Én a nőt ünneplem,
jó hogy megadatott
hogy a férfi társat
teremtőnktől kapott.

Én a nőt ünneplem,
benne kellem, s báj van,
férfiszívet csábít
ebben a világban.

Én a nőt ünneplem,
az élet adóját,
aki birtokolja
férfiszívünk kulcsát.

Én a nőt ünneplem,
leányt, anyát, nővért,
a köztük eltöltött
sok szép esztendőért.

Én a nőt ünneplem,
ki velünk vállvetve
egy szebb jövendőért
sorsával száll szembe.

Ki dolgozik, szeret,
vigasztal és remél,
szemének tükrében
ezeregy éj mesél.

Én a nőt ünneplem,
ki mint nyíló rózsa,
ifjúókori álmom
valóra váltója.

Nőnapon egy kissé
meg is illetődve,
hálás tekintettel
nézek minden nőre.

Minő lenne sorsunk,
ha nők nem lennének?
Az lenne számunkra
a nagy végítélet!

Nagy ünnep? Pontosan:
a legnagyobb ünnep,
emeljük pátoszra
szerető szívünket!

Én a nőt ünneplem,
s kívánom Nőnapon,
hogy minden drága nő
boldog legyen nagyon!