Tandem Balu szerelmi élete romokban hevert. "Szerelmi életet" mondunk, de fogalmazhatnánk kevésbé elegáns módon is: egész egyszerűen a nemi élete volt az, ami a Hivatalba kerülése óta egyfolytában haldoklott. Ha rövid számvetést készítenénk az elmúlt évről, a következő időpontokat és neveket rögzíthetnénk: 1987. november 8.: Villányi Ica, 1988. május 1: Villányi Ica. A két "Villányi Ica" között hat hónap! Hát ez tényleg nem valami ideális szerelmi élet egy 23 éves fiú számára, aki telve van energiával, akiről azt szokták mondani, hogy még a legyet is megizélné röptében. A bajt csak tetézte, hogy a kis titkárnőcske egyáltalán nem jött be Balunak, amin nem lehet csodálkozni, vaknak kellett volna lennie, vagy hullának a hullaházban, hogy bejöjjön a csúnya, szemüveges, görnyedt-tartású, sovány lány. Kétszer szeretkezett vele, mind a kétszer azonban csont-részeg volt. Illetve az első alkalommal, emlékezzünk, egy átmulatott éjszaka után, kora reggel, már talán józan állapotban, de még agyonütötten, kómásan. De, az is igaz, s ezt utólag sohasem tagadta, ezek az együttlétek a csúcs-király kategóriába tartoztak, előtte még soha nem élt át senkivel ilyen elsöprő érzést. És ez volt a katasztrofálisan különös, és megmagyarázhatatlan! Egy csúnya nővel a legjobb, akitől józanon undorodik! ....Ezt hát hova tegye?

Próbálkozásai más lányokkal kudarcba futottak. Idekerülése után megismerte Székely Hajnalkát, s megtetszett neki a barnahajú, szexepiles lány. Azt hitte jó nála, voltak erre utaló jelek, de amikor egyszer moziba hívta, Hajnalka nemet mondott. Úgy mondott nemet a moziba menés napján az utolsó pillanatban fél ötkor, hogy délben még lebegtette a kérdést, mondván, "megyek, ha nem jön közbe semmi". Fél ötre viszont érdekes módon közbe jött. Az eset után Tandem Balu igen csúnya dolgot szólt: köpök rá, mondta, idézve Rhet Buttlert, mert éppen az Elfújta a szelet nézték volna meg együtt. Lekoptatta ezt követően, kikerülte a folyosón, ha találkozott vele. Nagymértékben zokon vette az esetet.
Hogy reagált, mit gondolt, mit nem Székely Hajnalka, nem tudta Tandem Balu, ám ha tudta volna, megerősítette volna abbéli elhatározásában, hogy nem érdemes foglalkozni ezzel a lánnyal. "Dögöljön meg Tandem Balu ahol van" - így beszélt magában Székely Hajnalka, amikor észlelte a fiú duzzogását. "Mit nem képzel az állatkert barma! Hagyjon engem békén! Ki nem sz.rja őt le totálisan?"

Kezdettől fogva bejött viszont neki egy másik lány. Már beszámoltunk róla, hogy volt lenn a Számítástechnikán egy szőke, nagymellű, pirulós lány. Az ebédlőben összefutottak olykor-olykor. A szőke lány, Monori Lillának hívták, gyakran odavágott a szemével, ahol Balu ült, szemük összekapcsolódott. Pár pillanatig szemeztek, aztán Lilla arca lángvörösre gyúlt és gyorsan elkapta a tekintetét. Egyetlen egy kis apró probléma volt csak ezzel a sztorival, nevezetesen, az, hogy a nő férjnél volt! Egy sudár magas barna srác volt a férje, Medvecki István. Általában együtt ebédelt férj és feleség, kézen fogva, egymásra mosolyogva jelentek meg az ebédlőben, s kézen fogva, egymásra mosolyogva távoztak, de előfordult, hogy nem, s ilyen alkalmakkor szabad tér nyílt a játszadozásra. Balu emlékezett első összenézésükre, november 7.-én történt a Dicsőséges Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén a díszteremben.

