HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44931

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2017-02-07

Mi kommunista ifjak...VIII/1.

A korán jött nyári forróság nem akart enyhülni. Az egyik nap óriási zivatar vonult át a fővároson villámlással, mennydörgéssel, az ég megnyíló ereszei jó félórán keresztül szakadatlanul öntötték a vizet a gőzölgő utcákra. A csatornák nem tudták elnyelni az áradatot, Budapest utcái folyókká váltak. A pesti oldal mélyebben fekvő részein, a vasúti töltések átjáróiban és sok más helyen majdnem az autók ablakáig ért a víz, míg Budán, a hegyi utakon sebes sodrású sárpatakok hömpölyögtek lefelé, mindenféle szemetet, és letört, leveles ágakat görgetve. Akik felfrissülést reméltek a hirtelen jött égi áldástól, azoknak csalódniuk kellett, nem sokkal a vihar után kisütött a nap, és, mintha mi sem történt volna, a megnyíló felhőzetből elkezdte bombázni sistergő sugaraival a kőrengeteget. Délután fél kettő volt, s a Koordinációs Hivatal fülledt levegőjű irodáiban fulladoztak az emberek a hőségtől és a párától. Kávé nélkül elviselhetetlen volt mindez, a meleg, a fülledtség, és a négy fal közé-zártság. Gajdosné bekészítette a kávéfőzőt, odatette mellé egy tálcára a csészéket, a kanalakat és egy kristálypohárban a kockacukrot. Míg arra várt, hogy az életet mentő drága nektár lefőljön, óvatosan kihúzta íróasztala fiókját és belekukkantott. Meztelen fiú és lány képe volt ott egy magazin címlapján félreérthetetlen pozitúrában. Lapozott. A következő oldalon két leszbikus lányt látott, ezeken sem volt semmi, selyempárnák közt henteregtek egy széles, baldachinos ágyban, az egyik lány a másiknak a mellét nyalta. Újra lapozott, ott meg egy teljes oldalt betöltő fotó volt, egy markáns arcú, pucér szőrös, fekete férfiról. Látott még csoport-szexet, különböző pózokat, anális és orális szexet, -ahogy gyorsan átpörgette az oldalakat.

Villányi Ica a gépet verte, Eszteriné, Éva a körmét lakkozta, és hátra-hátrasandított Gajdosnéra, unalmas, döglött délután volt.
Egyszer csak felpattant, és átrobogott a szobán. Odaállt Gajdosné mögé, s a válla felett megpróbált belesni a fiókba.
-Mit nézel Emmuci? Csak nem? Van megint egy ilyened? Jaj, muti, muti, könyörgöm, muti!
Sisteregve, gőzt lövellve bugyborékolni kezdett a kávéfőző masina, s már jött is a csövön kifelé a forró, fekete ital.
-Jól van, na, egy pillanat, te kis vérszopó!
Gajdosné visszatolta a fiókot és a kávéfőzőhöz szaladt. Kiöntötte a kávét a csészékbe. Öt adagot készített, egyet Farkas elvtársnak, egyet Szilasi elvtársnak, a többit pedig, maguknak.
-Ica, vigye be, kérem, Szilasi elvtárs kávéját - mondta a lánynak, aki vad dühvel verte a gépét.
A csúnya, csont-sovány, nagyorrú lány abbahagyta a billentyűk püfölését, felpattant, fogta a tálcát a csészével és indult Szilasi ajtaja felé. Hogy, hogy nem, megbotlott azonban a szőnyeg szélében és hasra esett. A kávé kiömlött a szőnyegre, a kockacukrok szétgurultak. Ica a földön feküdt teljes hosszában, szemüvege leesett, két keze, farmerba bújtatott hosszú lábai szanaszét. Olyan komikus látványt nyújtott, hogy Gajdosné, és Eszteriné hangos nevetésre fakadtak.
Villányi Ica feltérdelt, dühös ábrázattal nézte a két kolleganő vigyori képét.
-Nem kéne talán nevetni! - morogta megnyúlt képpel. -Egyáltalán nem vicces!

