HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45246

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2017-02-27

Álomkeringő 6/4

Szombaton ismét bálba készült nagymama és unoka, ezúttal zokszó nélkül. Hm, megértette, hogy szüksége lesz valakire, ha én már nem leszek. Okos gyerek... hiszen én neveltem, gondolta magában Nagymama. Bíborka viszont imigyen gondolkodott: legyen meg az öröme Nagymamának. Ha ez boldoggá teszi, nem mondok ellent.
Amíg Bíborka öltözködött, nagyanyja a verandán üldögélt. Gondolatai össze-vissza cikáztak. Nagyon nyugtalannak, zaklatottnak érezte magát. Nem akart, soha nem kívánt senkinek ilyen sorsot, mint amilyen az övé volt, az unokájának pláne nem, most mégis úgy gondolta, hogy neki igenis boldog élete volt. Felnevelhette a két fiát, meg a lányát... igaz, elveszítette őket, de az Úr gondoskodott róla, hogy ne maradjon egyedül. Az az egy megadatott neki, hogy sosem volt egyedül. Baj az volt elég, de volt kivel megosztania. Eltemette a gyerekeit, mind a hármat, de lám, felnevelte az unokáját. Nem szeretné egyedül hagyni, azt nem szeretné...

Békés nyári alkony volt, a levegő telítve virágillattal. A hatalmas tujákon, apró cinkék készültek nyugovóra térni. Még játszadoztak kicsit, csipogtak, kergetőztek, ahogyan a gyerekek szoktak, csakhogy húzzák az időt, ne kelljen még aludni menniük.
Éppen ilyenek voltak a fiúk, Tomi meg Dani, éppen így incselkedtek, rohangáltak, visongtak, hogy minél tovább fennmaradhassanak. Aztán, amikor megszületett Flóra, akkor meg állandóan nyafogtak, hogy nem tudnak aludni, mert egész éjjel ordít a baba. Nagyon sírós gyerek volt Flóra baba korában... talán az volt a legnehezebb időszaka az életének. Három gyerek, meg ő egymaga, nem volt segítsége, senki a világon. Igaz, Tomi már eljárt napszámba tíz évesen... Segített, keresett némi pénzecskét, de a baba körül nem tudtak a fiúk a segítségére lenni.

Aztán elmentek ők is... előbb Tomi, aztán Dani is... Akkor azt hitte összeomlik a világ... bizony, az is nagyon nehéz időszak volt... Maradt Flóra, hogy ne legyen egyedül. Azt nevelte, kényeztette, férjhez adta, hogy aztán őt is elveszítse... Mennyi mindent kell átélnie egy embernek élete során... küzd, kínlódik, aztán kifut a lába alól a talaj... Miért büntette őt az Úr annyiszor... hányszor, de hányszor rimánkodott az ég felé... hányszor hitte, hogy ezt nem éli túl... de mindig maradt valami, valaki, akiért küzdenie kellett, akiért maradnia kellett, nem adhatta fel... pedig oly sokszor, annyira közel volt már hozzá... mégis, élnie kellett...
Abba is nehéz volt beletörődnie, hogy az idő fátylat borít a múltra... nem akarta, semmit sem akart elfelejteni, a fájdalmakat sem... de az idő balzsammal kenegeti a lélek repedéseit, észre sem veszi az ember, hogy már alig gondol azokra, akik egykor a mindent jelentették számára.
Most Bíborka az. Ő az, aki a mindent jelenti neki, az unokája, akit magának kellett felnevelnie, s most már közel az idő, hogy neki magának kell elhagynia azt, akit a legjobban szeret. Neki is meg kell ismernie azt a fájdalmat, amit szerettünk elvesztése okoz. Szegénykém, szegény kis bogaram. Segíts Uram, hogy legyen mellette valaki, aki enyhítheti a fájdalmát. Csak ne legyen egyedül, mert egyedül nem bírná el, még nem... Ámen.

Telihold volt. Majdnem nappali világosság, amikor éjféltájban hazafelé mentek. Az éjszaka illatokkal, halk neszekkel, sustorgásokkal volt tele, no meg az égbolt csillagokkal.
Bíborka még soha nem látott ilyen mérhetetlenül sok csillagot, még soha. Már a nyaka is belefájdult, amint felfelé nézett az égre, de nem bánta, nem tudott elszakadni tőle. Kereste a maga csillagát, amit kiválasztott, de ennyi közül nem tudta felismerni.

