HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44920

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2017-01-06

Álmodtam szépeket:

Hajnalban arra ébredtem, mert érdekes álmom volt. Még csak hajnal lehetett, azért inkább igyekeztem még hamar elaludni. Utána megint folytatódott az álmom.
Gyermekkoromban egy kicsi faluban laktunk, ahol apukám tanított: nem csak az iskoláskorú gyerekeket, hanem a felnőtteket: férfiakat és nőket, meg a leventéket is oktatta. A falu szép hegyek koszorújában épült, ahol legmagasabb épület egy kicsi harangláb volt, amit reggel (inkább hajnalban), délben és este is megkongattak, rendkívüli esetben (ha valahol tűz ütött ki), vagy nagy zivatar közeledett és természetesen, ha valaki meghalt, a harang akkor is megkondult, utóbbinál egy másféle kongással jelezték a szomorú eseményt.

Egyszóval folytatódott az álmom: A községet valamilyen járművön (akkor még csak) lovas-fogattal vagy lóháton lehetett megközelíteni. Ugyanis a hegyek karéjában már csak gyalogolva, gyalogutakon lehetett néhány tanyára eljutni. Akkor a faluban is csak egyetlen kerékpár volt, az apukámé, és detektoros rádiója is csak nekünk volt, amit fülhallgatóval lehetett használni. Csak évek után jelentek meg másféle "modernebb" rádiók, majd az egész egyszerű televízió, ami szintén egy volt az egész faluban.
Azonban apukám felhasználta ezeket a különleges szerkezeteket a falusi emberek oktatásánál is; a televíziót bevitte az iskolába, és egy alkalommal, amikor bekapcsolták, éppen olyankor, amikor asszonyoknak tartott előadást; volt nagy csodálkozás, mindegyikük megnézte közelről is a dobozt, csodálkozva, hogy férhet bele ennyi cigányzenész (akkor még nem volt ismerős a roma szó sem), éppen egy magyar-nóta hangzott a dobozból hegedű kísérettel...

Szerettem apukám előadását hallgatni kicsi koromban is, persze este már nem leskelődhettem, mert korán mentünk aludni, akkor anyukám mesét mondott nekünk. Amikor apám az iskolában gyerekeket tanított, igyekeztem a szünetek után hátul, a vaskályha mellett lévő nagyobb diákok mellé elbújni. Nagyon szerettem a történelem-órákat hallgatni és kedvencem volt a földrajz is.
A fal egyik nagy helyét hatalmas színes térkép foglalta el, ahol meg lehetett találni sok mindent: földrészeket, hegyeket, folyókat, tengereket, országokat, városokat, egyebet... Csöndesen, figyelemmel hallgattam, ahogy mutogatta apukám hazánk- és más területeken a folyókat, patakokat, tavakat, hegyeket, városokat. Aztán délután, vagy amikor üres volt a terem, én besomfordáltam, keresgélni kezdtem a térképen az apámtól, vagy társaságban hallott helyeket.
Később, amikor már bentlakásos középiskolába mentünk a testvéreimmel tanulni, nagyon sokat jelentett nekem, mert kíváncsiságom közben sok mindent megőrzött fiatal agyam. Egyik kedvenc tantárgyam a földrajz lett.
Nagy ünnepeken - akár hazafias, akár egyházi - ünnep volt, olyan előadásokat tartott, az édesapám, amelyek bennem megmaradtak, mert ismerte nem csak hazánk, hanem a világtörténelem eseményeit is, úgyszintén a különböző világtájak nagyvárosait, hegyeit, folyóit, tavakat-tengereket; később, a kommunizmus idején kevés olyan remek előadást hallottam, mint akkor, kiskoromban, tőle. Akik akkor mondták a magukét, azokat hozzá nem lehetett hasonlítani; nem értettek hozzá.