Ebben a pillanatban nyílott Farkas elvtárs párnázott ajtaja, s az ajtókeretben megjelent a főnök zömök figurája. Alacsony, ősz hajú, széles vállú férfi volt, már lefestettük egyszer, barázdált arccal, acélkék szemekkel, metszően éles tekintettel. Róla simán el lehetett képzelni még most 1988-ban is, hogy 1957 fagyos telén pufajkában, vörös csillagos orosz katonasapkában, dobtáras PPS géppisztollyal vadászik a sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmárokra. Ha az ember ránézett, látta a képet: a Népköztársaságért, a fennálló, törvényes rendért, a proletárhatalomért végsőkig kiálló munkásőr hősi figuráját, aki a maga sziklaszerű darabos mozdíthatatlanságával, mintha a földkerekség összes proletárját személyesítette volna meg, és hallotta a pattogó ritmusú vérpezsdítő munkásőrindulót:

"Munkásőrnek egy baja, így van-e
Miért nincs három élete, élete
Egyiket a pártnak adja, másikat a párja kapja
Harmadikkal egy a fegyvere, hej!"

. A főnöknek a szeme sem rebbent, csak az egyik vastag szemöldökét húzta egy kicsikét feljebb
-Mi folyik itt? Behozná valaki végre azt a kib.szott, k.rva feketét? Szétmegy a fejem!
-Máris viszem, főnök!
Gajdosné maga rohant a tálcával. Amikor becsukódott mögöttük az ajtó, Farkas elvtárs ráripakodott:
- Hívassa fel nekem Roth Emilt. Beszélni akarok vele. De, tüstént, ne keljen órákig várnom!
A "titkárnők gyöngye", ahogy a nagyfőnök szokta volt nevezni, kiperdült az ajtón és odakiáltott a magát éppen összeszedő Villányi Icának.
-Hagyja most a kávét, fiam, majd mi elintézzük, és hívja fel Roth Emilt!
-Igenis!
A lány a telefonhoz ugrott, tárcsázott. A piros lámpa villant fel, foglalt volt a vonal.
-Foglaltat jelez - szólt hátra a lány.
-Nem baj, hívja újra!
Gajdosné még most is magázódott a fiatal gépírónővel, ha hivatalos ügyről volt szó. Magánérintkezésben már tegezte néha, és elnézte, ha a lány egyszer-egyszer visszategezi. Szokatlan dolog volt ez a viszony kettejük között, mert hát a hivatalban korra való tekintet nélkül mindenki tegezett mindenkit, aki egynemű volt vele, az elnök elvtársat, a portást és a takarítónőt kivéve. De szó sincs arról, hogy Gajdosné különösebben rátarti lett volna, sőt, jó-szívéről, segítőkészségéről ismerték a hivatalban, valószínű, inkább a kettejük közt lévő nagy korkülönbség tette.
A piros gomb folyamatosan villogott, Emil beszélt valakivel.
-Jó, hívja akkor az osztályt! Valakit fentről, akárkit.
Ica engedelmesen tárcsázott, most Szereda Edit, illetve a lányok számát hívta, az a szám sem volt elérhető.
-Nem sikerül!
Gajdosné már tűkön ült, idegei vitustáncot jártak. Farkas elvtársat nem lehet megvárakoztatni!
-Tudja, mit? Hagyja a telefont, kapja magát és szaladjon fel a Területire! Szedje a lábát, ne kelljen a főnöknek a maga tehetetlensége miatt várni!

Ica elrohant. Eszteriné bevitte Szilasinak a kávét, utána visszaült a helyére. Béke és nyugalom honolt a titkárságon, a délutánba hajló nap széles fénycsíkot rajzolt a sötétítőfüggöny szegélye alatt a tükörfényes, lakkozott padlóra. Az aszparáguszok a cserepeikben bágyadtan bóbiskáltak a hőségben.
-Most van egy kis időnk, lécci - kezdett rá Eszteriné könyörgő hangon. - Pufók képe az izgalomtól és a hőségtől még a szokásosnál is vörösebb volt. -Belekukkantunk akkor?
Gajdosné mindig éber gombszeméből aggodalom sütött ki. Ő is ezt akarta, persze, hogy ezt. Alig várta már a percet, hogy zavartalanul tanulmányozhassa az új szex-felvételeket. Körülnézett, a párnázott ajtó irányába fülelt, nem mozdul-e valami?
Rossz érzése volt. A főnök ideges, őt is megviseli ez a fojtogató párás meleg, amitől az ember legszívesebben kiugrana a bőréből. Nem, most nem lehet, Farkas elvtárs bármikor kirobbanhat az ajtón, hiszen már több mint tíz perc telt el azóta, hogy kiadta az utasítást, beszélni akar Roth Emillel.
-Nyugi Évike, majd később! - mondta a sajtkukacként izgő-mozgó Eszterinének. -Roth elvtárs perceken belül itt lehet!