Csodálatosan szép volt az ég, a fülében még mindig a Virágkeringő dallama csengett, még most is érezte fejében azt a kis szédülést, azt a boldog szédülést. Nem is tudta mi történt vele, nem is tudta, hogyan történt, de amikor felcsendült a Virágkeringő, megint nyílt az ajtó, és megjelent Ő, táncra kérte és csak forogtak, forogtak... olyan könnyedén vezette az a fiú, hogy ő észre sem vette, hogy táncol... talán nem is táncolt, hanem Ő felemelte, tartotta a karjaiban és forgott vele... bizonyára így lehetett... hogyan is tudna ő a két bal lábával olyan könnyedén forogni... csak vele, csakis vele lehet így táncolni... maga sem érti miért.
Tele volt a lelke, szeretettel, hálával, azt sem tudta mivel. A legszívesebben Nagymama nyakába borulna, és megköszönné neki, hogy elvitte a bálba. Igen, csakis neki köszönheti, hogy ennyi csodálatos dolog történt vele. Olyan, de olyan boldog...
- Nagymama, én olyan, de olyan boldog vagyok! - kiáltotta el magát hirtelen, szinte önkéntelenül.
- Ennek örülök, gyermekem. No és, hogy hívják azt a fiút? - kérdezte, szinte összerezzenve erre a kitárulkozásra.
Bíborka el is szégyellte magát nyomban. Nem akarta ő ezt így hangosan... csak úgy kibukott belőle, pedig nem akarta...
- Nem tudom a nevét, Nagymama. Nem beszélgettünk, csak táncoltunk...
- Még soha nem láttam a faluban ezt a fiatalembert. Vajon honnan való, és ki lehet ő?
- Mindegy Nagymama, hogy kicsoda, és honnan való, nem számít... csak az számít, hogy jó vele táncolni, mintha nem is táncolnék, hanem repülnék... csak repülnék...
Nagymama elfojtott egy néma sóhajtást.
- Milyen volt az anyám? Mondd, Nagymama, szép volt? Azt mondtad tizenhat évesen ment férjhez.
- Igen, kicsim. Tizenhat évesen, de akkor más idők voltak...
- Mesélj róla, milyen volt? És milyen volt az apám?
- Szép volt az édesanyád, de nem volt ilyen szép, mint te. Te kaptál az apádtól is. Neki volt ilyen hosszúkás arca, ilyen szép sötét barna haja, de a szemed az édesanyádé, neki fekete haja és fekete szeme volt, meg az orra is ilyen pisze volt, mint a tiéd.
- Mondd Nagymama, akartak engem, vártak engem a szüleim?
- Ó, igen gyermekem! Édesanyád fodrásztanonc volt, az apád meg a szomszédos üzletben volt borbély, férfifodrász, ahogy ma mondják, de akkor még borbélynak nevezték őket, mert borotváltak is még. Ma már mindenkinek van borotvája, mindenki maga borotválkozik, de akkor még nem így volt, legalábbis itt a faluban.
- Apád az üzletből leste anyádat, mikor indul haza, s aztán együtt jöttek, meg együtt mentek a bálba, aztán apád, egyszer csak megkérte anyád kezét. Boldogok voltak, én meg áldásom adtam rájuk.
- Itt laktak nálam. Csak akkor még nem így nézett ki ez a ház. Csak egy szoba volt, meg a konyha. Övék lett a szoba, én meg a konyhában aludtam. Egy évre rá születtél meg. Dolgoztak mindketten, takarékoskodtak, saját házat szerettek volna... hát aztán, amikor megszülettél, tudod, hogy mi történt...
- Nem hibáztattam apádat, sohasem hibáztattam. Összezavarodott, megijedt a rászakadt felelősségtől, hiszen még olyan fiatal volt ő is. Az, hogy anyádat elveszítette, felfoghatatlan volt számára, nem tudta feldolgozni, veled sem tudott mit kezdeni... érthető...
- ... sohasem keresett? Később sem volt rám kíváncsi?...
- Sohasem hallottam felőle többé. Ő egy másik faluból való volt... talán haza költözött... nem tudom... rám szakadt minden teher, gondodat kellett viselnem, és meg is kellett élnünk valamiből. Dolgoznom kellett, ha nem lett volna Rozi nénéd, a szomszédban, jaj, nem is tudom mit kezdtem volna nélküle. Neki, tudod, nem kellett dolgoznia. Jani bácsi kovács mester volt, jól keresett, Rozi csak háziasszony volt, meg a kis kertet művelte, a lányaik már mind férjhez mentek, szanaszét szóródtak az országban, nem volt már gondjuk rájuk, csak magukra, de nekem sokat segített, mindketten sokat segítettek.
- Nagymama, lehet, hogy az apám még él valahol?
- Talán él. A halálhíre sem jutott el hozzám. Olyan negyven év körüli lehet, ha él még...

