HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1832

Írás összesen: 45800

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2017-02-26

Gyökerek nélkül 6/5

− Villonra? - csodálkozott el a férfi, s máris kíváncsian várta, hogyan húz majd párhuzamot ez a nő közötte s a középkor nagy költője között. Nem kellett sokáig várnia.
− Igen, Villonra. Ő ugyebár egy különleges képességű költő volt; korának legnagyobbja. Mégsem bontakozhatott ki úgy istenigazából, mert körülményei a társadalom szélére sodorták. A szél egyszerűen elsodorta őt is, mint egy fűszálat. Erkölcstelen, züllött alakok vették körül, kiknek önpusztító életmódja őt is teljesen átitatta. Bűnözővé vált, kit még halálra is ítéltek. Gyökértelen volt ő is, emlékezzék az "Ellentétek" című versére. A refrénje így szól: "Befogad és kitaszít a világ." De ha mások lettek volna a körülményei; ha nem a száz éves háború időszakában születik erre a világra; ha nem éri keserű szerelmi csalódás ifjúkorában; és ha a Sorbonne, az egyetem, ahol tanulmányait végezte, nem bűnbandák melegágya lett volna, hanem a tudományok fellegvára, aminek lennie kellene; és ha a középkor sem oly sötét, akkor egészen biztosan más pályát fut be ő a Földön, s jóval több kincset örökít a világra. Ám írásaiból kiviláglik, ki is volt ő valójában. Ő az volt, aki békésebb, kedvezőbb körülmények között többre, több jóra, s kevesebb rosszra lett volna képes.
− Ön filozófiát hallgatott? - nyögte a férfi, mire a nő fölnevetett. Hangja kellemesen csendült bele a férfi fülébe, akit már csöppet sem zavart a jelenléte.
− Nos, köszönöm, hogy elém tartotta az igazság mindent látó tükrét. Megnyugtatásul közlöm, hogy a vesztest én nem keseregve alkalmaztam magamra, mindössze tárgyilagosan, a tények ismeretében. Ettől függetlenül azonban én büszke vagyok arra, hogy nem lettem a kétségbeesés rabszolgája, sem az alkoholé, meg egyebeké. Bármi történt, én tovább léptem. Ma is van munkám, vannak terveim, és néhány barátom is akad. Nem félek a nőktől, éppúgy, ahogyan a magánytól sem. Az ugyan igaz, hogy a válásom óta tulajdonképpen semleges neműnek érzem magam, de ez nem jelenti azt, hogy úgy érezném, máris vége az életemnek. Csupán... a gyökerek hiányoznak.
− Üdv a világomban - mosolygott rá a nő, s mosolyából valami végtelen baráti közvetlenség, s valami furcsán bölcs megnyugvás sugárzott. Majd felállt, s közelebb lépett. - De most már ideje mennem. Most már tényleg egyedül maradhat a szeretteivel. Örülök, hogy találkoztunk.
Azzal a kezét nyújtotta, s bemutatkozott. A férfi felpattant, kezet fogott vele, s ő is bemutatta személyét. S még ugyanabban a pillanatban úgy döntött, nem engedi el a nő kezét. Sután, kissé szerencsétlenül meghívta őt egy kávéra. A nő gyanakvó pillantással bár, de igent mondott, s beszélgetésüket áthelyezték egy hangulatos kis vendéglőbe. A kávéból ebéd lett, a csevejből randevú, az elmúlásból reneszánsz.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1038
Időpont: 2017-02-27 13:49:08

Kedves Bödön!

Örülök érdeklődésednek; már csak egy van hátra. Töltöm is fölfelé. Köszönöm a látogatást, örültem neked, mint mindig. :)

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7663
Időpont: 2017-02-27 11:43:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Nagy érdeklődéssel olvasom ennek a két embernek a történetét. Mindketten magányosak, gyökértelenek. Egy "ártatlan" helyzetben beszélgetés szövődik köztük. A kezdeti ellenérzések kezdenek feloldódni. A kávéból ebéd lett, írod, majd randevú. De, vajon meddig tart majd, mit tartogatsz a végére? Jól szövöd, klassz a Villon párhuzam! Várom a végét! Üdv: én

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Követem az időjárást híven... címmel a várólistára

Őrő Emese alkotást töltött fel Szonett akart lenni címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Nem eszi meg a kutya a telet... címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Shakespeare búcsúja című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/10 című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/8. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A ma öröme című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A ma öröme című alkotáshoz

Milton Gray bejegyzést írt a(z) Időnyom - Az első pályára állítási kísérlet című alkotáshoz

Sarlai Mózes alkotást töltött fel MI LESZ VELÜNK? címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Handabanda című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Diplomás ember lettem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)