HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47728

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: DoreenFeltöltés dátuma: 2007-01-27

Rózsatövis-részlet

/Ajánlom ezt a szerelmes regényrészletet minden embernek, aki maga is küzd a szerelemért és a boldogságáért.../

A földszinti díszes kandallóban ropogott a tűz. A gróf sötét, szerelmes szívéből kihúnyt minden remény. Prémmel letakart, széles fotelében ült, borostyánszín szemei és mély, hősi sebei láztól égtek. Acélos fájdalom volt számára minden mozdulat, nem maradt neki más vigasz, csak egy lány odaadó ápolása, drága, selymes kezei, és maga a tudat, hogy Elisabeth közelében lehet. Vágyakozása igaz volt és őszinte. Oly törékenynek, nemesnek gondolta a lányt, mint egy rózsaszálat, melynek gyönge bimbaját egy nap virággá bontja a nap melengető fénye. Így dédelgette volna a gróf is Elisabeth-et, de lám, most még az sem biztos, hogy túléli az éjszakát... Homályos tekintetével végigkövette, ahogy a karfán ülő lány utolsó, bekötözetlen sebét is kezelni kezdi. Lélekben felkészült a fájdalomra, mely hamarosan átjárta a testét. Elisabeth félve érintette hozzá az alkohollal átitatott ruhaanyagot a hosszú karmoláshoz. Minden gyengédségét Adam-nek ajánlotta, kétségbeesett törődése csak neki szólt. Saját magát gyűlölte, amiért nem élhette át a kínt, amit a fiú érzett. Félt az ifjútól, s közben sóvárgott érte, néha úgy gondolta, Adam a lelkébe lát, és felfedezi titkolt vágyait. Hányszor elképzelte már vele az éjszakákat! Ó, bár a foglya lehetne egy egész életen át! Álmaiban milliószor bűnbe esett a gróffal, reszketve a kéjtől, és a gyönyörtől összeölelkeztek, s órák hosszat szerették egymást. Ezekben az álmokban mindketten szerelmesek voltak. - Titkos szeretők, egymás rabjai.
A lány elhessegette a gondolatot. Nem akarta, hogy Adam észre vegye, mennyire elgyengült. Lágyan odaszorított egy vattadarabot a sérüléshez, és gyakorlott mozdulatokkal bekötözte. Adam valamelyest megkönnyebbült. Hogy ellátták sebeit, már nem uralkodott el rajta a tehetetlenség. Fájdalmai alábbhagytak, de nem szűntek meg teljesen. Fellélegezve a lány felé fordult. Amaz az ajtó irányába indult. Kezében tálcát tartott, rajta a gézzel, vattával, és az alkohollal. Kivitte őket a teremből. Mikor visszatért, megállt a küszöbön. Vékonyabb takarót és egy pohár vizet hozott magával. Az örökös érdeklődve tekintett végig rajta.
- Nem kötelezlek, hogy velem maradj éjszakára. A szolgálók majd gondomat viselik. - Lisa fejét rázta.
- Maradok. Jobban tudom, mint bárki más, mire van szüksége egy magadfajta sebesültnek. - Mondta aztán. - Édesapám harcolt a háborúban. - Adam-hez sétált, s kezébe adta a poharat. - Idd ki, nem akarom, hogy kiszáradj. - Adam úgy tett.
- És most? - Elisabeth kinyújtotta mindkét kezét.
- Gyere, állj talpra. Köréd csavarom ezt a takarót, úgy hamarabb kiizzadod a lázat, és remélem, előbb gyógyulsz.- A fiú belekapaszkodott a lányba. Elisabeth olyannyira közel állt a grófhoz, hogy tisztán kivette a testéből áradó forróságot, ami láthatatlan lángcsóvaként simogatta őt. Egy pillanatra lehunyta szemét, de hamar erőt vett magán. A takarót a fiú mellkasa köré tekerte. Leért a combjáig, s Lisa örült, hogy nem marad szem előtt Adam alsónadrágja, és tekintélyesen kidudorodó férfiassága. Visszaültette a fotelbe, azután a lány körüljárta a termet, és eloltott minden gyertyát. Csak a kandallóban lobogó tűz világította meg a helyiséget. Végezve teendőivel, elhagyni készült a grófi lakosztályt.
- Azt mondtad, velem leszel. - Tartotta fel Adam.
- Így van. - Felelte az ajtóban a lány. - De nincs, hol aludjak. - A gróf arrébb húzódott.
- Mellettem elférsz. Nem kell félned, gyorsan elalszom. - Ígérte. Lisa habozott.
- Hát jó, rendben. - Leült mellé, hagyta, hogy hátradőljön, aztán lassan hozzábújt a fiúhoz.
Adam átkarolta Elisabeth-et. A lány nem ellenkezett. Összebújva jó éjszakát kívántak egymásnak. Az ifjú, mielőtt lehunyta szemét, megcsókolta kedvese homlokát, s az hagyta magát. A mindkettejükben feléledő vágy, álomba ringatta őket. Elisabeth egy eddig soha nem látott álomban ébredt: Sötét volt, csak némi parázs pislákolt, mégis tudta, hogy hol van. A kandallónál egy férfi állt magányosan.
- Adam? - Szólította meg. A férfi ránézett, tényleg ő volt az.
- Lisa. - Suttogta. A lányhoz lépett, és átölelte.- Miért nem alszol?
- Nem tudok. Hiányoztál. - Mondta rekedten. A gróf hátrasimította Lisa haját. Lehajolt hozzá, s felajánlotta csókját szerelmének. Elisabeth a karjaiba omlott, s szomjazva fogadta a csókot.
- Mondd, nekem adod ezt az éjszakát, kincsem? - Kérdezte Adam, miután elváltak egymástól. A lány felnyögött.
- Tudod, hogy a tied vagyok, édes. - Majd hagyta, hogy a fiú a szőnyegre fektesse.
- Félek, hogy csak álomkép vagy. - Nyöszörögte a kastély ura, s ujjával vékony vonalat húzott Lisa nyakán. A lány sóhajtva felült, s kigombolta hálóingét. Adam ugyanígy tett. Elakadt a lélegzete, ahogy végigjártatta tekintetét szerelmese dús keblein. Nem tudta megállni, hogy meg ne érintse őket. Megrészegülten Lisa fölé hajolt, s erősen magához vonta. Elisabeth átfonta a nyakát. Megnedvesítette száját, s várta, hogy a gróf rendelkezzen vele. A fiú apró csókokkal borította az arcát és a nyakát.
- Lisy, kicsim, azt hiszem, beléd szerettem. - Lihegte kedvese után kívánkozva. Visszazuhantak a földre, testük szinte összeforrt. A lány ujjaival az örökös hátát szántotta.
- Adam...én is...szeretlek téged! - Vallotta meg, s újra csókra nyitotta száját. Nyelvük és érzékeik találkoztak, vágyuk hajszolta őket, hullámzó gyönyörrel ajándékozták meg a másikat a gyengéd becézgetés közben, s mikor kéjük a tetőfokára hágott, boldogan hanyatlottak egymásra, s egymás nevét suttogták. Szeretkezésük emlékét megőrizte az éjszaka, senki más nem tudhatott róla, hogy szerelmük beteljesült. Elisabeth álma véget ért, aludt tovább, és sem ő, sem Adam nem sejthette, hogy azon az éjjelen mindketten ugyanazt álmodták. S azt sem vették észre, hogy mikor vége lett, ajkuk önkéntelenül találkozott.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-02-10 23:42:20

