HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 21 Tagok összesen: 1888 Írás összesen: 49230 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-01-29
A kalapácsA kalapács ősi munkaeszköz. Mint, ahogy volt "kőbalta", biztos volt "kőkalapács" is, csak az nem lett ilyen híres. Kalapács sokféle van, kiskalapács, nagykalapács, a Helység Kalapácsa. Sorolhatnám tovább, de nem teszem, mi értelme lenne, a Helység Kalapácsát se ismeri mindenki. A nagykalapáccsal most Józsi dolgozik, a kovács. Ő az utolsó kovács a faluban, tán az egész országban. Szépen izzik a vas a lusta tűzben, Józsi kiveszi, gusztálja, ráhelyezi az üllőre és odacsap neki, ahogy dukál. Felemeli, gusztálja újra. Átjön Rózsika a molnár felesége. Kikapós menyecske, húszon ippeg innen. Férje kicsit öregecske. Áll a küszöbön a zengő, zúgó helyiségben. Józsi veri a vasat, szikrákik. Észreveszi a fiatalasszonyt. Lelke habzik, kezéből kicsúszik a kalapács. lepottyan a padlóra. Aztán csüngnek egymás ajkán szavak nélkül, mert a szerelmesek szavak nélkül is megértik egymást, testük beszél szájuk helyett, az száj ép el van foglalva. Kinn az utcán, az ablak alatt liba-csapat vonul, elől a gácsér, hja, könnyű neki, ha én lúd lehetnék, kukoricát ehetnék, nem kellene írnom./Innom? kinek, mi rímel rá/ Ebben az időben történt, még a perc is egyezett. Amíg Józsi a szomszédék Rózsikáját csókolgatta a szénpor-szagú öreg műhelyben, egyetemisták jöttek ki az ELTE Múzeum-körúti épületéből, a Földtan Tanszékről. Sokan voltak, fiúk, lányok, kövérek, soványok, de csak kettejükre érdemes figyelni most, nekik van közük a kalapácshoz. Hogy mi közük hozzá? Elmondom. Szóval, ez a kettő egymás vállát átkarolva gyönyörűséges jókedvvel futott ki a rácsos kapun a zöldelő, pompázatos kora-nyári fák alá. Énekeltek, mert húsz évesek voltak. Ezt énekelték: "Felmentünk a Mátyás hegyre, dőlés-csapást mérni, megkért engem a kollegína, segítsek észlelni, észleltünk mi, összevissza, annyi dőlés-csapást, hogy egész úton hazafelé, lógott a kalapács." Ennyi történt ezen a napon, nem több, és nem kevesebb. -meg egy repülő leesett, a túlélőket azóta is keresik. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Késő búcsú című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Késő búcsú című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz Vox humana bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) álmatlanul című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szomorú Teadélután című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |