HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 46631

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-07-16 18:16:47

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / szatíra
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2017-03-12

Tolerancia

Nem hagyná ezt abba?
‒ Elnézést... Parancsol?
Kérdem, nem hagyná végre abba?
‒ Mit, ha szabad kérdeznem?
Hát, a dúdolást!
‒ A dúdolást? Én dúdoltam?
Igen, ön dúdolt.
‒ Bocsánat! Észre sem vettem.
Jó magának. Más viszont képtelen nem észrevenni, úgyhogy kérem, hagyja végre abba!
‒ Jó-jó! Hiszen már abbahagytam. De, ha meg nem sértem... mégiscsak abszurdum, hogy ilyen gorombán ráförmedjen valaki az emberre efféle semmiségért. Végtére is... már dúdolni sem szabad?
Dúdoljon magában! Ne nekem énekeljen itt, mint egy dalos pacsirta!
‒ Ez azért mégiscsak sok! Csak nem képzeli, hogy maga fogja eldönteni, hogy ÉN mikor dúdolhatok?!
Mint ahogy maga sem fogja eldönteni, hogy ÉN mikor mit hallgassak!
‒ Akkor ez zsákutca. Paradoxon. Önnek joga van a csendhez, nekem meg jogom van a dúdoláshoz. De egyikünknek sincs joga ezt ráerőltetni a másikra.
De nincs ám! Mint ahogyan korlátozni sincs jogunk a másikat - megfosztani a csendtől vagy a dúdolástól.
‒ Akkor hát mit tegyünk?
Javaslom, menjen arrébb, és dúdoljon ott! Úgy nem zavar senkit.
‒ Miért én menjek arrébb? Én voltam itt előbb. Menjen arrébb maga, és ott nem fogja hallani, ahogyan én itt halkan dúdolok.
Sajnálom, én nem mehetek arrébb; elszalasztanám a járatomat. Mégiscsak magának kell arrébb mennie.
‒ Maga szerint én csak az időt múlatom itt? Én is a járatomat várom. Nem fogom a maga kedvéért elszalasztani.
Akkor tehát ezen a ponton kell megférnünk egymással.
‒ Úgy tűnik.
És dúdolni fog?
‒ Istenuccse!
De miért, az ördögbe is?!
‒ Ön azt kérdi: miért? Én azt kérdem: miért ne?
Jó! Figyeljen ide! Ha elmegy oda, és ott dúdolgat magában, én megígérem, hogy feltartom a járatát, amikor az befut, így semmiképpen nem marad le róla. Na, mit szól?
‒ Nem is tudom... Úgy érzem, nem várhatok el effajta szívességet így, ismeretlenül.
Rá se rántson! De nézze! Ön is beláthatja, hogy így mindkettőnk áldozata egyformán elenyésző a másikért, mégis mindketten jól járunk.
‒ Nos, belátom, van abban ráció, amit mond. Tudja, mit? Odamegyek... De ismeri ön egyáltalán az én járatomat?
Természetesen nem; ugyan honnan ismerném. De ne aggódjon! Leállítok minden járatot, maga pedig majd kiválasztja az önnek megfelelőt.
‒ Áh! Ekkora felhajtás egy kis dúdolásért... Inkább hagyjuk!
Ezt úgy értsem, hogy mégis marad?
‒ Igen, maradok.
És dúdolni fog?
‒ Igen, ragaszkodom hozzá.
A mindenségit! Mégis mivel vehetném rá, hogy hagyjon fel vele?
‒ Nem hiszem, hogy volna bármi, amit fel tudna ajánlani. De ne aggódjon! Majd lehalkítom magamat, nem fogom zavarni. Meg sem fogja hallani, ígérem.

Tik-tak, tik-tak...

