Régi szokás fogadkozni,
Ha az Újév beköszöntött,
Mit tegyünk, vagy ne az idén,
Ha már nem vitt el az ördög...

Felhagyok a dohányzással,
Elkezdem a zöldségkúrát,
Zumba-tanfolyamra járok,
Futok naponta egy órát.

Udvarias, józan leszek,
Nem kések el sehonnan sem,
Csak múzeum, színház, mozi,
Más nő nem érdekel engem.

Megfogadom, megesküszöm,
Hogy ezután másképp élek...
Megígérem, szavamat rá,
Levegőbe nem beszélek.

És így tovább, és így tovább,
Nem ismertek rám az idén,
Mintha kicseréltek volna,
Olyan leszek, olyan biz' én!

Túl vagyunk a Szilveszteren,
Az Újév is jócskán ketyeg,
Mi meg vagyunk, akik voltunk,
Gyarlók, lusták, kényelmesek.

Cigi, pörkölt, ahogy tavaly,
Rekesz sör a tévé előtt,
Kondi-, színházbérlet? Ugyan!
Pocsékolnám csak időt!

Fusson, kinek két anyja van,
Az koplaljon, aki kövér!
A nőket is meg-megnézem,
Koránkelés? Életveszély!!!

Ekképp telnek-múlnak évek,
Nem változik természetünk.
Tanulság? Ne fogadkozzunk!
Így szószegők sosem leszünk...