Nagy kitérőt tettem, most jutott eszembe, hogy én az álmomról akartam beszélni. Apám volt az első tanítóm, és nagyon sokat tanultam tőle. Mindig nagy könyvtárunk volt, a 24 nagykötetes bordó színnel takart világ-lexikonokat is lapozgattam időnként. Kicsi koromtól kezdve, szerettem tanulni, különféle ismereteket gyűjteni. Nem mondom, hogy minden érdekelt, de a többi csak a középiskolában villant elő nekem.
Később általában azokat a tárgyakat tartottam nehéznek, amelyeket olyan tanárok tanítottak, akiknek a tantárgyát nem csak én, mások sem szerették. Ilyen volt pl. a könyvelés, mert a tanárunk - a lányokat mindig kigúnyolta. A német nyelv mellett a francia volt kötelező, azonban Marosvásárhelyen helyette románt tanítottak azoknak, akik (innen, csonka hazánkból kerültünk oda). A román tanár udvariatlan utálatos ember volt, az arcára rá volt írva a rosszindulat. Senkinek se tetszett morózus viselkedése az 57 diákos lányosztályban. Egyébként ott, nagyon jó tanáraink voltak.

Megint kitértem, pedig én az álmomról szerettem volna beszámolni. Most következik:
Álmomban a szülőfalum egyetlen útján felfigyeltem egy csoportra, akik a falu felé közeledtek. Gyermekkoromban kevés esemény történt, de ez olyannak látszott, ami érdekes lesz. Sötét, ünneplő ruhában több ember közeledett, lehettek legalább tízen. Amint közelebb értek, már látszott, hogy leginkább felnőttek (mind férfi) voltak, elöl két fiatalember volt látható, akik mint a kiscsikók, gyerekesen viselkedtek.
Közelből már észre lehetett venni, hogy egyikük - nem is olyan fiatal, sötétkék kispapi ruhát viselt, szinte megdöbbentett, hogy ő és a társa ismerős nekem. Hi-he-tet-len, persze álom: Rájöttem magam a fényképekről - és egyéb tanulmányaimból, hogy a kispap nem más, mint Mécs László fiatal korában (akit én akkor nem ismerhettem), akinek egyik szép versét kívülről tudtam már akkor (Verni kezdem az aranyhidat). A másik fiú álmaimban kicsinek, ifjúnak látszó pedig nem más, mint Petőfi Sándor fiatal korában, akit ifjúkorában nem ismerhettem. A verseit mindig nagyon szeretem. Időnként elgondolkodom, hogy jutnak valakinek eszébe ilyen történetek?

Még nincs befejezve az álom: Alombéli vendégcsapat az iskola felé tartott. Kisült, hogy apukám hívta meg őket egy olyan alkalomra, amikor majd az ünnepély közben elhangzik édesapám megzenésített indulója, és én fogom felolvasni, vagy szabadon elmondani mind a két ifjú - már fentebb említett - költő versét is, ami nem zavart, mert mindig szívesen szavalok verseket.
Annyit elárult apukám, hogy az ünnepély után nálunk lesz az ünnepi ebéd (ugyanis más lehetőség arra a kis faluban nem volt). Nos, ezért van olyan szépen elkészítve az ebédlőszoba és az ünnepi nagy asztal... Anyukám nagyon jól sütött-főzött, és akkor már tudtam, hogy miért lesz ebédre finom tyúkleves, utána rántott-csirke, majd az én kedvenc tortám, a tornyos, mogyorós- csoki torta! Ez a finom ebéd, örvendeztem!
De az öröm nem teljesedett be, mivel valaki túl korán telefonált, amire én fölébredtem.

