HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1832

Írás összesen: 45800

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2017-02-25

Gyökerek nélkül 6/4

− Meddig? - kérdezte a férfi. - Meddig vitte a szél?
A nő ránézett. Elgondolkodott, válaszoljon-e, végül válaszolt.
− Átrepített néhány országhatáron. Messze földön tett le, de még ott is tovább taszigált, ha érti, mire gondolok. Ha úgy támadt kedve, újra felkapott, és továbbvitt valahová, vagy csak lökdösött ide-oda... Kétségbeejtő tud lenni, ha az embernek nincsenek gyökerei.
− Na, és mára már gyökeret eresztett valahol? - kérdezte a férfi élénk érdeklődéssel.
A nő a síremlékre nézett.
− Ők lennének az én gyökereim. De ők már nincsenek. Beléjük már nem lehet kapaszkodni.
A férfi szomorúan hallgatta. Maga is felállt, s alaposabb munkához akart látni, amikor a nő neki szegezte a kérdést.
− És maga?
Megfordult.
− Én?
− Igen, maga - mosolyodott el a nő. - Mi van a maga gyökereivel?
A férfi szétnézett gondolatai között, s egyáltalán nem volt tetszésére, amit ott talált. Mély lélegzetet vett.
− Nos, én mindig úgy hittem, hogy vannak gyökereim. Elvégre több generációra nézve itt élt a családom. Magam is e helyen terveztem élni, itt alapítottam meg a saját családomat.
− És? Mi történt? - vetette közbe a nő, mert nyilvánvaló volt számára, hogy valami bizony történt.
A férfi kedveszegetten legyintett.
− Az általános magyar nemzeti tragédia. A munkáltatóm összeomlott, vele együtt mi is. A bank elvette mindenünket. Végül elváltunk. Gyermekünk sosem született. Hát... Azóta érzem, hogy bár őseim földjén járok, mégis ugyanolyan gyökértelen vagyok, mint az a kis fűszál, ott a kezében.
A nő szótlanul bólogatott. Elröppentette a kis fűszálat a levegőbe, s mindketten végigkísérték pillantásukkal, amint földet ér. A járdára hullott, s alighogy leérkezett, egy észrevétlen szellő máris arrébb lökte, s kisvártatva egy újabb mozdította meg. Ahogyan azt a kis fűszálat nézték, a saját sorsukat látták, minden eleven valóságával.
A nő mosolygott, amikor visszaült a helyére.
− Azért most már értem, miért húzódozott annyira a társaságomtól.
− Valóban úgy gondolja, hogy érti?
− Igen, persze. Ön elvált, és rossz passzban van. Érthető, hogy képtelen megbízni a nőkben. Minden egyes női lényben rossz társaságot lát.
A férfi mosolygott volna szíve szerint, mégsem volt rá képes. Leült a nővel szemben, s immár végérvényesen felhagyott a fűtépkedéssel. Bepiszkolódott kezeit hasztalan próbálta tisztára dörzsölni, mire a nő figyelmesen visszanyújtott neki egyet a tőle kapott zsebkendők közül.
− Ami az enyém, az a magáé is - próbált kedveskedni. A férfi nagyra értékelte megnyilvánulásait.
− Van abban igazság, amit mond - felelte. - De azért ne higgye, hogy mindent ért. A dolgok sosem ennyire egyszerűek.
− Ó, a titokzatos idegen - bazsalygott a nő. - A férfi, ki telve vala rejtelemmel.
− Szó sincs rejtelmekről. Egyszerűen csak... a gondjaim magányossá tettek. A sok töprengés teszi, azt hiszem. És a számos frusztráció, amit a magamfajta vesztesek átélnek.
− Ön skatulyázza magát?
− Nem. De látom, ki vagyok, amikor a tükörbe nézek.
− Na, látja, itt most óriásit téved - csapott a combjaira a nő.
− Valóban?
− De még mennyire! Maga nem azt látja a tükörben, aki valójában. Hanem azt, amivé a körülmények tették.
− Igen - hagyta jóvá a férfi. - És a kettő ugyanaz.
− Már hogy lenne ugyanaz? - ellenkezett a nő. - Maga nem lehet az, amivé a világ tette. Minden ember azzal azonos, amivé akkor válhatna, ha minden körülmény adott volna ahhoz, hogy teljes egészében kibontakozhassanak az adottságai. Gondoljon Villonra!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Követem az időjárást híven... címmel a várólistára

Őrő Emese alkotást töltött fel Szonett akart lenni címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Nem eszi meg a kutya a telet... címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Shakespeare búcsúja című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/10 című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/8. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A ma öröme című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A ma öröme című alkotáshoz

Milton Gray bejegyzést írt a(z) Időnyom - Az első pályára állítási kísérlet című alkotáshoz

Sarlai Mózes alkotást töltött fel MI LESZ VELÜNK? címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Handabanda című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Diplomás ember lettem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)