Ugyan:
még üvőlthetnek dühös fegyverek
jövőbe csapó zord reggelen?
Jönne még korbácslógató,
hogy előkotorjon
lehulltnak vélt láncokat?
Ugyan,
zörögve csap még
ököl csontosan
mosolyba halt ártatlan arcokba?
Száj szélen megcsillan
még lecsurran:
az örökre alvadtnak vélt-vér

nem-

Nem-Nem!
A pusztítástól hízott fegyverek tüzét
legyilkolt, holt lelkek szívják,
elhagyott börtönök omlanak,
telerajzolt,penészes falakba,

sarokban lakat,
s a háború
kihalt a szótárból.