1. HIT-REMÉNY-SZERETET
Szívünk bánatát enyhítsük imával.
HIT. A hitet én istenhitnek érzem.
Ha tudná érezni hitét az ember
és gyakorolni, szívből fakadóan

imádkozna Istenhez, más lehetne
a világ, szeretet költözne közénk!
Hallgassuk meg az Úr szavát, REMÉNY.
aki az igaz utat megmutatja nekünk;

Tőle tudjuk meg, mi az önzetlen
Szeretet. Örök boldogságba Isten
elé a Mennyországba Ő vezet!

körülöttünk áradjon A SZERETET,
mint kályha forró tüze, ne feledjük:
buzdítsunk szeretetre minden lelket.

2. HITVALLÁS
Buzdítsuk szeretetre minden lelket.
milyen az élet, azon elmélkedni
röviden minek? Szebbé kéne tenni,
minden áldozatot meghozni ezért.

Küzdjünk a szebb létért, tiszta erkölcsért,
jó Isten által adott kegyelmekért!
S te hová tartozol? Harcolsz-e vagy félsz?
Vagy csak úgy élni csendben; magad szeretsz?

Ez a legkönnyebb út, mert nem kell félni
senkitől! Legyőzni önmagadat nem
könnyű feladat. De lehet-e győzni?

Hinned kell abban, hogy eléred célod,
mert hit nélkül csak egy gyenge báb vagy
aki magára vigyázni sosem fog.

3.
Gyenge báb, ki magára nem vigyáz.
enged vágyának válogatás nélkül
s azt teszi, ami vesztét jelentheti.
Légy hű magadhoz, bízz az igazságos

élet lehetőségében, s vesd erőd
annak megteremtésébe, hit nélkül
akarat jó ötlet, de nem sokat ér.
Hitedet mindig istenhitnek érezd.

S ha az ember újra gyakorolná
hitét, mint eddig, s szívből imádkozna
Istenéhez, hidd el, megváltozna,

más lenne a világ, megszűnne
a gyűlölet, s közénk költözne a várva-
várt békesség és az igaz szeretet!

4. ÚJRA KÉNE SZÜLETNI
Várva-várt béke és igaz szeretet!
Világra úgy volna jó születni, ha
úgy kezdhetném az életemet újból
tapasztalataimra figyelve.

Úgy volna jó a világra születni,
ha az életet is újból lehetne
kezdeni. Élni úgy, fegyelmezetten
mint katona, és nem elkallódni

a semmibe. Megismerni a szépet,
felfelé törni magasba, s feledni
minden korábban ismert kétséget.

Ha én az életem újra kezdeném,
nem lennék szerény, mint száraz ibolya,
bátran bemutatnám minden értékem.

5.
Minden értékem bátran bemutatnám.
Felfedném, nem ásnám el magamban
a tehetségem, erényem és tudásom.
Kiállnék vetélytársakkal mindenkor,

hogy érezzék, mi lakozik bennem,
s amit szeretnék, a tehetségemmel
biztosan elérném, s nem kellene
koldussorsra jutni szerénységemmel.

Élném a világom gondok nélkül,
elfeledném a nehéz válságokat,
amit életemben át kellett élnem.

Csak így lehetnék boldog, s érezném,
hogy jó volt élnem. Gondolataimban
talán a Mennyországot is elérném!

6. ELMÉLKEDEM
Talán elérném a Mennyországot!
Népünket most csak a remény élteti,
hogy ezután könnyebb lesz az élet,
s én összekulcsolt kézzel imádkozom.

Őshazánkat a Kárpátok övezték,
'hol évezreden át magyarok éltek,
vadászattal szerezte meg a nemzet
mindennapi étküket. Ősanyáink

nem automata-gépben mosták a
ruhát, nem félkész étellel várták a
ház urát. Mégsem keseregtek. Azt

cselekedték, amit kellett. Egyszerű
kunyhókban a sok-sok apró gyermek
nem a tévé előtt nevelkedett!

7.
Nem a tévé előtt nevelkedtek.
Gond nélkül éltek, nem várták a csodát,
amit tenniük kellett, mindig tudták.
Ha betört az ellen, sok küzdelemmel

harcolni ment minden épkézláb ember,
pajzzsal, éles karddal védték a hazát,
olykor mégis elvesztették a csatát,
elpusztult kunyhójuk, vetésük, ezért

kihalt apraja-nagyja a nemzetnek,
de mikor az ellenség elvonult,
búvóhelyükről előmerészkedtek,

utána megint elindult az élet,
királyaink idegen mestereket
telepítettek, kik hazát cseréltek.

8.
Betelepítettek cseréltek hazát
s e hazában új otthonra leltek.
Keveredett vére haza népének,
de együtt építették országot:

vetettek-arattak és építkeztek,
a kis hazában békességben éltek.
Magyar honban élt sokféle népesség,
nem utálták egymást, mind megfértek.

