HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1840

Írás összesen: 46960

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Szokolay Zoltán
2018-08-29 20:03:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2017-01-20

Ki vagy te? 5/2

A gondolatok villámokként cikáztak a férfi fejében, még teljesebbé téve ott a lázas zűrzavart. Pedig épphogy hideg fejre, s tisztánlátásra lett volna most a legnagyobb szüksége. De a felnőtt embernek gyakori sajátja, hogy tudni akar, de tanulni nem szeret, s birtokolni akar, de a megszerzéshez vezető utat legszívesebben átugraná. Innen is tudta, hogy immár menthetetlenül felnőtté vált ő maga is.
Ezt a helyet még gyermekkora örökítette át ebbe a világba. De már nem volt ugyanaz, megromlott ez is, mint minden, amihez az ember hozzáér. Bár itt még a természet volt az úr, azért mindenfelé látni lehetett a gyakorta erre portyázó kétlábúak éktelen nyomait.
A férfi valaha szerette az embereket, sokat is tett értük, és becsülte őket. Mára ez megváltozott, most már az élet volt az, amit oly nagyra becsült, s csak egyének - kevesek - kapták tőle azt a figyelmet, amelyből egykor bárkinek fenntartás nélkül adott. Most már csak annyit szándékozott visszaadni az embereknek, amennyit kapott tőlük, s inkább az életnek adózott érett értékeléssel.
Egy kedves arc jelent meg előtte, s vonzotta beljebb és beljebb az erdő mélyére. Egy kedves arc, barátságos meleg szempár, édes mosoly. Vajon hol lehet most? Hol lehet mindaz, ami abban a bájos arcban testet ölt? Milyen állapotban lehet most az az arc? S milyen állapotban lehet a mögötte lakozó lélek?
Az erdő még csak mostanában kezdte levetni nyári ruháját; a levelek makacsul kapaszkodtak még az ágakba, s csak a leggyöngébbek hullottak le az elmúlás úttalan ösvényeire. Néhol szinte esteli homály terjengett az egymásba érő lombkoronák sátra alatt. S ha olykor megmutatkozott fölöttük az ég, az éppoly komor és borús volt, mint a férfi hangulata. Ingerülten rántott egyet hátizsákja vállpántján; talán lassan kezébe kellene kotornia a zseblámpát.
Arra gondolni sem akart, amire pedig igenis gondolnia kellett: hogy lassan meg kell állnia, s el kell indulnia visszafelé. Elvégre nem ejtheti kétségbe hűséges barátját, aki fáradságot nem sajnálva támogatja őt ebben a már-már kilátástalannak tűnő kihívásban. Talán e percben már ott várakozik az autónál, s egyre türelmetlenebbül várja vissza őt. Ugyanakkor úgy érezte, azt a másikat sem hagyhatja cserben. Azt, aki felé talán épp most közelít.
Hiszen annak az ősi földvárnak a romjai erre vannak valahol. Igaz, a természet már csaknem teljes egészében visszafoglalta, de néhány szürke kőrakás és földhalom jelzi még az ősidők titkait. Igen, jártak ők ketten valaha ezeken az ösvényeken. Ők ketten... Most egyedül csörtetett az avaron, s egyedül is érezte magát.
Keze rátévedt a zsebében pihenő telefonra, s hálásan elmosolyodott. Lehet, hogy e percben egyedül van, de valahol a közelben ott van egy ember, akire számíthat. A szőkeség, akivel hosszú évek alatt sem sikerült csalódniuk egymásban. Egy igazi emberajándék.
De hol lehet az a másik?