Némán ballagtak a kertek tövében. Az illatos falusi éjszakát néha egy-egy kutyaugatás zavarta meg. Volt, hogy akadt rá válasz, de többnyire válasz nélkül maradt, és maradtak a fura éjjeli neszek és a néma csend. Nagymama és unokája most már szótlanul ballagtak a telihold fényében, otthonuk felé.

folyt. köv.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2017-03-28 12:05:29

Kedves Ida!

Tetszetős ez a rész is. Értelmesen, hibátlanul és nagyon szépen fogalmazol... Élvezet olvasni, ráadásul a novella is tartalmas, mindig megfogja az ember. Azt is szeretem, hogy a vidéki témákat tudod olyan jól ismertetni, az egyszerű falusi embereket mutatod be az olvasóidnak.

Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2017-03-03 10:05:44

válasz T. Pandur Judit (2017-03-02 22:18:41) üzenetére
Kedves Judit!

Jól látod, ennek a nagymamának sok mindent kellett felejtenie 16 éves kora óta... bizony cipeli a múltat, és aggódik a jövőért, az unokája jövőjéért.
Látom, tovább olvastad, megyek utánad... :)

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2017-03-02 22:18:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Milyen jól érzékelteted, hogy a fiatal kislány még csak a jelenben él. Milyen jó a bálban forogni, mit kell most csinálni. A nagymama meg cipeli a múlt terhét, és a jövő feletti aggodalmat.
Mikor a nagymama azt gondolja, hogy Bíborka is a jövőjére gondolva táncol a bálban a titokzatos legénnyel, kiderül, hogy már régen volt ő 16 éves. Elfelejtette, hogy még elég a bál, a tánc öröme, a lélek boldogságát még nem felhőzi a jövő árnyéka.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2017-03-01 11:43:37

válasz Ylen Morisot (2017-02-28 21:22:22) üzenetére
Drága Ylen!

Tudtam, előre tudtam, mi lesz az, amit itt visszaidézel. Majd egyszer elmondom a történetét. :)
Én is idézek tőled: "Milyen finoman nyitogatod az ajtókat, amin keresztül beleshetünk a múlt szobáiba, sorsokba!" - ez annyira tetszik, és nagyon örülök, ha tényleg úgy látod, hogy mindenre a kellő időben került sor. Remélem így van, és bízom benne, hogy a továbbiakban sem fogsz csalódni.
Köszönöm kedves, biztató szavaid.

Ölellek
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2017-03-01 11:36:41

válasz efmatild (2017-02-28 12:39:44) üzenetére
Kedves Matild!

Jól látod, ami az érzelmi hullámokat illeti, de így lesz ez továbbra is. Ma már fenn lesz az ötödik rész, pénteken jön a befejezés. Mielőtt elkezded olvasni. készítsz magad mellé egy doboz zsebkendőt. :) (tudod, már elég jól ismerlek!) :)
Köszönöm szavaid, és várlak a továbbiakban is.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1661
Időpont: 2017-02-28 21:22:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Gyönyörűen írod! Mint itt is: "az idő balzsammal kenegeti a lélek repedéseit"
Milyen finoman nyitogatod az ajtókat, amin keresztül beleshetünk a múlt szobáiba, sorsokba! Én is keringek veled, visznek az érzéseim...
Épp a kellő pillanatban kelted fel az olvasó kíváncsiságát az apa személye iránt!
Ölellek:
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
372
Időpont: 2017-02-28 12:39:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Bizony ez a rész teli van érzelmi hullámokkal. Örül az ember, hogy az Unoka szerelmes lett, szomorú, mert a Nagymama visszaemlékezik elveszített gyerekeire, nehéz életére. Nagyon tetszik Nagymamának az az elmélkedése, hogy nehéz volt az élete, de nem volt magányos Szinte láttam ahogy táncol a fiatal lány, és azt, ahogyan hazafelé sétálva beszélget az idős és a fiatal nő .Nagyon tetszik ez a rész is, kíváncsian várom a folytatást. :)
Sok szeretettel: Matild
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2017-02-27 19:48:58

válasz oroszlán (2017-02-27 16:39:11) üzenetére
Drága Ica!

Hálásan köszönöm azt a könnycseppet. Remélem, nem tépte fel nagyon a sebeket a lelkedben, bár biztos vagyok benne, hogy sok emléket bolygatott meg benned ez a történet.
Még egyszer, egy nagy KÖSZÖNÖM!

Ölellek szeretettel
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6438
Időpont: 2017-02-27 16:39:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hihetetlen szépséggel, érzéssel írod még azt is ahogy elmentek a gyermekei,oda ahonnan nincs visszaút.
Ezt nagyon átéreztem, mert én is elvesztettem a legkedvesebbet és a szülőket is nagyon korán. Vállalni kell a sorsunkat.
Most itt hagyok egy könnycseppet drága Idám.
Szeretettel, meghatva: Ica

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)