Nékünk szól a cinke a rügyező fán,
minket cirógat a tündöklő napsugár.
Szelíd szellő fülünkbe súgja vígan,
kibújt a hóvirág, az árva kis futár!

Büszkén hordja kokárdáját a huszár,
délceg paripán vonul, ragyog az arca.
Csodálkozva néz körös-körül, együtt
érez a nép, emlékszik hősökre, harcra.

Nékünk szól a cinke a rügyező fán,
minket cirógat a tündöklő napsugár.
Miénk még e csepp Föld, sarjadó maggal,
kelő nap az égen, s az ezüst holdsugár.

Még tűz pislákol a bágyadt kályhában,
a felleg még csüggedt könnycseppeket zokog.
Most születik újjá a béke, s remény,
Hazánk szíve nemzeti zászlónkkal dobog.

Nékünk szól a cinke a rügyező fán,
minket cirógat a tündöklő napsugár.
Drága kicsi cinke, higgy, remélj, álmodj,
Nézd, a gólya is hazatért....még visszajár!