Egyre hidegebb és sötétebb lett a világ. Vissza kellett volna indulni már, s meggyőződni arról, vajon a szőkeséggel minden rendben van-e. Elvégre bármi megeshet egy ilyen Isten háta mögötti helyen, s igaz, hogy az angyali démon tud magára vigyázni, de azért mégis... A férfi csodálkozott, hogy nem csörrent még meg a mobilja. Néha beleszökkent a késztetés a kezébe, hogy ő berregjen rá a társára, de minduntalan kirázta bizsergő markából a vissza-visszatérő indulatot. Valami húzta előre, valami nem engedte törődni sem a hideggel, sem a sötéttel.
Már nem pásztázta a terepet, csak ment a lelke után, mely átvette az irányítást fizikai érzékei fölött. Nem bámult szerte, nem fülelt, csak ment az egyre erősödő vonzás ösvényén, bozóton át, keresztül mindenen.
Amikor utoljára erre járt, akkor még szívből nevetett, s érezte, mi az igaz barátság. Beszéltek, s értették egymás nyelvét. Ebben rejlett az ő nagy titkuk. Mert a férfi már nem értette az embereket. Nem értette a céljaikat, az eszközeiket, nem értette önpusztító, másokat és mindent elpusztító önzésüket. Nem értette, hová tűnt a lélek a világból, s hová szökött az értelem. Amikor rátalált arra a ragyogó kis drágakincsre, akiben barátra lelt - igaz barátra -, éppúgy bolyongott az emberek erdejében, amiképp ebben a sűrű, sötét rengetegben csörtetett.
Ami most más volt, az a furcsa jelenség, mintha itt, a legmesszibb ismeretlenben egyszeriben pontosan tudná, merre kell mennie. Így meg sem lepődött, amikor megpillantotta a szemmel láthatóan ember alkotta földhalmokat, a szürke, mohával borított köveket, magát a szunnyadó múltat, s még nem látta, de pontosan tudta, hogy ott lapul valahol az eleven kapocs is. Egyszerre borzongott tőle, s egyszerre áradt szét benne valami boldog megkönnyebbülés. Megtalálta a romokat, s megtalálta azt is, akit három napja szakadatlanul keres.