A történet és a szereplők a fantázia szüleményei

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-02-09 16:20:01

válasz hundido (2017-02-09 10:36:29) üzenetére
Szia, köszönöm, h így látod, és nagyon örülök annak, h olvasod, és tetszik. Egyelőre nem sok minden történik, zajlik az élet a "főhivatalban" - vihar előtti csend. DE közeledik az óra! Köszönettel: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
934
Időpont: 2017-02-09 10:36:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Helló!
Igen, ilyen az élet, de nem unalmas. Mindig történik valami, vagy sejteti a történeted, hogy fog. Remekek a leíró részek is. Szóval érdekes és én nagyon kedvelem ezt a regényedet! Üdv hundido
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-02-08 09:41:26

Szia Ylen! Köszönöm az elismerő szavakat! A sorozatokkal szemben ennek azért egyszer vége lesz, majd valamikor a rendszerváltás után, 2005 körül. Szeretném megmutatni, mi lesz hőseink sorsa, kiből mi lesz az új, szabad világban? Üdvözlettel: én
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1619
Időpont: 2017-02-07 20:53:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!
Talán a regényed sikerének titka is abban rejlik, mint a sose-lesz-vége tévésorozatoknak, hogy az emberek szeretnek belelesni mások életébe. Itt pedig úgy láttatod a "szürke" hétköznapokat, hogy az egyre izgalmasabbá válik.
Szóval jó!
Üdv:
Ylen
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-02-07 17:25:04

válasz Finta Kata (2017-02-07 13:07:23) üzenetére
Kedves Kata! Megpróbálom beleélni magam azokba a szituációkba! Örülök, ha érdekesnek, olvasmányosnak találod, nagy szeretettel olvasom hozzászólásaidat, és izgalommal várom újabb jelentkezésedet! Szeretettel üdvözöllek: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-02-07 17:22:25

válasz oroszlán (2017-02-07 10:50:50) üzenetére
Kedves Ica! Örülök, h érdekesnek találod a regényt, bennem fel-felmerül néha, nem uncsi-e ennyi oldalon olvasni a semmit. Mert a cselekmény nem túl izgalmas, zajlik a hivatalban az élet, stb. Számomra aki írom, azért érdekes, mert beleélem magam egy olyan világba, ami ma már csak mese, h ilyen létezett: a "főhivatal" életébe, ami előszobája az akkori hatalmi elitnek. Fontos emberek feleségei, nagybátyjai, unokatestvérei ülnek az íróasztalok mellett, az ő beszélgetéseikből, reakcióikból kirajzolódik a kép, hogy működött a "rendszer" Szeretettel köszönöm: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11512
Időpont: 2017-02-07 13:07:23

Mintha előre megegyeztem volna az előttem szóló Icával, én is azt mondom: nem mindennapi az, ahogyan leírod az egyes embereket kívülről-belülről, még a gondolataikat is beleértve. Nagyon érdekes, és ezért az ember élvezettel olvashatja írásaidat.
Nagyon jól sikerült ez a rész is, mondhatom, kiváncsi lettem a következőre!
Szeretettel: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6346
Időpont: 2017-02-07 10:50:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Csak csodálom a leíró képességedet kedves Laci!
Élvezet olvasni, nem unalmas...sőt van benne valami furcsa izgalom, na nem az ujság miatt:)))
Szeretettel gratulálok: Ica

Legutóbb történt

festnzenir bejegyzést írt a(z) Vándorló világ2 című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Vándorló világ2 című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Tavaszra várva... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jó lenne című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch:Im Sommer című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Tavaszra várva... című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Anyegin levele 2017 című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Tavaszra várva... címmel

KMária alkotást töltött fel bodzatea címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Rőt levelek között című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Anyegin levele 2017 című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Anyegin levele 2017 címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Becsületbeli ügy című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Az öltöny 3. fejezet című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)