Most mit csinál?
‒ Parancsol?
Kérdem, mit csinál?
‒ Hogy én? Semmit a világon.
Még, hogy semmit! Hiszen maga kavicsokat rugdos.
‒ Kavicsokat rugdosok?
De még mennyire! Ne mondja, hogy ezt sem vette észre!
‒ Pedig, ha maga nem szól...
Ám az a helyzet, hogy szólok. Legyen szíves, hagyja abba!
‒ Ezt is? Mondja, levegőt azért vehetek?
Ne gúnyolódjon! Nincs ebben semmi vicces.
‒ De nincs ám! Ennek már a fele se tréfa. Maga valósággal terrorizál engem.
Hogy terrorizálom? Hogy ÉN terrorizálom?! Mit nem mond! Vigyázzon a szájára!
‒ Mondom, amit mondok! Maga terrorizál engem. Amit itt művel, az nyílt zaklatás.
És amit maga művel, az talán nem az?
‒ Uramisten! De hát, én a kavicsokat rugdosom, nem magát!
Hah! Hát, az talán nem elég? Mondja, miért rugdossa egyáltalán a kavicsokat?
‒ Miért is? ... Hát, mert... Megvan! Megmondom: azért rugdosom a kavicsokat, mert maga elvette a kedvemet a dúdolástól.
Szóval azt állítja, hogy tulajdonképpen ez az én hibám?
‒ Mondhatjuk.
Megáll az eszem!
‒ Magának áll meg az esze? Akkor mit mondjak ÉN? Nézzen rám! Idejöttem, jó kedvem volt, még dúdolgattam is. Jött maga, megszólított, mire a hangulatom rosszra fordult, a dúdolástól is elment a kedvem, és már a cipőmet sem kímélve rugdosom a kavicsokat. És akkor magának áll meg az esze!
Most hová megy?
‒ Távolabb magától. Elejét veszem, hogy ismét rám szóljon valamiért.
De hát, most éppen ott áll, ahol ÉN már az előbb is helyet mutattam önnek. Ha akkor odasétál, azóta is vígan dudorászhatna.
‒ Meglehet. De ÉN ide most önszántamból jöttem. Ha én úgy döntök, hogy idejövök, az természetes dolog. De senki más ne mutasson nekem helyet, érti? Különösképp ne maga.
Hogy érti azt, hogy különösképp ne én?
‒ Hogy hogy értem? Hát, zavart itt bárki mást magán kívül, hogy én halkan, csöndben dudorászom magamban? Nem. Senki nem szólt miatta.
Talán csak nem mertek szólni.
‒ És ugyan miért ne mertek volna? Talán úgy nézek ki, mint aki embert eszik? Megrémítette őket a "vérszomjas" dúdolásom?
Már kértem, hogy ne gúnyolódjon.
‒ Mi maga, valami kérvényező? Merő egy kérésből áll, ember. Most már jó messzire jöttem magától, most már aztán férjen meg tőlem! És én csak arra kérem, hogy többé ne kérjen tőlem semmit! A jövőben kíméljen meg a kéréseitől!
Ez az utolsó szava?
‒ A legutolsó.

Tik-tak, tik-tak...

Elnézést! Önök mire várnak itt?
Hogy-hogy mire? Hát, a járatunkra.
‒ Úgy van, a járatunkra.
A járatukra? De hiszen már az utolsó járat is rég elment. Észre sem vették?
Az utolsó járat?
‒ Rég elment?
Úgy van. Mindenki más felszállt már a maga járatára, csupán maguk ketten maradtak itt. Ezt sem vették észre? Ejnye, ejnye... Hát, jó éjt!

Tik-tak, Tik-tak...

‒ Van hová mennie?
Ugyan hová? Itt rekedtem. És maga?
‒ Nekem sincs hová mennem. Mindketten itt rekedtünk.
Hosszú lesz az éjszaka.
‒ És hideg.
Ideges?
‒ De még mennyire!
Kér egy rágót? Van nálam.
‒ Ha ad belőle, szívesen elfogadom.
Hosszú lesz az éjszaka.
‒ És hideg.

Tik-tak, tik-tak...

Kérem, nem hagyná abba a csámcsogást? ...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2017-05-02 15:53:17

válasz Klára (2017-04-30 16:01:14) üzenetére
Kedves Klári!

