Petri Mici nem adta volna egy vak lóért, hogy bekerüljön az utazó csapatba. Csoknyainét bombázta, Csoknyainé azonban nem állt kötélnek.
-Ne haragudj, de nem! Nem vagy KISZ vezető, funkciót sem vállaltál eddig, a kötelező KISZ gyűlésekre is csak hébe-hóba jöttél el, mit akarsz?
-De majd mostantól fogva....Könyörgök Kamilla!
-Hiába könyörögsz!
-Kérlek!
-Nem!
-Figyelj, ha veletek mehetnék elvállalnám, hogy....
-Ne vállald el! Értsd meg, nincs több szabad hely, betelt a keret.

Micinek az járt a fejében, hogy majd jó zaftos sztorikat visz Nemesnének a táborból és sok információt, ki, mikor, kinek mit mondott. Meg arra, hogy bepótolja az elmaradt szex-partit. Napról napra így ment. Fel és alá szaladgált az osztály és a KISZ bizottság irodája között.
Végül, elkeseredésében azt találta mondani: hát jó, tudomásul veszem. De vésd az eszedbe, mától kezdve nem számíthatsz a diszkréciómra. -Már az ajtóban állt, fogta a kilincset.
-Micsoda? Miről beszélsz?
Csoknyainé hangja, mint vércse-sivalkodás érte utol.
Újra elöntötte az a jéghideg nyugalom, amit akkor érzett legelőször, amikor Nemesné néhány hete sarokba szorította. Megállt, megvetette a lábát, körömcipője sarkait szinte belevágta a padlóba. Fejét felvetve gyilkos tekintettel nézett szembe a KISZ-titkár helyettessel.
-Tudod azt te nagyon jól. Vannak zűrös ügyeid....
Kamilla merev tekintettel nézte. Az ő tagjaiba is visszatért az a csodálatos, kincset, hatalmat érő higgadtság, amiről Radnóti ír "Levél a hitveshez" című versében: "...mint hűvös hullám, a kétszerkettő józansága hull rám". Azon ritka pillanatok egyike volt, amikor két szembenálló ember rájön, hogy életre-szólóan halálos ellenségekké váltak.
-Takarodj innen! - kiáltotta metsző, fagyos hangon, s kinyújtott karjával, mint a kerub a karddal Ádámnak és Évának, mutatta az irányt, kívül tágasabb.

Petri Mici fújt, mint macska a tüzes piszkavas láttán, de nem szólt vissza. Kilépett, bevágta maga mögött az ajtót, s ugyanazzal a lendülettel leszaladt Nemesnéhez. Mákja volt, a Személyzeti Főosztály nagyhatalmú vezetője azonnal fogadta.
-Hozott valami újat, elvtársnő?
-Nem, most kérni jöttem.
-Kérni? -Nemesné hangsúlytalanul mondta. Csak a szemöldöke emelkedett meg. -Mit akar kérni?
-Szeretném, ha elintézné, hogy én is elmehessek a vezetőképző táborba.
A nő megrázta vörös hajkoronáját.
-Ezzel a kéréssel forduljon Csoknyainéhoz, ő a táborvezető.
-Tőle jövök.
-És?! -Ez az "és"- már türelmetlenül lett mondva.
-Nem akar elvinni, azt mondta, nem vagyok KISZ vezető, és hogy különben is betelt a létszámkeret. De én...
Nemesné felemelte a kezét, jelezte: elég!
-Sajnos nem tehetek ebben az ügyben semmit. Nem az én kompetenciám.
Petri Mici még egyszer bepróbálkozott volna, szóra nyitotta a száját. El akarta magyarázni, hogy, ha mehetne, értékes információkat tudna hozni. Egy kukkot sem tudott kinyögni azonban, a főosztályvezető felállt, s ezzel jelezte, végérvényesen lekeverte a kihallgatást.
-Most menjen - szólt foghegyről - s igyekezzen. Nem vagyok magával túlzottan