Jelentenek-e valamit egy lány jelzései? Egy összenézés? Egy elpirulás? A kezek véletlen találkozása, amikor egyszerre hajolnak le a lepottyant golyóstollért? Ezen törte a fejét Tandem Balu, de nem tudta rá a választ. Székely Hajnalka félrevezette őt, az általa kibocsátott jelzések hamis jelek voltak, az élet ezt igazolta. Mi az esélye most annak, hogy Lilla pillantásai igazak, s azt jelzik, hogy a fiatal nő ki akar kezdeni vele? Hogy hajlandó belemenni egy könnyű kis kalandba, s megcsalja dali, sudármagos férjét?
Tandem Balu kezdte elhitetni magával, hogy igen, lehetséges, az álmok néha valóra válnak. Kiszasszerolta, hogy Monori Lilla csütörtökönként mindig egyedül megy ebédelni, így, hát a csütörtöki napokon elszabotálta délidőben szokásába vett futóedzését a Normafánál, ahova egyébként a 175 köbcentis piros motorjával járt fel, s helyette inkább ebédelni ment, hogy láthassa Lillát, s jeleket válthasson vele.

Történt június elején egy csütörtökön, hogy a fiatalasszony egyedül ült az ebédlőasztalnál. Balu nem sokat habozott, odabóklászott a tálcájával, és udvarias hangon megkérdezte, leülhet-e, van-e ott szabad hely? Volt, leült hát, ettek, eszegettek, beszélgettek. Mire az "islerhez" értek, már világos volt, Monori Lilla benne van abban, hogy evezni menjen Tandem Baluval a Dunára. Az is kiderült, el tud kérni egy fél napot a főnökétől, ugyanis lecsúsztathatja a túlórákat. Balunak nem kellett elkéredzkedni, ő most már, mint a Hivatal sportfelelőse elég szabadon mozoghatott. Majd azt mondja, szervezi a hivatali kispályás focibajnokságot.
Keddre esett a randi, így jött ki a lépés. Megbeszélték, hogy ebéd után a Kapás utca sarkán találkoznak, az a Mártírok útja túloldalán van, ott aztán nem fog feltűnni senkinek. Balu felveszi a nyeregbe maga mögé, és huss, húznak ki a Rómaira, mint a vadlibák.
Mindez össze is jött szépen, baj nélkül.
-Faséban vagyok a párommal - magyarázta Lilla, amikor felszállt a motorra.- Tudod, a szerelem elmúlik, s ha nincs semmi mögötte, akkor nehéz. Megegyeztünk, egyet neki, egyet nekem, és neki volt már egy, legalább is azt hiszem.
-Tudom, hogy van ez - pislogott Balu. -Láttam már ilyesmit. Manapság nem ritka a nyitott házasság.

A csónakházban öltöztek át a felbakolt hajók között, fesztelenül. Tandem Balu oda-oda lesve megnézte, milyen a leányzó ruha nélkül, s Lilla is látta Balut pucéran. A fiú vékonyabbnak gondolta a fiatalasszonyt, főleg deréktájon. Levetkőzve nem jött be annyira, mint felöltözve. Lelohadt a kedve az egésztől, de azért kötelességtudóan átevezett vele a túlpartra a szép, homokos Lidóra. Fél három volt ekkor, teljes napfényben tündökölt a part. Néptelen, kihalt volt a nagy folyónak máskor oly nyüzsgő, széles tükre, csak messze bent küszködött egy fekete uszály árral szemben peremig merülve, fél-tucat trenyáló kajakost utaztatva a farvizén.
-Fürdünk meztelenül? - kérdezte Balu kötelességszerűen.
-Vetkőzz le, ha akarsz - válaszolta a fiatalasszony - én maradok inkább fürdőruhában.
Úgy is lett. Balu ledobta az úszónadrágját és besétált a vízbe.
-Jössz te is? - kiabált ki a partra, amikor már combközépig ért a víz.
-Hát nem is tudom. Hideg?
-Egyáltalán nem!
-De koszos, ugye?
-Hogy lenne koszos! Figyelj, iszom belőle!
Merített a tenyerével, kiszürcsölte. -Na.
-Nem, nem megyek mégse. De azért te fürödj csak!

És, hát körülbelül ez lett a vége Tandem Balu és Monori Lilla romantikus kalandjának. Hamlet akár itt is prezentálhatta volna a híres, nevezetes szövegét, amit akkor mond, amikor a dráma vége felé Laertes mérgezett tőrétől elkezd haldokolni, s így, haldokolva látja ám, hogy az ifjú Fortinbras belép a trónterembe: "...a többi, néma csend..."
Balut soha többet nem érdekelte Monori Lilla személye. Látta meztelenül. Látta, hogy milyen. Hiába szép az arca, hiába telt a melle - háj van a hasán. Fúj, mondta magában.