ezek szerint tervezed, hogy te is ideköltözöl közénk? Te is itt fogsz lakni?
A fiatalember halálsápadt arccal hebegett-motyogott, miközben egyre inkább elfogta valami ismeretlen kétségbeesés.
‒ Nem. Vagyis, nem tudom. Egyszer majd... biztosan... De most még...
A kislány elnevette magát, s önfeledten a férfira emelte mutatóujját.
‒ Te össze-vissza beszélsz. A felnőttek nem is tudnak értelmesen beszélni. Csak azt nem értem, miért épp felnőttek tanítanak az iskolákban.
‒ Hát, nem minden felnőtt beszél össze-vissza - szabadkozott Tomas -, sok felnőtt kifejezetten okos.
‒ És te nem vagy az? - kérdezte a kislány olyan ártatlan érdeklődéssel, amilyenre csakis egy gyermek képes.
‒ Nem - ingatta a fejét Tomas -, én kifejezetten buta vagyok.
‒ Buta vagy?
‒ Igen, az vagyok.
‒ Miből gondolod?
‒ Micsodát? - hunyorgott a férfi.
‒ Azt mondod, buta vagy. Honnan tudod, hogy az vagy?
Tomas zavarban volt. Ez az ismeretlen kisleány, aki Juliaként mutatkozott be, a világ legegyszerűbb kérdéseivel úgy szorítja őt sarokba, mint egy sakk nagymester.
‒ Hát, mert... Látod? Mert még erre sem tudok neked felelni. Nem tudom, miért vagyok buta. Ha tudnám, akkor nem is lennék az. Akkor okos lennék, mint te.
‒ Mint én? Honnan tudod, hogy én okos vagyok?
Tipikus gyermeki csevej - gondolta a férfi. Ennek így soha nem lesz vége. Egy gyermek sohasem fogy ki a kérdésekből. Minden válaszára újabb kérdés lesz a reakció. És egyébként is - ki ez a kislány, ebben a furcsa öltözetben, aki épp ezen a helyen szólította meg őt?
‒ Hát, tudod - válaszolt vontatottan, előre félve az újabb kérdéstől -, elég egyértelmű, mennyire okos vagy. Ezt elárulják a kérdéseid.
A kisleány összeráncolta homlokát, s Tomas biztos volt benne, hogy máris egy újabb zavarba ejtő gyermeki kérdésre kell felelnie. De tévedett. Julia tett néhány könnyed lépést, majd térdig érő szoknyáját illedelmesen combjaira simítva, lehuppant egy közeli padra. Onnan nézte azután fürkészőn ezt az idegent, mintha valami szokatlan, valami furcsa volna az ábrázatában, ami fölött ő bizony nem tud napirendre térni.
‒ Tudod - mondta végül nagy komolyan -, amikor a felnőttek kérdeznek valamit egy gyerektől, mindig elvárják, hogy a gyerek azonnal válaszoljon, és persze az igazat mondja.
Tomas megadóan bólintott.
‒ Igen. Ez így helyes. Fontos, hogy a felnőttek és a gyermekek között jól működjön a kommunikációs csatorna. Mi ezzel a baj?
‒ Ezzel csak az a baj - mondta a kislány, aki csöppet sem jött zavarba a "kommunikációs csatorna" kifejezés hallatán -, hogy amikor a gyerek kérdez valamit, akkor a felnőttek nem mindig válaszolnak neki. És ha válaszolnak is, akkor sem mindig mondanak igazat. Akkor mégis milyen alapon várják el a felnőttek a gyerekektől azt, aminek ők maguk nem is tesznek eleget?
‒ Ezt komolyan mondod? - vonta össze szemöldökét Tomas, aki soha életében nem hallott még gyermeket így beszélni.
‒ A legkomolyabban - vágta rá Julia. - Mi például már beszélgetünk egy ideje, és te még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.
Tomas őszintén zavarba jött.
‒ Jaj, ne haragudj! Tudod, jó néhány kérdést föltettél ez idő alatt. Mégis melyikre gondolsz?
A kislány újra csak a fejét csóválta.
‒ Én tulajdonképpen csak egy kérdést tettem föl neked. A többi csak azért vetődött fel, mert arra az egyre azóta sem válaszoltál.
Tomasban szinte kondult a szégyenteljes felismerés.
‒ Igazad van, ne haragudj! Tudod, mélyen elmerültem a gondolataimban, és te... megzavartál. Nem úgy értem, hogy zavarsz. Inkább csak kizökkentettél.
A kislány most nem felelt, nem is kérdezett. Úgy tűnt, amikor olyan dolog hangzik el, amivel ő is tökéletesen tisztában van, avagy egyetért vele, olyankor egyáltalán nem érzi szükségét, hogy bármit is hozzá fűzzön a témához. Most épp csak összekulcsolta kezeit, ölébe ejtette őket, s merőn nézte a férfit, aki még mindig nem tudta eldönteni, hogy ez a kisleány valóságos-e, vagy csupán az ő kikészült elméje hívta elő a képzelet irracionális világából, avagy... kísértet, aki nem is tudja magáról, hogy ő kísértet... Elvégre akképpen nyilatkozott a legbájosabb természetességgel, itt a temetőkert e csöndes szegletében, hogy ő bizony "itt lakik." Amit meg is erősítettek, közös nevezőre jutván: "az itt az itt van, és nem máshol."

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2016-12-27 04:17:54

Kedves Andi!

Igen, épp ezt a szerepet tölti be Julia. Az ő feladata a váratlan ütközéssel a hatás-ellenhatás törvényét érvényre juttatni.
Örülök, hogy derültél is rajta. :)

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
Hegedüs Andrea
Regisztrált:
2016-06-10
Összes értékelés:
396
Időpont: 2016-12-26 21:52:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Odafigyelés....oda-vissza ható bizalom tisztelet...könnyen kizökkentik az embert bármilyen szituációból meglepő tájékozottságuk..mégha néha nevettetőgörcsbe torkolik.

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel A nyárhoz címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Vallomás Másának című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Rossz időzítés című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Itt vagy című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A veréb című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Memorian című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Csendben álmodozni című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Nyári zápor című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Fáradt tánc címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Hullámok címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Törött álmok című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Ärgerlich címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)