Annyit szeretnék elmondani, hogy az utóbbi időben a saját verseimet fésülgettem, korábbiakon javítgattam, innen jutott eszembe - álmomban - a két író verse, mivel mások verseit is gyűjtögettem.
Egyébként egy kék ruhát viselő kispapot ismertem Salgótarjánban a háború után, az illető később mégsem lett pap, felszentelése előtt kilépett, mert megismerkedett egy szép fekete-hajú nővel, akit feleségül vett. Az illető családjával a mi városunkba költözött, ahol ismét találkoztunk, ő lett a város hírneves gimnáziumának igazgatója hosszú ideig, és az én lányom az ő lányával járt az általános iskolába.
Ő volt az általam ismert kispap (én mégis álmomban Mécs Lászlót ismertem fel benne, akinek csak a verseit ismerem.) Természetesen Petőfi is csak a versei által volt nekem ismerős. Sok szép versét kívülről megtanultam, ha a címét látom, kívülről is tudom...
Eddig tart az álom!
Megjegyzés: A finom torta receptje pedig föl van téve a Napvilágra! Igazán fölséges! Családunkban minden menyasszony ezt kapja a lakodalmas ebéd- vagy vacsora után

*.*.*

2016. november 4

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2017-01-10 23:18:17

válasz Ylen Morisot (2017-01-10 20:02:21) üzenetére
Kedves Ylen!
Köszönöm, hogy érdeklődsz a mostani szerény megjelenésemet. A két íróval való álombéli találkozásom azért is történhetett, mert én mindig szerettem a verseket, és diákkoromban is, mindig kívülről megtanultam azokat, amelyek elő voltak írva, s szüleimnek, majd nekem is, később bőséges könyvtárunk volt, azért nem sokszor, de a közeli könyvtárat is sokszor látogattam (ma már meggondolom a sok lépcső miatt).
Mindig szeretettel várlak: Kata
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1619
Időpont: 2017-01-10 20:02:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Azt hiszem, az álmaink elárulják az igaz valónkat. Csak az irodalmat, a verseket, a szépet szerető ember képes Mécs Lászlót és Petőfit látni álmában!
Köszönöm neked ezt az élményt is, hogy bepillantást engedtél a te világodba!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2017-01-09 18:39:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kata!

Jót barangoltam a múltban érdekes elbeszélésed nyomán. Annyira élethűen, ízesen tudod tálalni az álmaidat is, hogy az ember időközben megfeledkezik róla, hogy álom volt csupán, már-már elhittem, hogy Petőfivel és Mécs Lászlóval sétálgattál a szülőfaludban. :)
Szeretem a történeteidet olvasgatni, mert mindig valami távoli ismeretlen helyre viszel, s örömmel tartok veled.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2017-01-08 18:11:11

válasz Istefan (2017-01-08 16:32:21) üzenetére
Kedves István!
A finom mogyorós csokitorta és más édesség csak akkor árt az egészségnek, ha valaki egyszerre megeszi.
Köszönöm hogy ismét meglátogattál,
mindig szeretettel várlak: Kata
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2017-01-08 16:32:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Álom meg emlékek egy terítéken, ez kitűnő szellemi lakoma kedves Kata!
A csokis torta szerintem nem is baj, ha elmarad egyelőre, a sok édesség állítólag árt az egészségnek.
Szeretettel: István
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4417
Időpont: 2017-01-08 11:49:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Színes életedből megint megosztottál velünk egy szeletet, ami olyan különleges, mint az általad emlegetett tornyos-mogyorós csoki torta.
Jó visszaálmodni magunkat a szép gyerekkorba, a szerető szülői házba /már akinek jutott ilyen/.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2017-01-08 00:52:58

válasz oroszlán (2017-01-07 12:58:19) üzenetére
Drága Icu!
Nem könnyű elképzelni sem, mi az kicsi korban elveszíteni a szülőket, s még ha utána egy kedves rokon vállalja az árvát, csak nagyon ritkán lehet összehasonlítani a jó szülőkkel. Mindig meghatódva olvasom, ha valaki nem szülői szeretet mellett nevelkedhet felnőtt korig. Ahogy írod, hogy "magas falakba ütköztél", azt jelenti, hogy igyekeztek jól bánni veled. Néha olvasni lehet, de az ritkaság, hogy valaki pótolni tudja a szülői gondoskodást, szeretetet, de még akkor is hiányozhatnak a szülők.
Meghatódva olvastam soraid, zsebkendőre is szükségem volt. Mert igaz, hogy mindig jó visszagondolni a kis kor örömeire, a helyre, ahol megszülettünk. Kérem a Jó Istent, másként pótolja be Neked azt, amit nem kaptál meg gyermekkorodban.
Szeretettek:
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2017-01-08 00:35:03

