Kérdés, amire van válasz



Hirtelen azt sem tudta, hol van. Gondolataiból férje ingerült kérdése riasztotta fel:
- Hol van a pofátlanság határa?

Ránézett a hajdan szeretett arcra. A bajusz, - ami számára olyan izgató volt valamikor - színét vesztette, a szem körüli ráncok már nem a huncutságra utaltak. Hallotta a kérdést, ami kizökkentette álmodozásából, de nem értette. Nem, hisz az előzményre sem figyelt. Már régóta nem figyeltek egymásra. Elkezdte számolgatni az éveket, mióta kong az ürességtől az életük. Mikor halt meg a meghittség közöttük. Akárhogy forgatta az eseményeket, mindig a barátnőjéhez jutott vissza.
Szomszédok voltak. Magától értetődő volt a két házaspár közeledése, hisz a férjek kollégák voltak, és csak egy fal volt a két lakás között. Gyakran jöttek össze, hol náluk, hol a szomszédban. A férfiak közt parázs viták, közöttük meghitt beszélgetések folytak. A féltékenység akkor mart bele először, amikor Görögországból jöttek haza. A két hetes út vége felé férje egyre gyakrabban emlegette szomszéd-haverját, és a hideg sört, amit az út végén nála fog meginni. Ő ilyenkor nevetve legyintett egyet. Amikor férje a tengerpartról megállás nélkül vezetett hazáig, akkor jött rá, hogy nem a hideg sör után vágyakozik. Teljesen biztos lett a dologban, amikor hajnali két órakor embere a szomszéd ajtaján csengetett be, és a vágyott itallal a kezében még egy óra hosszáig élménybeszámolót tartott. Bármennyire fájt a több mint baráti puszi a barátnő részéről, ő akkor még nem akarta tudomásul venni. Megmagyarázta magának, hogy ez még belefér a barátságba, és egyébként is. Az ő férje nem akar mást, csak őt. Nem akarta meglátni, hogy az asztal alatt férje lábfeje hogyan cirógatja végig a szomszédasszonyét. Nem akarta kihallani az évődő civakodásból a felhívást.
Vakon bízott. A férjében, a barátnőjében! Még azt is neki panaszolta el, hogy valaki figyelmeztette, hogy a férje mellett idegen nőt látott az autóban. A bestia pedig nyugtatta őt, bizonygatta, hogy a férje milyen megbízható. Pedig, mint később kiderült, az az álnok kígyó volt az utas a kocsiban.
Hogy mikor nyílott ki igazán a szeme? A napra is pontosan emlékezett. Akkoriban hét órára járt dolgozni. Fél hétkor indult, szeretett korán reggel gyalogolni. Férje is hétre járt, de neki elég volt öt perc a munkahelyig. A hálószobában rendszeresen elől hagyták az ágyneműt. Talán ezért tűnt fel a rend. Valamit otthon hagyott, és a főnöke hazavitte. Értetlenül nézett körül a szobában. Bántotta a szemét a lecsupaszított ágy, csípte orrát a parfüm illata. Amikor kivette az ágyneműtartóból a párnát, az illat még erősebb lett. A barátnő illata. Képes volt kora reggel, fél hétkor átsurranni, bebújni abba az ágyba, amelyik még őrizte az ő testének a melegét. Képes volt úgy szeretkezni az ő ágyában, hogy a két gyerek a szomszéd szobában aludt. A gyomra összerándult arra a gondolatra, hogy mi történik akkor, ha a kicsi lánya, korábban felébredve, az apja mellé akar bújni. Öklendezve botorkált ki a fürdőszobába. Főnöke nem értette mi a baja, de javára legyen mondva, nem is kérdezte. Ő sem beszélt erről soha, senkinek. Nem szólt, csak barátnőjének köszönhetően megértette azokat, akikben életellenes indulatok lobognak. Férje csak azt érezte, hogy ettől a naptól hidegebb lett az ölelése, tartózkodóbbá vált, egyre nehezebben viselte el párja közeledését. Persze, a férje nem érezte a kettőjük közé tolakodott szomszédasszonyt. Ő csak azzal élcelődött, hogy az asszonya impotens.

- Mit is mondtál? - kérdezett vissza.
- Hol a pofátlanság határa? - ismételt az ember.
- Ott, ahol a szomszédasszony fekszik az én ágyamban. - felelt rá ő, és elfordult a csodálkozó tekintet elől.