Tíz kicsi bárány
ül a fa ágán,
bégetnek, félve,
néznek az égre.

Le kéne mászni,
friss füvet rágni,
sír a sok gyapjas,
ott vár a farkas!

Tíz kicsi bárány
fűbe harapván
végül örökre
vérben fürödne.

Csengettyűt rázva
reszket az árva
kedvenc kis birka,
már alig bírja.

Hallja a hű eb
a csengettyűt fent,
pásztor is ébred,
távolba réved.

Eb jő ugatva,
botját ragadja
a dühös pásztor,
farkas nem jár jól.

Vén bőrét mentve
elfut sietve
a farkas koma,
s nem tudja, hova.

Tíz gyapjas hálás,
szájukon áldás,
fűbe harapnak,
ám megmaradnak.

Gyerekem aludj
öleld át anyut,
ne maradj árván,
itt egy plüssbárány!