HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45247

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: TóniFeltöltés dátuma: 2017-01-24

Thaly Kálmán: Tökölyi Bithyniában / Tökölyi in Bithynien Tökölyi Bithyniában Fú

Tökölyi Bithyniában

Fú a szél, zúg a szél, zúg a tenger habja ,
Sárga hárs a lombját csörögve hullatja . . .
Fenn az égen, távol
Nagy-Magyarországból
Éneklő darvaknak költözik csapatja.

Nagy-Magyarországból most kaptam levelet:
Hogy az én nemzetem engem még emleget;
S egyre várja, várja —
Bujdosó szolgája
Mikor tér honába, a melyért ugy eped ...

Mikor majd a felhők véresőt hullatnak,
Mikor tengeren át szárazon járhatnak :
Nagy-Magyarországon,
Patakon, Késmárkon,
Bizony engem elébb ott meg nem láthatnak

Ha mint a darvaknak volnának szárnyaim:
Meg sem állanék — csak hazám határain . . .
Jaj! de nem szállhatok,
Földhöz szegzett vagyok,
Császárnak őrei: élő rablánczaim.

Zúgj tenger haragja, zúgjad tul jajomat,
Fújj csak szél, fújjad szét én nagy bánatomat,
Szálljatok fellegek,
Csillag, hold, keljetek —
Hintsétek be fénynyel halovány arczomat.

S ti jó zenészeim, kik hűn jártok velem
Bármerre hányja sors én bujdosó fejem:
Hegedők húrjain
Régi harczdalaim
Harsogtassátok el még egyszer énnekem!

Derülj, vidulj, oszolj, én lelkem éjjele:
Im már szabadságunk szép napja fölkele;
Magam bár rab vagyok:
Hazám szabad, s ragyog -
Dicső hirével mind a nagy világ tele.

Én szerelmes fiam! ki zászlót emeltél,
Ki honn apáidnak nyomán hadra keltél,
Légy áldott, légy áldott!
Tedd Magyarországot
Boldoggá . . . engemet immár azzá tettél.

Én szerelmes fiam! anyád, e nagy lélek
Kinek mása nem volt, kit áldok, mig élek:
Nyugton szállt sirjába,
Büszkén nagy fiára:
Tetteiddel a hir még jókor lepé meg.

Én szerelmes fiam! Rab vagyok, s gyenge már,
Fáradt tagjaimra a sirnak csendé vár:
Lehajtom fejemet,
Tudván, hogy művemet
Hazánk szabadságát — karod bevégzi már.

Ez az én jutalmam: hogy engedő az ég
Megérnem, nyomomban mily hős keletkezek;
S hogy e hős magzatom,
Fiamnak mondhatom, —
Rákóczi: e tudat oly sok, több mint elég.

Áldásom hát reád, s áldása anyádnak,
Vedd mintaképül őt; élj a szabadságnak,
S ha majd csaták után
A megmentett hazán
Győztes dandáraid ellent már nem látnak:

Vitesd el testemet imádott földébe,
Tégy márványt, tűzz zászlót nyughelyem fölébe,
Talán megérdemlem,
Hogy tudja nemzetem:
A borus napokban én is küzdtem érte!!

Thaly Kálmán 1839 - 1909

Tökölyi in Bithynien

Es weht der Wind, es heult der Wind, und das Meer heult auch,
der grosse Lindenbaum klappern verliert das Laub ...
weit im Himmel, wie Farn,
und dort von Gross-Ungarn,
die singenden Kraniche Schar, verlässt das Land im Staub.

Von Groß-Ungarn habe ein Brief bekommen indessen:
dass, die ganze Nation, hat mich noch nicht vergessen;
dort wartet, und wartet,
dass, der irrende Knecht,
wen komm er, wieder heim, wofür schon sehr lang lechzt er.

Wenn aus den Wolken, es nur Blutregen regnen,
wenn über die Meere, die Menschen zu Fuss gehen:
Dass, dort in Gross-Ungarn,
in Patak und Käsmark,
gewiss früher dort, wird mich kein Mensch eher sehen.

So wie die Kraniche, hätte ich auch Flügel:
Würde kein Halt machen, bis der Heimat Hügel ...
Oh, fliegen kann ich nicht,
festgebunden bin ich,
des Kaisers Wächter, sind meine lebenden Zügel.

Heul du wildes Meer, übertön meinen Jammer Schicht,
weh, du Wind, wehe meinen grossen Sorgen von Zwielicht,
flieget ihr Wolken weit,
Stern und Mond, es ist Zeit -
bestreut ihr mit Licht, meinen Blasen Angesicht.

Ihr meinen guten Musiker, seid stets treu zu mir,
wo auch immer mein Schicksal, mit mir herumirrt,
auf die Geigen Saiten,
die Kriegslieder reiten,
nur noch einmal für mich alle, bis zu Ende spielt!

Sei heiter, froh und tritt ab, du mein Seelenheil,
die helle Sonne ist unsere Freiheit heil;
zwar Häftling bin ich noch,
der Heimat ohne Joch,
die Nachricht verbreitet sich, wie ein schneller Pfeil.

Mein verliebtes Kind! Du, der die Fahne emporhebt,
der, für die Heimat des Vaters Spuren in Krieg geht,
gesegnet mit Anstand,
mach die Ungarn Land,
so seelenvergnügt ... genauso, wie mich das anregt.

Mein verliebtes Kind! Deine Mutter, die grosse Seele,
die kein anderen hatte, mein Segen, bis ich lebe:
Sie soll in Frieden ruh‘n,
sehr stolz auf seinen Sohn,
Deine gute Taten, sie ist noch zeitig erlebte.

Mein verliebtes Kind! Bin ein Häftling und sehr schwach,
auf meine müden Glieder wartet im Grab ein Sarg,
der Kopf sinke ich sanft,
weil du hier alles kannst,
die Freiheit für unsere Heimat, auch beendest halt.

Meine Belohnung ist: Dass, der Himmel gnädig ist,
dass ich erlebe, in meinen Stapfen, ein Held tritt;
ist meine Leibesfrucht,
mein Sohn ist eine Wucht,
Rákóczi: das ist so viel, was mich tief ins Herz trifft.

Mein Segen an dich, und der Segen deine Mutter,
leb für die Freiheit, sei so wie sie, auch so munter,
und später nach dem Kampf,
in freiem Heimatland,
findet die Sieger Brigade, kein einziger drunter:

Lass dann mein Körper in heiss geliebtem Land bringen,
das Grab aus Marmor, und der Feuer Fahne schwingen,
vielleicht hab‘ es verdient,
und bis der Nation wisst,
dass, an trüben Tagen, hilf ich auch, sie zu bezwingen!!

Fordította Mucsi Antal

Hausen, 2017 január 24

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)