HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 10

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49116

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Hegedüs AndreaFeltöltés dátuma: 2016-12-28

Keresem az utam

Egy ruhadarab, ami véletlen elszakadt,
visszahozza a fájdalmas emlékeket, ami megmaradt.

Látom magamat kívülről, ahogy testem, lelkem lemerül.
Egy nap, mikor utoljára láttalak, hallottalak,
a szívem már akkor is meghasadt.
Fájdalmad nagy volt, mégis mosolyogtál,
talán tudtad, és így búcsúztál.
Érezhettem én is, hisz testem megdermedt,
mintha tudtam volna, hogy melletted a helyem.
Ott hagytalak, remélve, hogy újra láthassalak.
"SZERETLEK" egy sms-ben, ami talán mindörökre titok marad.
Mikor megtudtam, hogy beteg vagy, egy világ omlott össze,
de mikor jött a hívás, én roskadtam térdre.
Kikapcsolt... sötét lett minden,
árván álltam, sok ember körülöttem,
mikor hirtelen felébredtem.
Mindenki érted volt ott, te meg értünk, míg éltél.
Ez a nagy tömeg miért nem jött és tisztelt,
mikor még szíved, lelked velünk kelt fel?
Látni nem láttam, de hallottam,
hogy sokan voltak, és egyszer csak elindultak.
Lábam nehéz ólom volt,
szívem az agyamig tombolt.
Egy pillanatra elszakadva talán veled voltam,
mert a sötétség úrrá lett rajtam.
Mire feleszméltem, egy újabb gyógyszer,
ami szinte azonnal ágynak vert.
Hogy lehettem ilyen gyenge?!...
hogy utolsó utadon összeestem.
Nem tudtam elbúcsúzni,
a szemedbe nézni és érinteni.
Napok, hetek, hónapok, évek teltek,
ahogy a bogyók magamba rekesztettek.
Azok a gyötrelmes éjszakák, álmok, átaludt nappalok.
TI NEM TUDJÁTOK??? EGY NAGYON JÓ EMBER TÁVOZOTT.
Mintha megdermednék, de körülöttem a nyüzsgés.
Mindenki olyan erős lelkileg, csak én reszketek testileg.
Ott vagy? Kiásnálak.
Ilyen gondolatok támadtak.
Kihez segítségért mentem, ők támadtak engem,
Gyötörtek, talán mert téged már nem tudtak,
így énbelém belém rúgtak.
Bogyókat elhagyván
sírva fakadok, miközben neved hagyja el szám.

Miért voltam tétlen? Miért nem segítettem?
Nem vagyok megváltó, belátom.
Hisz ha az lennék, nyakad átölelném,
mint mikor régen a bölcsi előtt tettem.
SOK MINDENRE JÓL EMLÉKSZEM.
Gyönyörű /voltál/ VAGY nekem,
kívül, belül, mit nagyon remélem, mind megörököltem.

Büszkén fogtam a kezed, csak néha eleresztettem.
Most már túl késő... sok elvesztegetett idő,
mikor nem voltam elég jó,
HOGY TE FOGD A KEZEM, ÉS BÜSZKE LÉGY VELEM.

Édesanyám sírját mikor megláttam én, mások látogatták, szívükben is él.
Szép virágok, lobogó lángok, a hiánya sok-sok szívben lángol.
Helyette potyognak könnyeim, a meghatottságtól remegnek lábaim.
KÖSZÖNET AZ EMLÉKEZÉSÉRT,
AZ EL NEM FELEDETT PILLANATOKÉRT.
Egy ruhadarab, ami véletlen elszakadt,
visszahozza a fájdalmas emlékeket, ami megmaradt.

Látom magamat kívülről, ahogy testem, lelkem lemerül.
Egy nap, mikor utoljára láttalak, hallottalak,
a szívem már akkor is meghasadt.
Fájdalmad nagy volt, mégis mosolyogtál,
talán tudtad, és így búcsúztál.
Érezhettem én is, hisz testem megdermedt,
mintha tudtam volna, hogy melletted a helyem.
Ott hagytalak, remélve, hogy újra láthassalak.
"SZERETLEK" egy sms-ben, ami talán mindörökre titok marad.
Mikor megtudtam, hogy beteg vagy, egy világ omlott össze,
de mikor jött a hívás, én roskadtam térdre.
Kikapcsolt... sötét lett minden,
árván álltam, sok ember körülöttem,
mikor hirtelen felébredtem.
Mindenki érted volt ott, te meg értünk, míg éltél.
Ez a nagy tömeg miért nem jött és tisztelt,
mikor még szíved, lelked velünk kelt fel?
Látni nem láttam, de hallottam,
hogy sokan voltak, és egyszer csak elindultak.
Lábam nehéz ólom volt,
szívem az agyamig tombolt.
Egy pillanatra elszakadva talán veled voltam,
mert a sötétség úrrá lett rajtam.
Mire feleszméltem, egy újabb gyógyszer,
ami szinte azonnal ágynak vert.
Hogy lehettem ilyen gyenge?!...
hogy utolsó utadon összeestem.
Nem tudtam elbúcsúzni,
a szemedbe nézni és érinteni.
Napok, hetek, hónapok, évek teltek,
ahogy a bogyók magamba rekesztettek.
Azok a gyötrelmes éjszakák, álmok, átaludt nappalok.
TI NEM TUDJÁTOK??? EGY NAGYON JÓ EMBER TÁVOZOTT.
Mintha megdermednék, de körülöttem a nyüzsgés.
Mindenki olyan erős lelkileg, csak én reszketek testileg.
Ott vagy? Kiásnálak.
Ilyen gondolatok támadtak.
Kihez segítségért mentem, ők támadtak engem,
Gyötörtek, talán mert téged már nem tudtak,
így énbelém belém rúgtak.
Bogyókat elhagyván
sírva fakadok, miközben neved hagyja el szám.

