Ich habe dich nie je so geliebt

Ich habe dich nie je so geliebt, ma soeur
Als wie ich fortging von dir in jenem Abendrot.
Der Wald schluckte mich, der blaue Wald, ma soeur
Über dem immer schon die bleichen Gestirne im Westen standen.

Ich lachte kein klein wenig, gar nicht, ma soeur
Der ich spielend dunklem Schicksal entgegenging —
Während schon die Gesichter hinter mir
Langsam im Abend des blauen Walds verblaßten.

Alles war schön an diesem einzigen Abend, ma soeur
Nachher nie wieder und nie zuvor —
Freilich: mir blieben nur mehr die großen Vögel
Die abends im dunklen Himmel Hunger haben.
_____________________________________________________


Úgy sohasem szerettelek...

Úgy sohasem szerettelek téged, kedves húgom,
Mint azon az alkonyórán tőled távozóban.
Erdő nyelt el, az a kéklő, engem, kedves húgom,
Mely fölött már sápadtan állt sok nyugati csillag.

Nem nevettem kicsikét sem akkor, kedves húgom,
Midőn játszva mentem szembe a homályos sorssal.
Ezenközben mögöttem már lassan megfakultak
Kéklő erdő estéjében az ismerős arcok.

Szép volt minden e páratlan estén, kedves húgom,
Nem volt ilyen még utána, sem soha előtte,
Persze, rám maradt esténként a testes madárnép,
Mely az ég sötétlő alján éhesen keringett.

* * * * *