Lelassította lépteit, s mint egy óvatos ragadozó, körbejárta a földvár maradványait. Maga sem tudta elképzelni, hogyan sikerült mindezt a legkisebb zaj nélkül véghezvinnie, de végül is saját idegeinek nagyon jót tett vele. A körséta végén mégis olyan nyilallást érzett áthasítani a lelkén, amihez foghatót még soha nem tapasztalt. Mert ott volt! Ott volt előtte! Ott remegett egy kis sötét folt a rideg sziklatörmelék között, s bár teljességgel fölismerhetetlen volt alaktalanságában, a férfi mégis tudta, hogy Ő az.
Végre megtalálta! Hát él még, lélegzik és tiltakozik az az apró, önmagába menekülő lény, akit embernek sehogyan sem nevezhetnénk. Egyrészt mert legkisebb hasonlóságot is nehéz volna fölfedezni lénye és az emberek között, másrészt - s ez a rész a fő - mert Ő nem is akart hasonlítani rájuk. Levetkőzni, leszaggatni, kitépni, eldobni vágyott mindent, mi csak emberi, olyszerű gúzs és teher.
A férfi mindezt jól látta, s nagyot sóhajtott a fölismerésen. Aggódó szemei fölmérték az utat, mely az ösvényről, ahol állt, elvinne a romokig. Nem nagy út. Ahhoz képest, mit eddig bejárt a kis szökevény nyomtalan nyomát kutatva, semmiség. Mégsem maradt már jottányi erő sem a lábaiban.
Egy mozdulat maradt benne csak, s mint erős ütés, rántotta össze a testét; leguggolt, s vállával a fölébe tornyosuló nyárfa moha lepte kérges törzsének támasztotta magát. Örömmel vegyes izgalom lüktetett benne; értesítenie kell a társát! Előkotorta mobiltelefonját, azután kis híján keserveset káromkodott. Semmi térerő! A világ végéig sodródtak hát mindketten. Oly távolinak tűnt most minden, ami civilizált, emberi. S távoli is volt.
Ott guggolt, a fának támasztva lelkének minden nyomasztó terhét, tagjaiban három éjjel és három nap kínzó fáradtságával, s egyszeriben valami furcsa tehetetlenség érzete támadta meg. Újszerű aggodalom kezdett hatalmaskodni fölötte. Mint amikor valaki hosszan, gyötrelmesen és nagyon akarva dolgozik, erőt, időt s önmagát nem kímélve valamely célért, s a munka végeztével még sincs vége küzdelmének. Mintha várna rá még egy végső megmérettetés, melynek árán végül is megszerezheti az áhított jutalmat - avagy elveszítheti végleg és örökre. S ez az aggodalmas izgalom nem engedte most cselekedni. Csak guggolt, néhány szökellésnyi távolságban a földvár rejtekében kuporgó alaktól, maga is összekuporodva, s minden lélegzet remegve futott benne végig.
Napok óta tanakodik magával, vajon mi űzi, mi vonzza el az ilyen sebesült lelket a saját életétől? Azt nem hihette, hogy a gyávaság, hisz nem ismert bátrabb lényt annál, akit ő a kis szökevényben keresett. S azt sem hihette, hogy az önzés, önsajnálat vagy hasonló, mert Nála önzetlenebb lénnyel nem volt még szerencséje találkozni. A fájdalom... Nem jött válasz tanakodó önfelétől, ami jelenthetett rábukkanást a megfejtésre éppúgy, mint akár az eddigi leggörbébb melléfogást.
De mit merjen ő most tenni? Napok óta űzi, kutatja, visszakapni akarja az elveszettet, de arra egyetlen pillanatban sem gondolt, mitévő lesz, amikor megleli végre. Egyszeriben igen tanácstalanná lett. Felkészült a legrosszabbakra, de a legjobbra nem. S most, hogy látja Őt, megfejthetetlenül, ismeretlenül, fogalma sem volt, mi tévő legyen.
Azt tudta, hogy hamarosan cselekedni fog, csak azt nem tudta még, hogy cselekedete méreg lesz-e, vagy orvosság. Nemrégiben hallotta egy nálánál jóval bölcsebb és műveltebb ember szájából, aki pályatársai körében elismert pszichológus hírében áll, hogy aki lemond az életről, a saját életéről, az nem gyávaságában teszi ezt, hanem épp bátorságában. S a tévhittel ellentétben az olyan ember, ki eljut egy ilyen sötét döntésre, nem a halál után vágyakozik, mindössze az élet elől menekül. Mert már nem bírja tovább elviselni azt, amivé kihíznia sikerült magát az életül kapott kis előlegnek - most hát visszaadja.
S belényilallt. "Jogosan guggolok én most itt, az Ő világába tolakodva? Hiszen ezt az utat Ő választotta, s nem kívánja, hogy bárki is elkísérje, avagy épp elvegye tőle ezt az utat, s vele a döntés jogát. Vajon ki dönti el, hogy az Ő akarata a szentebb-e, avagy azoké, akik vissza akarják rántani abba a világba, amelytől oly elkeseredetten menekülni próbál? Van nekem jogom semmibe venni az Ő legmélyebb vágyait, s megfosztani Őt attól a szabadságtól, amelyet ilyen bátran keres?" A férfi tanakodó önfele azonban továbbra is hallgatott.
Mégis megtörte valami a feszültség ködterhes csöndjét. Egy hang, amely minden materiális törvényt meghazudtolóan erős volt, szinte vaskos, és élesen hideg. Mégis volt benne valami, amibe bele lehetett kapni, mint egy utolsó szalmaszálba.
− Látlak.

Igaz történet alapján.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1335
Időpont: 2017-02-12 19:34:54

válasz Finta Kata (2017-01-26 12:02:08) üzenetére
Kedves Kata!

Megtisztelsz. Megkésve bár, de köszönöm az érdeklődésedet. Nézd el nekem, kérlek, a késedelmet; az élet néha közbeszól. :)

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11937
Időpont: 2017-01-26 12:02:08

Kedves László!
Novellád mesével azonos szókincsekkel bővíted, ezért nagyon olvasmányos, lassan folyó szép szavaiddal szövögeted az anyagodat. Jó olvasni.
Megyek a következőhöz, szeretettel: Kata
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1335
Időpont: 2017-01-25 16:29:52

válasz Susanne (2017-01-25 16:16:08) üzenetére
Kedves Zsu!

Pedig a feldarabolás okán nagyon izgultam ezért a részért, hisz ezt a szakaszt nem tölti ki semmiféle dialógus. Annál nagyobb öröm számomra, hogy mégis izgalmasnak találtad. Valóban a belső vívódások útja volt ez. Köszönöm, hogy visszatértél, szeretettel várlak a folytatásokhoz is. :)

Köszönettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1335
Időpont: 2017-01-25 16:25:40

válasz zsarátnok (2017-01-25 16:11:05) üzenetére
Kedves István!