válasz efmatild (2017-01-07 12:49:44) üzenetére
Kedves Matild!
Érdekes, hogy nem mindenki álmodik olyan sokat, mint én. Alig van nap, hogy ne álmodjak valamit.
De ha felébredés után mindjárt nem jegyzetelem le legalább néhány mondatban, akkor legtöbb álom elszáll. Szülőfalumat mindig szerettem, mert kisgyermekkoromban ott voltam. Utána középiskolába kerültem, onnan hazajártam, majd Erdély ideiglenes felszabadulása idején ott fejeztem be a középiskolát, s jött a háború, menekültként ismét visszamentünk egy időre a kicsi faluban, ott éltük át a frontot, s utána, mivel mindenünk elveszett, egyik fiútestvéremmel városba mentünk és főiskola helyett munkát vállaltam.
Utána is, ha nem is gyakran, de ellátogattam oda, mert voltak kedves ismerőseim, és jó volt velük a kapcsolatot tartani.
Köszönöm az érdeklődésedet, örülök, ha szívesen olvasod.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6345
Időpont: 2017-01-07 12:58:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kata!
Mindig adsz valami pluszt az álmaid mellé, amit nagyon szívesen olvasok.
Ilyenkor sajnálom, hogy olyan korán meghaltak a szüleim. Öt évesen egyedül voltam kénytelen ismerkedni az élettel. Nagyon magas falakba ütköztem, sajnos ez az én életem. Bocs, hogy azt írom, hogy irigyellek és mindenkit akik legalább emlékezni tudnak a szülői házra, a szülői szeretetre.
Egy kicsit én is elkanyarodtam az írásidtól, ne haragudj.
Szeretettel olastam és gratulálok: Ica
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
364
Időpont: 2017-01-07 12:49:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Ezeken a téli, hideg napokon különösen jó olvasni a régmúlt időkről, miközben elképzeltem azt a kis falut, amiről írtál. Örülök, hogy feltetted a különös álmodat, és a szép emlékezést édesapádról, fiatal korodról.:)
Sok szeretettel. Matild
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2017-01-06 19:32:57

válasz Bödön (2017-01-06 18:48:41) üzenetére
Kedves Laci!
Nekem se mindig sikerül a "szép-látás," van amikor az már nem megy. Annak mindig örülök, ha álmaimban megjelennek a korabeli átélt kedves és szép emlékek. Sok kedves ismerősöm jelenik meg álmaimban, és már több mindent előre - pontosan - megálmodtam.
Sajnos, jelenleg már nincs idő sem a szépre-jóra gondolni sokaknak, egyre elhidegülnek az emberek egymástól, ez nagyon sajnálatos.
Köszönöm kedves véleményedet, szeretettel: Kata
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-01-06 18:48:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Ez az álom egy igen jóízű, kedves álom volt, kár, h az ilyen álmok csak álmok, és felébredéskor véget érnek, DE az álomláttatás "ürügyén" bevittél minket mesemondó szalonodba, és mi (azt hiszem többek nevében mondhatom) élvezettel hallgattuk történeteidet arról a régi korról, ami talán igaz se volt! (Igaz volt, csak már túl messze kerültünk attól a mentalitástól, nevezhetném "szép-látásnak", amit Te képviselsz írásaidban. Köszönet érte! Sok szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2017-01-06 18:10:32

Kedves Szabolcs!
Köszönöm, hogy nálam jártál és olvastad furcsa álmomat, mindig szívesen látlak
szeretettel: Kata
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2276
Időpont: 2017-01-06 18:01:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Örömmel olvastam édes álmodat.
:)
Szeretettel: Szabolcs

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Karodba zárva... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Párizsi nyár című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Éjszaka címmel a várólistára

oroszlán alkotást töltött fel Tűnődöm címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)