Nagyon örülök neked, örülök, hogy prózában is találtál nálam valamit.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2247
Időpont: 2017-04-30 16:01:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon-nagyon jó írás, remekül mulattam nálad, köszönöm! :)

Szeretettel: Klári
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2017-03-14 10:35:07

válasz oroszlán (2017-03-13 23:39:25) üzenetére
Kedves Ilona!

Örülök, hogy immár prózáimat is meglátogatod.
Kérdésedre válaszul: nos, azért nem mindenki ilyen, sőt. Hiszen sokan mások toleránsan viselkedtek ugyanott, ugyanabban a szituációban, senki más nem tette szóvá a dúdolást és a kavics rugdosást. Ők szépen megvárták járataikat, és mind fel is szálltak rájuk. (Itt természetesen nem csupán a személyek jelképesek, de a hely és a járatok is.)
Örülök, hogy jól szórakoztál, szívesen láttalak.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7003
Időpont: 2017-03-13 23:39:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jól szórakoztam kedves Laca!
Ilyenek lennénk, ilyen kötekedők? Kérem, nem hagyná abba?....
Szeretettel gratulálok: Ica
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2017-03-13 19:31:48

válasz dodesz (2017-03-13 08:33:55) üzenetére
Tiszteletem, Dodesz!

Kérem, miért akarja ön, hogy én röhögőgörcsbe merevedve leheljem ki a lelkemet? Igazán tekintettel lehetne másokra is, amikor megfogalmazza a rekeszizmokra oly veszélyes hozzászólásait.

Nagyon örülök látogatásodnak; köszönöm szavaidat.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2017-03-13 19:26:47

válasz Hegedüs Andrea (2017-03-13 08:14:57) üzenetére
Szia, Andi!

Olyan eltalálósak mindig a mondataid: "akármilyen is, de társas lény az ember."
Köszönöm soraid; mindig jól jönnek. :)

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2017-03-13 19:24:28

válasz Bödön (2017-03-13 08:03:54) üzenetére
Üdvözletem, Bödön!

De azért remélem, már jobban vagy. :)
Örülök, hogy jártál nálam. Légyszi', ne szokjál le róla!

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2017-03-13 19:22:17

válasz eferesz (2017-03-12 14:03:44) üzenetére
Kedves Szabolcs!

Ha már ilyen szépen kéri, hát, rövid megfontolás után eleget teszek kérésének. (De csak merő toleranciából.) :)
Nagyon örülök látogatásodnak, köszönöm a szellemes buzdítást.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
dodesz
Regisztrált:
2007-04-04
Összes értékelés:
1099
Időpont: 2017-03-13 08:33:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mondja, maga mit írogat itt? Megkérhetném, hogy máshol írogasson? S ha már itt írogat, legalább ne röhögtesse halálra az embert! :)

Rejtő Jenő sem írhatta volna jobban, kedves Laca!

Barátsággal: dodesz
Alkotó
Hegedüs Andrea
Regisztrált:
2016-06-10
Összes értékelés:
396
Időpont: 2017-03-13 08:14:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát ez az igazi tükör.Bele tudja élni magát az ember.Miért foglalkoztat bennünket az a másik...akármilyen is, de társas lény az ember.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7939
Időpont: 2017-03-13 08:03:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Sas! Betegre röhögtem magam! Tök jó, nagyon szellemes és jellemző! Üdvözlettel: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2500
Időpont: 2017-03-12 14:03:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves László!
Arra kérném Önt, ha lehet, ne hagyja abba az írást és a publikákást.
:)
Csodálatos tükör ez a szatíra, amelybe nagyon jó nézelődni.
Szeretettel: Szabolcs

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel A nyárhoz címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Vallomás Másának című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Rossz időzítés című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Itt vagy című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A veréb című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Memorian című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Csendben álmodozni című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Nyári zápor című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Fáradt tánc címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Hullámok címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Törött álmok című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Ärgerlich címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)