HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1840

Írás összesen: 46945

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Szokolay Zoltán
2018-08-29 20:03:43

Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Magdus MelindaFeltöltés dátuma: 2017-04-03

A kötél

Amikor ballagott kifelé a dombra nem gondolt már semmire és senkire. A fájdalom és a félelem gyenge galamblelkét mardosta. Sokkhatás alatt állt. Az éjszaka mámora elszállt, a feje kitisztult. Talán túlságosan is.

Hajnal fél négy volt mire hazaért kimerülten, véresen, megszaggatott ruhában. Anyja idegesen várta a konyhában.

- Hol voltál te ringyó? - kérdezte mérgesen.

- Hát tudod anyu este lagzit mentünk nézni Katával. - kezdte fáradtan a lány a mondókáját.

- És most kell hazajönni? És hogy nézel ki, akár egy ribanc. - vetette oda a szót mérgesen az asszony.

- De anyu! Hát nem látod mit tettek velem? - sírta el magát a tinédzser.

- Ugyan mit, biztos te is akartad!

- Nem! Nem! Megerőszakoltak anyu! - ordította torkaszakadtából Márta.

- Meg a fenét! Biztosan odaadtad magad nekik. Ismerlek én téged, mint a rossz pénzt. - kiáltotta a lány felé.

- Hát nem érted anyu? Nem látod a ruhámat, tiszta vér vagyok! - szipogta és rámutatott véres szoknyájára.

- Ha rendes lány lennél, akkor már rég hazajöttél volna és nem csak most hajnalok hajnalán.

- De anyu, hát nem hiszel nekem! Mi csak a kerítésen keresztül akartunk nézelődni, amikor elkaptak és elvittek a Kerekdomb másik oldalára és ott leszaggatták a ruháimat és nekem estek. - pityeregte el magát a lány.

- Még hazudsz is, nem szégyelled magad! Én a te helyedben felkötném magam szégyenemben!

- De anyu! Én nem akartam, hidd el! - szipogta Márta.

- Tudod ki hisz neked ezek után, itt egy kötél kösd fel vele magad! Ennyit érsz te szégyentelen! Rád se bírok nézni!

Itt lett vége a diskurzusnak. Örökre. Márta elindult, lábai alig vánszorogtak. Súlyos terhet cipelt. Hófehér lelke mélyén mázsás követ érzett. Csak tizenhat éves volt. Hát, ha még az anyja sem hisz neki, akkor mások előtt, hogyan fogja tisztázni magát. Mi lesz holnap az iskolában, mit szólnak a barátnői, az osztálytársai? És az apja? Ő elhiszi-e ugyan majd, hogy ártatlanul áldozattá vált. Nem tudott válaszolni ezekre a kérdésekre. Most mit csináljon? Mi lenne neki a legjobb?

- De mi van a kezemben? - kérdezte magától.

- Jaj, a kötél, amit anyám dobott nekem. Lehet, hogy azt kellene tennem, amit mondott. Ilyen szégyennel nem élhetek tovább.

Bandukolt fel a hegyre, ahol oly sokat járt apjával és testvéreivel. Jól ismerte a helyet. Elhagyott szilvás volt arrafelé, cefrének valót jártak oda szedni a falubeliek. Kinézett egy jókora, erős fát, amit alkalmasnak talált céljának megvalósítására. Nem gondolkozott, csak cselekedett. Ügyes lányka volt. A hurkot nem volt nehéz megcsinálnia. Dél körül lehetett, amikor megszűnt lélegezni.

Forróság tombolt a nyár derekán, július közepén. Délután elkezdte keresni az anyja lányát, nem tudta mire vélni eltűnését. Kezdett megijedni. A két kisebb gyerekeket is elküldte keresni a testvérüket. Aztán már a férjének is szólt, hogy este óta nem jött haza lányuk, menjen ő is keresni. Hat óra tájban találta meg egy falubeli öreg bácsika, aki hullott szilvát ment szedni a dombra. Megismerte a lányt sötétbarna göndör fürtjeiről. Loholt lefelé a lejtőn, ahogy csak bírt, meg sem állt a lány szüleinek házáig.

- Maris! Jöjjön gyorsan, megtaláltam a lányát! - üvöltötte hangosan.

- Hol van? Mondja rögtön! - kérdezte most már kétségbeesetten az anyja.

Megmondta neki az öregember a helyet, az asszony meg elkezdett jajveszékelni.

- Mit tettél Márta? Hát én nem mondtam komolyan azt a kötelet! Miért tetted, miért? - zokogta a némber fajzat.

Az apja csak állt és dermedten maga elé meredt. Legidősebb és legkedvesebb gyermekét veszítette el. Megvető pillantást vetett asszonyára és lehorgasztott fejjel indult a Kerekdomb felé.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Magdus Melinda
Regisztrált:
2017-02-20
Összes értékelés:
197
Időpont: 2017-04-25 16:38:00

válasz Németh István (2017-04-25 12:10:17) üzenetére
Szia István!

Köszönöm, hogy olvastál és véleményt nyilvánítottál. Valóban csak a tények leírására törekedtem. Nehéz volt leírnom a történteket, mert személyesen ismertem az áldozatot, aki az unokatestvérem volt. De egyetértek veled, részletesebben kellett volna írnom a lány külsejéről, jelleméről, az anya bugrisságáról, nemtörődömségéről. Segítő kritikádból máris tanultam, amit szintén köszönök.

Üdv. Melinda
Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
193
Időpont: 2017-04-25 12:10:17

Szia Melinda!

