Ó, kikelet! Te is érzed a reményt?
Emlékszel a hóvirágra? Ő hívta elő!

Ó, kikelet! Fájó sebünket cirógasd,
hódítsd szépséggel a nyiladozó lelkünket.

Ó, víg kikelet! Hol állunk? Hol vagyunk?
Merengünk a kelő réten, halljuk a zsongást.

Ó, kikelet! Hol pattannak a rügyek,
bimbót bont a barka, cirógat a napsugár....

Susogj fülünkbe halkan szelíd szellő,
dúdolj nekünk lágyan jámbor, kedves kismadár!

Csendes csöndben halljuk a gondolatot,
csipkés hegyek között a hűs forrásfakadást.

Ó, kikelet! Ne menj! Maradj közöttünk,
kacagj a vággyal, bizakodással karöltve.

Ó, kikelet! Ó, kikelet! Adj nekünk
terített asztalt, álmot, békét, szeretetet.