Ezt érdemes lenne kidolgozni. Így kiragadott részletként nem az igazi, viszont sok lehetőség van benne...de hiányolom az előzményeket...
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-03-04 13:32:41

Köszönöm, nővérkém, hát igen, a megszólításokon, majd csiszolgatok, ha felmásoltam wordbe a többit, majd szólok!

üdv.: Dorka
Szenior tag
Heather Bay
Regisztrált:
2006-04-17
Összes értékelés:
233
Időpont: 2007-03-04 13:30:37

Szia Hugi!

Szóval szerintem fiatalságod ellenére szépen ábrázolod az érzékiséget....amit kevesebbet kéne használnod az "édesem", "kicsim"...stb kifejezések, mert ront rajta.De az ötlet jó, és hajrá, jó úton haladsz...
Üdv

Erika
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-01-29 11:57:56

Gondolod? Miért is? Nem igazán értem, mit értesz a sokkal több alatt.
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2007-01-28 15:25:03

Kedves Doreen, ne sértődj meg, de ez gicccses! Amennyire kedves és őszinte volt az "önéletrajzod", ezt annyira mesterkéltnek érzem. Azt hiszem, te ennél sokkal többre vagy képes.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Vértesy Gyula: A tó partján / Am Seeufer címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Talapzatán a szónak címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ti égi csillagok! című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Ócska forgatókönyv című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Átalakulás címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Rímtelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 4. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 6. címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)