Miért voltam tétlen? Miért nem segítettem?
Nem vagyok megváltó, belátom.
Hisz ha az lennék, nyakad átölelném,
mint mikor régen a bölcsi előtt tettem.
SOK MINDENRE JÓL EMLÉKSZEM.
Gyönyörű /voltál/ VAGY nekem,
kívül, belül, mit nagyon remélem, mind megörököltem.

Büszkén fogtam a kezed, csak néha eleresztettem.
Most már túl késő... sok elvesztegetett idő,
mikor nem voltam elég jó,
HOGY TE FOGD A KEZEM, ÉS BÜSZKE LÉGY VELEM.

Édesanyám sírját mikor megláttam én, mások látogatták, szívükben is él.
Szép virágok, lobogó lángok, a hiánya sok-sok szívben lángol.
Helyette potyognak könnyeim, a meghatottságtól remegnek lábaim.
KÖSZÖNET AZ EMLÉKEZÉSÉRT,
AZ EL NEM FELEDETT PILLANATOKÉRT.

Édesanyám/Fekete Mária/ Hegedüs Ernőné távozott: 2007 A vég kezdete

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Hegedüs Andrea
Regisztrált:
2016-06-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2017-01-07 07:40:19

Köszönöm Ildikókám.
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1574
Időpont: 2017-01-06 20:53:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Andikám!

Hogy ezt leírtad, talán, nem is talán, inkább bizonyosság, és végre annak a jele, hogy a kegyetlen marok, ami akkor, ott, téged is megragadott, szorításából engedni látszik.

Szeretettel ölellek, és örülök hogy sikerült újra és újra átmenned rajta, az áthatolhatatlannak látszó "fekete falon". A fájdalmat a gyógyszer nem semmisíti meg, csak látszólag enyhíti, ugyanakkor elnyújtja, elodázza. De fiatal életed ennek ellenére, vagy ezzel együtt, képes megújítani magát, s tovább él az, aminek élnie kell. Amit, akit elvesztettél nem pótolja semmi, de a földi helyén, a szívedben, új forrás fakadt.

Gratulálok és nagyon sok életerőt kívánok neked az íráshoz, és mindenhez, amiben örömödet leled!

Szeretettel: Ildikó
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2017-01-06 19:52:30

Kedves Andrea!
Meghatódva olvastam, sirni kell ilyen rettenetes eseménykor, amit Te egy gyönyörű - mondhatom azt is - versbe foglaltál, hiszen versnek is beillik. Imádságban kérem a Istent, hogy nyugalmadat megtaláld, hiszen ami megtörtént, azt visszahozni nem lehet. Egy anyát elveszíteni mindenkinek rettenet, és soha belenyugodni sem lehet. Én és talán mindenki megélte vagy - sajnos, megéli!
Vigasztalnálak, de erre nincs lehetőség. Talán segít, hogy leírtad.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Hegedüs Andrea
Regisztrált:
2016-06-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2017-01-06 19:12:31

Köszönöm, hogy olvastátok életem egy nagyon meghatározó pillanatképét.Ez volt ami elidnított az írás szépséges utvesztőjében.
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2017-01-05 21:41:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Andrea!
Megrázó! A lelkemig hatold. Ezt ki kellett írni magadból.
Ölellek:
Ylen
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7849
Időpont: 2016-12-28 14:17:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nehéz megszólalni ilyen nagy veszteség után, ilyen fájdalom ami ért téged kedves Andrea!
Őrizd meg az emlékét, mint egy szentképet, úgy nézz le rá.
Az idő majd gyógyír lesz talán...
Szeretettel, meghatódva olvastam: Ica
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1887
Időpont: 2016-12-28 10:45:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Andi!

Alkotásod szerkezete érdekes, úgy tűnik, talán versnek indult eredetileg. Néhány jellemző vonása legalábbis erre utal.
Mondanivalója beszédes, és megrázó. Egy édesanya elvesztése olyan tragédia, ami egy szerető szívet ijesztő mélységekbe tud letaszítani. Hosszú, fájdalommal teli időszak rajzolódik ki az olvasó előtt, amint megélted mély gyászodat, s közben a szomorú tény megváltozhatatlansága ellen tiltakozott a lelked. Az, ahogyan ennek ellenére - s bántások közepette is - talpra álltál, azt mutatja, erős ember vagy, még ha te gyengének is érezted/érzed magad. Ahogyan te köszönöd meg mások gesztusait, melyeket édesanyád emléke iránt kinyilvánítanak, az pedig már a megbékélés jele.
Egy küzdelmes szakaszát mutatod be itt életednek, egy fontos és szomorú mérföldkőhöz értél, de te nem állhatsz meg itt, tovább kell haladnod.
Önmagadat sose vádold tétlenséggel! S találd meg lelked békéjét!

Szeretettel: Laca :)

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lesz-boszi című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szél hátán fellegek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) aranyfa című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szél hátán fellegek című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Gondolatok a sötétből címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lett-rém című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szél hátán fellegek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lett-rém című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Rózsalakodalom című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)