HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 32

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46825

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: TóniFeltöltés dátuma: 2017-02-17

Havas István: A vadrózsán ...  /  Die Wildrosen ...

A vadrózsán nyit már a bimbó

A vadrózsán nyit már a bimbó,
Virágzanak az almafák;
Bokorban zeng a csalogánydal,
Én itt küzködve ezer vágygyal:
Hallgatom a boldog danát.

A tavasz ajka illeté már
A temetői sírokat,
Köztük bolyong egy árva lányka,
Szeméből köny foly a virágra . . .
Nem kérdezem, hogy kit sirat?!. . .

Eszembe jut nekem is egy sir,
Mely behorpadt, mely puszta rég.
Mióta fölhányták, nem láttam,
Bolyongva folyton a világban:
Köztünk feküdt a messzeség.

A déli szél köszönt im engem,
Csókolja halvány arczomat.
Túl, túl, a bérczeken hazám van . . .
Mi jó újság, beszélj, hazámban !?
Jártál- e a hegyek alatt ? . . .

Fönnáll-e még kicsinyke házunk,
Olyan fehér-e még fala ?
A kertbe' függ-e még a hinta,
Eljár-e még hozzánk Katinka,
Ki régen kedvesem vala ? . . .

Katinka! . . . Ah, most jut eszembe,
Hogy férjhez ment öt év előtt.
S kis házikónk, — hogy úgy esett meg ! —
Fehér falai megrepedtek
Az ártól egyszer, s összedőlt.

Barátaim java elszéledt,
Ki erre, ki meg arra jár.
Senki ott ! ... s én mégis szeretnék
Ott járni, von száz meg száz emlék,
Mely régi ismerősre vár. ...

A tavasz ajka illeté meg
A temetői sírokat . . .
Rágondolok egy puszta sírra,
Térdelni vágyom ralta sírva,
Elsírni tépő kínomat.

A vadrózsán nyit már a bimbó,
Virágzanak az almafák;
Bokorban zeng a csalogánydal,
Én itt küzködve ezer vágygyal:
Hallgatom a boldog danát.

Havas István 1873 - 1950


Die Wildrosen öffnen die Knospen

Die Wildrosen öffnen die Knospen,
die Apfelbäume blühen auch;
im Busch hallt das Nachtigallen Lied,
und ich hier, mit tausend Wünschen Ring:
Höre dem fröhlichen Gesang zu.

Der Frühling könnte endlich kommen,
der Friedhof ist unbetrauert,
dazwischen irrt eins Waisen Mädchen,
beide Augen sind voll mit Tränen,
frage sie nicht, nach wem sie trauert?! ...

Mir ist auch ein Grab in Sinn gekommen,
das verlottert zusammenfällt,
seit es steht, hab‘s nie mehr gesehen,
überall in der Ferne gewesen,
zwischen uns lag die weite Welt.

Der Südwind begrüsste mich freundlich,
küssend meine bleiches Gesicht.
Meine Heimat ist über den Bergen.
Was gibt Neues dort, auf den Feldern!?
Unter den Bergen sag‘s, was geschieht?

Steht immer noch unser kleines Haus,
ist der Wand so weiss, wie es war?
der Schaukel hängt in den Garten noch,
die Katy, kommt zu uns immer doch,
die einmal meine Freundin war?

Ja die Katy! ... Jetzt kommt mir in Sinn,
seit fünf Jahren ist sie vermählt.
Das Haus mit der Zeit wurde hässig,
die weissen Wände wurden rissig
und nach der Flut hat ganz zerfällt.

Die Freunde sind überall verstreut,
dieser hier, der andere fort.
Keiner da! ... aber ich will noch gern,
so viel Erinnerung liegt dort fern,
alte Bekannte sind noch dort.

Das Frühjahr sollte langsam kommen
auf dieses Friedhofs Graben ...
wenn ich an bestimmtes Grab denke,
auf die Knie würde niedersenke,
und endlich das, Schmerz loshaben.

Die Wildrosen öffnen die Knospen,
die Apfelbäume blühen auch;
im Busch hallt das Nachtigallen Lied,
und ich hier, mit tausend Wünschen Ring:
Höre dem fröhlichen Gesang zu.

Fordította Mucsi Antal -

Tóni

Hausen, 2017 Február 17

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Menekülés, IV című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Nehéz idők - Érzelmek képekben című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Etelvaria alkotást töltött fel A motorosbanda címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Daniel bejegyzést írt a(z) Hangya doktor című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A május megfogant című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örökre elfáradunk című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)