Szürke az ég, nem jár a szél,
Bár nincs tavasz, múlik a tél.
Bújik a nap: nem jön elő;
Csendben vár a vén temető.

Kapuja vas, rozsda vájta;
Fala deszka, sok szú rágja;
Korhadt fái hajladoznak:
Recsegnek a száraz odvak.

Templom áll a sírok között:
Ablaka már rég kitörött.
Termeiben szellem suhan,
Holt menyasszony: boldogtalan.

Fájón kiált, sírva fakad,
Könnye nyomán hamu szalad.
Így kérleli holt kedvesét:
Hangját elnyeli a sötét.

Minden szava balga remény:
Holtan fekszik a vőlegény.
Kopjafáján nincs felirat;
Nem leli a lány az utat.

Szálló lidércfény, reszketeg:
Nem néznek rá az Istenek.
Ott kísért a romok alatt:
Könyörgése visszhang marad.