Remek alkotás.
Az egyik hozzászólásodban írtad: "nem a körítésen van a hangsúly, hanem a tényeken". És pont ebből adódnak az alkotásod, az írásod gyenge pontjai. Megrázó írás, de mint egy ténynovella, vagy hogyan is nevezzem. Ki a lány, kik a többiek? Se nevük, se tulajdonságaik, semmi ami miatt megragadnának az emberben. Csak maga a történet.
Az ilyen, érzelmekkel játszó írásoknál, bizony, nagy hangsúly van a "körítésen" is! Több "sötétbarna, göndör fürt" kell, és nevek, akár becenevek, vagy tulajdonságon alapuló nevek. Pl nem lány, hanem a göndör hajú lány, stb.

Üdv: István
Alkotó
Magdus Melinda
Regisztrált:
2017-02-20
Összes értékelés:
197
Időpont: 2017-04-09 18:25:07

válasz Finta Kata (2017-04-09 17:52:25) üzenetére
Kedves Kata!

Igen, borzalmak borzalmáról szól a novellám Bárcsak ne történt volna meg,akkor én sem írhattam volna le. Az anya - ha lehet így nevezni - lányunokájával többször beszélgettem, nagyon nem szerette a nagymamáját, a nagypapáját viszont imádta. Nem csodálkoztam rajta.

Köszönöm figyelmed: Melinda
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11934
Időpont: 2017-04-09 17:52:25

Kedves Melinda!
Borzalmak borzalma a novellád, ha egy megtörtént esetet írtál. Micsoda anya az, aki nem érti meg a fiatal lánya bánatát, hanem ilyen helyzetbe hozza. Én gyilkossággal megvádolva börtönbe záratnám az ilyen szülőanyát. Jó, hogy megírtad.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Magdus Melinda
Regisztrált:
2017-02-20
Összes értékelés:
197
Időpont: 2017-04-05 22:37:29

válasz black eagle (2017-04-05 22:14:38) üzenetére
Kedves Laca!

Elnézést, ha felzaklatott írásom. Az áldozat az unokatestvérem volt, aki ártatlan lányként gonosz emberek hálójába került, mégis saját anyja okozta vesztét. Egyidős volt velem, játszópajtásom voltunk, amikor nagymamámnál nyaraltunk. Eszembe jutott története, hát megírtam. Mai napig nagyon sajnálom őt. Szülei nemrég haltak meg, békéjüket soha nem lelték vissza.

Köszönöm hozzászólásod! Melinda
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1324
Időpont: 2017-04-05 22:14:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Melinda!

Írásod felzaklatott. Mérgemben azt kívántam elsőre, hogy bár el se olvastam volna. De vonzott a cím.
Szép tőled, hogy emléket állítottál egy ártatlan áldozatnak.
(A gyilkosai pedig - gondolom - élték tovább gondtalanul az életüket. Hol az igazság?! És az elégtétel?! És igen, gyilkosokat írtam.)

Szeretettel: Laca
Alkotó
Magdus Melinda
Regisztrált:
2017-02-20
Összes értékelés:
197
Időpont: 2017-04-05 06:31:53

Kedves Ica!

Köszönöm olvasásod. Megtörtént esetet dolgoztam fel. Annak idején engem is nagyon megrázott és amint látod a mai napig sem tudom elfogadni, hogy így kellett történnie.

Szeretettel: Melinda
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7102
Időpont: 2017-04-04 22:47:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Malinda!
Ritkán szokott kidobni a rendszer, de most elszállt a h.szólásom.
Rövid leszek, beszéljen hekyettem a novellád, ami igen nagyon megrázott. Hatása alá kerültem.
Gratulálok, nagyon jól raktad össze, semmi érzelgőség, rá bíztad az olvasóra.
Szeretettel: Ica
Alkotó
Magdus Melinda
Regisztrált:
2017-02-20
Összes értékelés:
197
Időpont: 2017-04-04 22:02:12

Kedves Klári!

Olvasásod és véleményed köszönöm. Javítottam a hibákat, amikre felhívtad a figyelmem. Szikáran fogalmaztam, ahogy írod, nem akartam bő lére ereszteni a novellát, mert itt nem a körítésen van a hangsúly, hanem a tényeken.

Szeretettel láttalak nálam: Melinda

Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2296
Időpont: 2017-04-04 18:44:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Melinda!

A novellád tragikus témát dolgoz fel. Tetszik, hogy szikáran fogalmazol és a tördelésed is tetszetős. Vannak azonban hibák, amit ki kellene javítanod. Például: Délután elkezdte keresni az anyja lányát, nem tudta mire vélni, hogy eltűnését. Vagy: A két kisebb gyerekeket is elküldte... Ami pedig azt a kifejezést illeti, hogy "elállt a lélegzete", valami egészen mást jelent. Azt, hogy valaki annyira csodál valakit vagy valamit, hogy lélegzetet sem tud venni. Itt szerintem azt kellene írnod, hogy "megszűnt lélegezni" vagy valami hasonlót.
A novella jó, ezért érdemes átgondolnod a javaslataimat.:)

Szeretettel: Klári

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak HK VI/2. Befejezés című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Őszi dal című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Idegenben című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Húsvét hétfőjén 2018. című alkotáshoz

magam alkotást töltött fel Nyár végi erdő címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Idegenben című alkotáshoz

Delory Nadin alkotást töltött fel A pillangó címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Gesztenye fa című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Idegenben című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Engedd el! című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Gesztenye fa címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Őszi dal című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ősztemető - 2018 című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ősz című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)