HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 39

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45250

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2017-02-09

A herceg mosolya I.

"Nem emlékezett rá senki pontosan, mikor is történt. Talán épp kipattantak a cseresznyefákon a rügyek, lehet épp a búza aratására készülődtek az emberek, tán vihart kavart a szél, de lehet, hogy épp egy hópelyhet törölt le az orrocskájáról egy kisgyerek."

És a kisgyerek nevetett! Kacagott, nevetett együtt kelekótya széllel, együtt, képzelt mesével. Mindegy, legalább nem könnyezett a hidegben.

Most nem erről akarok mesélni éppen. Nem! Ez a mese most egészen másról szól.

"...a férfi fát hasogatott, méregette, elég lesz-e a tüzelő, mert aggódott nagyon ezért. Hideg volt akkor a tél, hozott fázást, félelmet, nyomorúságot, éhezést, farkasok éhes, oly szánni való nyüszítését."

Nem! Ez e mese sem - szándék szerint ez a történet is egészen másról szól.
Kell legyen minden történetnek eleje, vége, közepe. Legalábbis, az előírás szerinti, a jobb történeteknek; lehetne ez akár az olvasók elvárása, a mesélő kötelezettsége - mondhatnánk ez amolyan alapvetés.


Gazdag volt a herceg nagyon. Se szeri se száma volt jobbágyainak, falvainak. A hercegi istállóban kesely-lábú, amolyan csillag-homlokú, ficánkoló, toporzékoló, távoli csillagokat lerúgni akaró, gondosan patkolt paripákat abrakoltattak, kefélték szőrüket csak amolyan selymes-fényesre, buzgón igyekvő lovászok.
Némi gondot jelent a szánalmas, "önjelölt krónikás" számára, hogy valójában nem tudhatja - és nem tudhatja senki sem, ebben az egész világba - miként, mikor kezdődik el egy történet - nem beszélve annak folytatásáról. Mert az események annyi dimenzióban játszódnak; látszólag összefüggéstelenül, számlálhatatlan összefüggő cselekvésből, történésből, gesztusból, olykor, amolyan eszement vágyból, gondolatból tevődik össze.
"Mindig-amolyan nyársimogatta" hercegségben nyári vadászatok alkalmával, gondosan idomított, csuda kerecsen sólymok csaptak le a fűben lapuló nyulakra, törték el a csaholó kopók által felriasztott, zajos szárnycsapásokkal menekülő felreppenő, aztán - beavatkozásuk okán - földre zuhanó foglyok, fácánok gerincét. És, a szolga-királymadarak jutalmul téphettek az elejtettek húsából, azután gazdáik kesztyűs kezére visszaszállván, hűségük, szorgalmuk elismeréseként, jutalmul, felkerülhetett fejükre a sapka, borítva újra sötétbe, szárnyalási vágyuk, égi világuk. Mert, mindig tértek csak vissza, csörgők hívó hangjára, tovább rabságba...

Míves-díszes, mesterek által gondosan vésett kupákból bőven folyt a mézédes, szűnni nem akaró, kábító, utazásra hívó élvezet a minden napos esti lakomákon, róluk visszaverődött, mindezt elunó, szabadulni, aludni kívánó gyertyák álmos-álmodozó, amolyan, szemérmesen csusszanó fénye. Jutott ott az italból bőségesen mindenkinek, akárcsak az ezüst tálakon körülhordott, jó szívvel kínált pecsenyékből. Jutott komáknak, rokonoknak, barátoknak, hű vazallusoknak, talpnyalóknak, no meg ellenségeknek, sunyin lapuló cselszövőknek is.

És havas, téli estéken, fáklyák lobogó fénye mellett, szorgos szolgahad bontotta, zsigerelte, nyúzta a szélfútta hajtásokon mohón, számolatlanul elejtett rőtvadat. Mert azokon a hideg téli napokon havat színezett a vér, alvadt a nyiladékokon, szélfútta, hóval borított tisztásokon...
Messzi földről érkezett követek hozták szebbnél szebb hercegkisasszonyok, királykisasszonyok arcképeit - nem csoda, hogy gyönyörűek voltak, hisz mindegyik arcképet híres piktor festette - és a követek nem győzték hangsúlyozni, kisasszonyuk szépségét, a hozomány gazdagságát, no meg a friggyel járó, várható, diplomáciai előnyöket. Akkor ő meg minden alkalommal udvariasan elmosolyodott... volna. Csak nem tudott már mosolyogni, régóta nem tudott. Soha, senkire, semmiért, még saját magán sem, maga sem emlékezett arra, mióta volt ez így. Teltek sorra elfecsérelt napok, hónapok, évek, évszakok...

Egy nap felkereste az udvari bolond, egyetlen kedves jó barátja, akiben bízhatott; sokszor lovagoltak ki együtt, aztán, a lovakat szabadjára engedvén, hasaltak le a földre, letépett fűszálakkal a szájukban, hanyatt fekve nézték nappal a vándorló felhőket, esténként a messzi csillagokat.
- Baj van uram, nagyon nagy a baj! Az állásommal játszol! Nem részletezem, de a főkamarás közölte velem: haszontalan vagyok, mert nem tudlak megnevettetni. És ha az esti lakomán se nevetsz, ki leszek rúgva. Uram! Öt éhes szájat kell eltartanom! Mi lesz velük, ha koldusbotra jutok? Világos,
- Nem fogsz, megígérem - és akkor elmosolyodott.
És így történt, hogy bolondja, kedves bolond-barátja, átmenetileg megtarthatta az állását.

/folytatása lesz, ha még lehet/

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6438
Időpont: 2017-07-03 11:21:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Várom a folytatását.
Szeretettel: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-27
Összes értékelés:
515
Időpont: 2017-07-03 11:08:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
elragadóan nagyszerű
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
586
Időpont: 2017-02-11 22:10:25

válasz eferesz (2017-02-09 22:27:09) üzenetére
szia Szabolcs, és köszönöm, hogy olvastál!
szeretettel
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2301
Időpont: 2017-02-09 22:27:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves túlparti!
Nem szeretnék beleszólni a magánéletedbe és az alkotói szabadságodat sem szeretném befolyásolni, de ha lehet, akkor legyen folytatása, és miért is ne lehetne.
:)
Személy szerint nagyon örülnék neki.
Szeretettel: Szabolcs

Legutóbb történt

F János alkotást töltött fel A lóápoló 20. fejezet címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gyulai Pál. Búcsú / Abschied címmel

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)