HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2017-02-24

Gyökerek nélkül 6/3

Azután a férfi a saját dühe mögül lassacskán meglátta a nő rémületét is, s végül megsajnálta. Egyszeriben nagyon szégyellni kezdte magát, s minden eddiginél zavartabban makogta:
− Kérem... kérem, ne haragudjon. Csak tudja... a nagyszüleim.
Azzal leült nagyszülei sírjának szélére, s mint megrótt kisdiák, csak azokat a fűszálakat húzogatta ki frusztrált mozdulatokkal, amelyeket így elérhetett. Néhány perc telt el így, mire halk koppanásokat hallott, amik jelezték, hogy egy pár tűsarok s a hozzá tartozó nőszemély közeledik. A nő óvatosan, szemét le nem véve a férfi alakjáról, visszasétált, s vissza is ült előbbi helyére. Újabb néhány perc múlva meg is szólalt.
− Nagyon szerette őket?
A férfi nem nézett föl. Rettenetesen szégyellte magát, és bosszús is volt. Ám a nő békejobbot nyújtott felé, s ő ezt nagyra értékelte.
− Mindenki szereti a nagyszüleit - mormogta.
− Nem mindenki - felelt a nő. - Én például sohasem ismertem az enyémeket.
− Nos, én nagyon szerettem őket.
− Biztosan hiányoznak.
− Igen, de... mégis azt hiszem, jobb nekik odalenn.
− Hogyan? - csodálkozott el a nő.
A férfi a sírfeliratra pillantott.
− Sokat változott a világ. Túl sokat. Ők ezt nem értenék. Vannak, akikről elmondható: boldogok, hogy mindezt nem érték meg.
A nő bólintott egyet, ami nála a megértés jele volt. Ez itt talán mégsem egy vadember. S voltaképpen valóban túl erős volt az a kéretlen tréfa a szeretteivel. Kedves tőle, hogy egyáltalán még szóba áll vele.
− Önnek is a nagyszülei? - hallotta a férfi hangját.
Habozott egy keveset, mielőtt szinte kisóhajtotta magából.
− A szüleim.
A férfi merőn nézte, mire ezúttal ő hajtotta le a fejét.
− Sajnálom - mondta a férfi. - Tudom, hogy az sokkal nehezebb.
− Tudja?
− Félárva vagyok. Félig már tudom.
− Hát... jobb, ha egészen sohasem tudja meg.
− A természet törvényei fölött nem győzhetünk. Egyszer majd egészen is megtudom.
A nő nem tudta, mit feleljen erre. Inkább elrejtette arcát dús hajzuhatagának sötét fátyla mögé, s meg sem moccant. A férfi tekintete a nő szüleinek sírfeliratára tévedt. Születéseik éve három év differenciával különbözött, ám haláluk dátuma megegyezett. Lesújtva pislogott a nő felé.
− Mi történt? Baleset?
Kisvártatva rezdült csak meg a nő sörénye, amint némán bólogatott.
− Sajnálom. Szörnyű lehetett - mondta a férfi.
A nő fölemelte a fejét, mi több, arcát egészen az ég felé fordította.
− Az volt. Tudja... én is ott voltam. Ott voltam velük... akkor.
− Hála az égnek, hogy ön túlélte. - nyögte a férfi, s bár úgy kellett keresnie a szavakat, de minden lehelete őszinte volt. A nő megérezte ezt az őszinteséget, s engedett kibukni magából néhány soha ki nem mondott érzést, gondolatot.
− Hála az égnek? Nekem még egyszer sem jutott eszembe, hogy hálát adjak mindezért. Viszont azt milliószor kívántam már, bárcsak én feküdnék ott lenn, s ők ülnének helyettem itt fenn.
− Ha ez igaz lenne, a szülei bizonyára hatalmas fájdalmat élnének át. Ezt kívánná nekik?
A nő némán megrázta a fejét, s látszott, a könnyeivel küszködik. A férfi előkapott egy csomag papírzsebkendőt a kabátja zsebéből, s felé nyújtotta. A nő ezt úgy értelmezte, akár ki is sírhatja magát, de egyelőre csak néhány könnycsepp tudott erősebb lenni vasakaratánál. A férfi hangja vigasztalóan csendült.
− Jobb, ha a gyermek temeti el a szülőt. Fordítva sokkal rosszabb. - Mivel nem érkezett válasz, most kérdezett: - Vannak testvérei?
A nő szótlanul rázta meg a fejét. "Te jó ég! - hasított bele a férfiba - A szülei a szeme láttára haltak meg egyszerre, a nagyszüleit sohasem ismerte, s még testvérei sincsenek. Ez valóban megrázó; szörnyű tragédia."
A nő mintha hallotta volna minden gondolatát.
− Azért ne aggódjon annyira miattam, már nagy lány vagyok.
Szipogott egyet, majd felállt. Odalépett szülei sírjához, s két ujja közé fogott egy apró fűszálat. Kitépte. Arca elé emelte, s pödörgette, nézegette. Elgondolkodott. Kisvártatva - mivel érezte, hogy a férfi figyeli őt - újra megszólalt.
− Kitépték a gyökereimet. Egymagam maradtam, mint ez a kis fűszál. Ha jön egy szellő, máris messze röpíti. Így röpültem messze én is. Gazdátlanul, hazátlanul.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2017-02-24 16:37:02

válasz Bödön (2017-02-24 09:23:52) üzenetére
Kedves Bödön!

Örülök és köszönöm! Szeretettel vérlak a folytatásokhoz.

Üdvözlettel: Laca :)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8042
Időpont: 2017-02-24 09:23:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kerekedik, kerekedik! Jók a párbeszédek! Várom a folytatást, illetve a végkifejletet!!! Tetszik, ahogy írsz! Üdv: én

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)