HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1847

Írás összesen: 46530

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2017-02-22

A herceg mosolya IV.

Mert az a ferences barát ott, akkor, próbált ok-okozati összefüggést a történés, és a szereplők jelleme, cselekedetei között; mert - úgy érezte kötelessége ez - hogy miért, miért(?!) épp ők léptek akkor, ott, arra a hídra - mindannyian "jó emberek" voltak, és volt még céljuk, feladatuk, kötelezettségük, volt tartozásuk, voltak kétségeik (!), s igazi reményeik is ott, abban az Időben. És át kellett (volna kelniük azon a hídon - mindenképp. Ezért hát a barát összegyűjtött minden adatot róluk, lehajolt összes történés-cserépért, válogatás, csiszolás nélkül próbálta összeilleszteni azokat hatalmas könyvbe, csak hát az összes cserepek, mindösszes kavicsok nem tudtak összekapaszkodni - kapaszkodó karjuk nem lévén, nem segítettek összerakni a történetet. Nagyobb baj, hogy a barát nem tudott találni választ egyetlenegy miértre sem, és még nagyobb baj, hogy kénytelen volt beismernie is ezt, de legnagyobb baj, hogy sok száz oldalas könyvét - tartalmazott ezernyi tapasztalatot, megfigyelést, összefüggést, életét ölte a munkába - még csak könyvtár polcain sem porosodhatott többi haszontalan enciklopédiák közt várva Időre - vele együtt égették el annak a város főterén.

Mindegy, utazott csak tovább, adták egymásnak közömbös Idő koptatta kilincsét sorra, és múltak: napok, hetek, hónapok.
Vándorolt kietlen pusztaságban, sötét rengetegben; olykor sok napon át nem találkozott emberrel, állattal, nem volt, senki, kivel legalább szót válthatott volna, nem érezhetett irántuk (néha sértő, megbántó) részvétet, szánakozást, szeretetet, ellenszenvet, netán gyűlöletet sem, aztán adott találkozást néki Idő vendéget szívesen látó fogadóban; a gazdag vacsorát követőn a fogadós - látván a kicsöngetett aranypénzt - szólott: "nem hinném, hogy ilyen egészséges fiatalúr egyedül szándékozna tölteni az éjszakát, tudnék ajánlani kedves, készséges vászoncselédeket; tiszták, aranyosak, az ÁNTSZ által hivatalosan, havonta ellenőrzöttek"; de látván az elutasító mozdulatot, folytatta csak tovább: "ha a fiatalúrnak más lenne gusztusa, én megértem, mert van itt egy lovászfiú is...", ő meg legyintett utazott tovább; járt nagyvárosban, ahol vannak, léteznek olyan emberek, akik csak éjjelente bújnak elő - bántja, karistolja szemük nappali fény - miként, az ő látványuk is zavarja a "tisztességes" polgárokat, azok "erkölcseit"; törvényeikbe iktatottan nem léteznek ilyenek sötétben megbújók, DE (!) éjszakánként gyúlnak még máglyák városok peremén, azok fényénél találnak megértést, meleget "törvénytelenül" számkivetettek, "megalázottak és megnyomorítottak" - ő találkozott velük - mindegy, utazott tovább, látta vendégül Idő romos, elhagyott világítótoronyban, laktak csak ott, jaj, a szegény elhagyatottban: egerek, patkányok, rájuk vadászó öreg baglyok, olyan mindenféle "outsider" semmirevaló népségek, de, amikor megérkezett, valami változott hirtelen meg, a torony adott új jelzéseket ködben tévelyedő hajóknak; vezette azokat végre ölelő, biztonságos kikötőbe, vagy zátonyra, Idő jó kívánsága szerint, de - némiképp fontos ezt a mesélőnek elmondania - akkor, ott az a kisváros kelt életre, vált amolyan sürgő-forgóvá, halászok tették vízre csónakjaik, hálóik gondosan befoltozva, a városka toronyórája hirtelen életre kelt, mutatott valamilyen-akármilyen zóna-Időt, árusok kipakoltak, portékájuk kelendő lett hirtelen, ő meg bámulta tenger összes színeit, vágyott toronyból - sodorta valami tovább. Szél borzolta fák összes lombjait abban a kertben, fák levelei játszottak fénnyel, árnyékkal a tó vizén. Lombok kottáztak zenét, csak pillanatra. Így alakult.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
637
Időpont: 2017-03-17 00:19:52

válasz Nagy Noémi (2017-02-25 00:28:54) üzenetére
na ja :)
Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1171
Időpont: 2017-02-25 00:28:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Így alakult.

Hogy....no mindegy, csak írj tovább!

Gratulálok

Noémi

Legutóbb történt

Hayal bejegyzést írt a(z) Hazudhatnám című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kortárs szó-net című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/7 című alkotáshoz

harcsa bejegyzést írt a(z) Hazudhatnám című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

harcsa bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Hajnalban címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Régi ház címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Imádság címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/6 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/5 című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Múzeumok éjszakája címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Lételem címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)