Imádságom közben jutott eszembe:
miért gyűlölik egymást? Nem fér fejembe'.
Kérdés: van-e ősmagyar kevert népben?

Hová tűnt a keresztényi szeretet?
Akik nem az új vezért csodálják,
azokat mind ostobának kiáltják!

9.
Azokat mind ostobának kiáltják;
'ki nem politizál s más a nézete,
ha saját vére is, család szégyene,
s akkor nem hiszik őket magyarnak,

'kik nem akarnak hiába szenvedni,
hanem békében szeretnének élni!
A harcot csak hatalomért vívják,
azért, hogy négy év múlva ki kerüljön

majd a "trónra", s azért tűzzel-vassal
szítanak ellentétet, talán azért,
mert uralkodásuk alatt a haza

népéért jót tenni elmulasztottak?
Vagy nem is akartak? Ki tudja miért,
de teendőiket már elfeledték!

10.
A teendőiket már elfeledték!
Acsarkodás helyett összefognának,
s barátságosan kezet fognának,
ha mindnyájan az országuk-népük

javán munkálkodnának, érezhetnék:
s könnyebb volna a dolguk tovább, ha
részüket a rájuk bízott munkából
kivették, nem kellene ciklusonként

mindent lerombolni, eredményeket
ócsárolni, négyévenként mindent
elölről kezdeni! Azon kellene

munkálkodniuk: mindenkinek legyen
e hazában munkája, kenyere és
többé soha, senki ne éhezhessen.

11.
Többé soha, senki ne éhezhessen.
Kinek a háza telve kényelemmel,
a hűtője-kamrája mindig tele,
fürdik meleg kerti medencéjében,

nem dolgozik, inkább szórakozik,
utazik kényelmes repülőgépen,
mert van bőven fölösleges pénze.
Gazdagok a tengerparton élvezik

létük, unatkozva költik a pénzük'.
Azt kérdezem: vajon ők boldogok?
Gazdagok mindnyájan elégedettek?

Ha ők néha arra is gondolnának,
ahelyett, hogy szemüket behunyják,
honfitársaiknak adakoznának!

12.
Honfitársaiknak adakoznának,
hajléktalanokat segítenék és
nincsteleneket, akkor a fejüket
jóérzéssel hajthatnák álomra.

Imádkozunk: tekints ránk Istenünk,
szánjad meg elárvult nemzetünket,
adj értelmet minden vezérünknek,
kötelességüket érezzék mindig;

akkor jóra fordulna népünk sorsa,
ha szegénynek is tele lenne gyomra.
Minden embernek lenne munkája,

senki se koldulna magyar hazába'.
A nép óhaja ne maradjon álom,
add, hogy így legyen magyarok Istene!

13. GONDOLODOM ÉS IMÁDKOZOM
Magyarok Istene, add, hogy így legyen!
Ülök magamban, a csendet hallgatom,
jó nekem egyedül, mert gondolkodom.
Élni oly jó csendben, békességben,

ha szeretet kísér utamon engem,
úgy fogadom, ha árnyékként kísér.
Szeretet útját járom, ezért élek.
Imádkozom minden reggel és este.

Ilyenkor érzem, nem vagyok egyedül,
imádkozom csöndes magányomban,
Istennel beszélek, béke vesz körül,

bizton érzem, hogy meghallgat engem
mindenkor, mert tudom, Ő is itt van,
érzem, hogy szeret, s figyeli életem.

14.
Figyeli életem s érzem, hogy szeret.
Nem esem túlzásba, ha ábrándozom
nem válhat minden valósággá, tudom.
Magánytól se kell félnem: Körülveszem

magamat csenddel, és gondolatokkal.
Te is tedd ezt, vedd magad körül nemes
gondolatokkal. Ne féljél és hidd el,
mert te se nem leszel sohasem magányos!

Megtaláltalak, nem vagyok egyedül
álmodunk ketten, mindig itt vagy velem.
Veled álmodom csendes békességben,

imádkozunk együtt, este és reggel,
csend és béke vesz körül mindkettőnket,
kettőnk imája már megnyitja az Eget.

*

15. MESTERSZONET: Gondolkodom és imádkozom

Imával enyhítsük szívünk bánatát,
minden lelket szeretetre buzdítsunk.
Gyenge báb, aki nem vigyáz magára.
Kell a béke és az igaz szeretet!

Bátran bemutatnám minden értékem,
talán a Mennyországot elérném!
Nem a tévé előtt nevelkedtek,
hazát cseréltek a betelepítettek.

Sokakat mind ostobának kiáltják.
A teendőiket már elfeledték!
Ne éhezzen többé senki e hazában.

Add, hogy így legyen Magyarok Istene!
Figyeli életem s érzem, hogy szeret.
Kettőnk imája megnyitja az Eget.

**-**