Nem lesz tavasz, csak ha űzzük a telet,
jöjjön farsang, víg karnevál, emberek!
Zavarjuk el máris ezt a vén taknyost,
fogadjuk a tavaszt, a kis aranyost!

Reumás az öreg fazon, ez a tél,
csak megjátssza hogy erős, de alig él!
Azt üzenem, rúgjuk őt jól fenéken,
hogy elszálljon hólabdaként az égen!

Kell a farsang, kell a móka, kell a bál,
ki legyen a bálkirálynő, s bálkirály?
Szép mosolyú, s úgy kinyitja a száját,
hogy befogja a tél fagyos pofáját!

A bálozók tűzzel telve legyenek,
fogyasszanak alkoholból hegyeket!
Reszkess vén tél, húzd el innen beledet,
kifordítjuk sarkvidéki szeledet!

Ti sugárzó szemű barna menyecskék,
csalja vissza mosolyotok a fecskét!
Ti legények bécsi-kapu szátokkal,
illessétek a vén telet átokkal!

Menekül a tél, mert olvad jégszíve,
készül már a szivárványnak fényíve.
Langyos zápor, tavaszi szél, gyöngyvirág,
érdemes volt hónapokig várni rád!