Öröm számomra, hogy olvastad. Értékelő szavaidat szívből köszönöm.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1335
Időpont: 2017-01-25 16:23:35

válasz inyezsevokidli (2017-01-25 15:44:16) üzenetére
Drága Ildi!

Számodra csak mosolyaim vannak. :)

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5532
Időpont: 2017-01-25 16:16:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Sas !

Végigizgultam ezt a részt, nagyszerűen kelted az emberben a feszültséget, remekül
"megfogod" vele az olvasót.
Bátorkodom megjegyezni eszméletlen jó lett ez a rész !!!
Szeretettel gratulálok : Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
152
Időpont: 2017-01-25 16:11:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Remek írás. Míves láttatás, lélekébresztő mondanivaló. Gratulálok.

Üdv: István
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1363
Időpont: 2017-01-25 15:44:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz black eagle (2017-01-25 15:40:14) üzenetére
Drága Laca!

Bűbájos választ kaptam!

Sok-sok szeretettel, és sok-sok mosollyal:

Ildikó

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1335
Időpont: 2017-01-25 15:40:14

Drága Ildi!

Ne rakj rám ekkora igát, töri a vállamat. :) (Remélem, érted - és látod a mosolyt is.)
Attól tartok, kissé túlértékeled kvalitásaimat.
Mindettől függetlenül örülök természetesen minden szavadnak, ám úgy érzem, azokra mégsem vagyok méltó. Viszont nem vitatkozom, mert ha valamit megtanultam életem során (pl. e két nőbarátomtól), hogy a nőkkel vitatkozni nem is ajánlott, de nem is érdemes. :) (Mi, törékeny férfiak, nem vagyunk ehhez eléggé felnőttek.) :)
Mélységes hála minden szavadért, s köszönet a figyelmedért is. Örülök, hogy ez a novella így fölkavarta benned az olvasó állóvizét; nagy öröm ez egy tollásznak.

Sok-sok szeretettel: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1363
Időpont: 2017-01-25 08:05:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca! Kedves Black Eagle!

Te aztán tudsz belső feszültséget teremteni az olvasóban a magadéval.
Te aztán tudod, hogy kell lelket önteni az olvasóba a magadéból.
Mert végig éreztem, izgultam ezt a kevés külsejű belső történést, a kiérlelt gondolatokkal, a maga törvénye szerint hozott döntésekkel.
Valamelyik hozzászólásában (A függöny című, utolsó részénél, azt hiszem) Kankalin említette, hogy szép lelked van.
Ezt megerősítve mondom, hogy gyönyörű lélek vagy, olyan, amelyik mérhetetlen sok rosszat tud ellensúlyozni, hogy a világ egyre kényesebbnek látszó egyensúlya meg ne billenjen.
S bátorkodom kijelenteni, hogy a legcsodálatosabb igaz történetet is Te birtoklod. Ez az írás - annak, "utószele" - vagy nekem még inkább -, későbbi keletű ízelítője, hogy mit is tudsz, tudnál Te nyújtani a szépségre, tisztaságra, jóságra érzékeny olvasóidnak, ha egyszer azt is megírnád.
Szeretettel gratulálok:
Ildikó
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1335
Időpont: 2017-01-22 13:00:35

Kedves Bödön!

Örülök kíváncsiságodnak, hisz ez az írás szerelmeseinek legfőbb energiaforrása.

Üdvözlettel: Laca :)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7952
Időpont: 2017-01-21 11:32:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Sas! Kíváncsivá tettél, ki az a lány, vagy lény, akit keresett, s akit most megtalálni vélt a régi földvár maradványai között! Aki megszólította: "látlak" No, megyek tovább, majd kiderül! Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

Bálint István alkotást töltött fel Őszi vágyakozás címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Vigaszt keresve című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Biztonság és otthon (Rögtönzések) című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Szállás című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Szállás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Biztonság és otthon (Rögtönzések) című alkotáshoz

Fazekas István alkotást töltött fel Római vallomás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Biztonság és otthon (Rögtönzések) címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Alázat című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Elmúlás című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) A nyugalom vánkosa című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Szív vagyok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szív vagyok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A nyugalom vánkosa című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vigaszt keresve című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)