HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44928

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2017-04-18

Mi kommunista ifjak...X/12. +18

Egyetlen epizód van már csak hátra az Országos Koordinációs Hivatal 1988. évi nyári KISZ vezetőképző táborának életéből, és ez Tandem Balu és Tomcsányi Orsolya románca. Ecseteltük már, mennyire bónagy balfék volt ez a srác, milyen szerencsétlen nőügyei voltak a Hivatalba kerülése óta. De minden rossz szériának vége szakad egyszer: Baluval is ez történt, a táborban megismerkedett egy lánnyal, s úgy tűnt, szerencsecsillaga végre felragyog.
Orsolya a debreceni igazgatóságon dolgozott, az ottani alapszervezet küldte. Nem volt különösebben magas rangja, egyszerű KISZ-bizalmiként tevékenykedett, főleg a bélyegpénzek összegyűjtésében és a bélyegek kiosztásában jeleskedett. A bélyegeket be kellett ragasztani a vörös csillagos, piros, KISZ-tagsági könyvecskébe, a leányka ezt is nagy ügybuzgalommal ellenőrizte.
Balu már az első nap kiszúrta a fiatal, alig húsz éves, jó-alakú, kellemes modorú, filigrán lányt, és elkezdte tenni neki a szépet, úgy, ahogy az 1988 nyarán az akkori fiatalok között szokásban volt.
-Csao nagylány, akarsz rázni? Király a zene!
-Rázhatunk, dögölj meg!
-Mitől vagy ennyire lilára mázolva?
-Na jó, kapd be hülyegyerek!

A csaj baromi jól rázott, sokkal jobb volt a parketten, mint Balu, a fiú azonban olyan szertelenül, mondhatni vagabund módon ugrabugrált tánc helyett, hogy megnevettette. Ettől kezdve sokat lógtak együtt: napoztak, fürödtek, bámulták a vitorlásokat, csónakáztak a forró napon és a holdfényben, felmentek a faluba, vagy a kikötőbe fagylaltot enni, meg csak úgy, csak azért, hogy dumáljanak. Úgy tűnt, neki is bejön Balu, bár voltak azért bizonytalan pillanatok. A srác meg akarta csókolni, a lány nevetett és elhajolt. Megpróbálta bekenni a testét a csónakban valami faktoros napozókrémmel, elhárította: majd én, vidd innen a kezed.
Így huzakodtak napról napra. Végül egy kellemes szép, estébe hajó délutánon, a csónakban a nádas előtt, míg színes tollú vadkacsák úszkáltak mellettük a fodrozódó vízen, kivallotta Orsolya mi a bibi.
-Menyasszony vagyok, te lökött! - nevetett rá az újra bepróbálkozó Balura. -Itt a gyűrű, ni! Bejössz nekem frankón, de szeptemberben lesz az esküvőm, és megfogadtam magamban, hogy hűséges leszek, nem csalom meg a páromat!
-Ez marhaság! - kiáltott fel a fiú, és elhúzta a kezét a lány derekáról. Csak azért húzta el, hogy feljebb csúsztassa a mellére, Orsolya azonban megfogta azt az erőszakos kezet, és szép szelíden lefejtette. -Ne szórakozz, bameg, mondom, hogy nem.
-De figyelj mán! Nekem is van menyasszonyom, mit számít az! Ő Pesten van, a te pasid Debrecenben, mi meg itt vagyunk!
-Nem...

Na, már most azt, hogy "nem" nagyon sokféleképpen lehet mondani! Most ez a második "nem" úgy volt mondva, hogy akár "igennek" is lehetett érteni. Hogy kell az ilyesmit csinálni? Bizony, bizony a lányok nagyon értik ennek a csízióját: a szájat mosolyra húzni, vagy bánatosan legörbíteni, a szemet nagyra nyitni, és pislogni sűrűn, amíg egy kipréselt könnycsepp opálossá nem homályosítja tekintetet.
Jó vagyok nála! - örvendezett magában a fiú - csak kéreti magát - és elhatározta, folytatja az ostromot.
Így érkezett el a búcsúeste a búcsú-bulival. Rengeteget ráztak, végigtáncolták az éjszakát éjfélig. A lassú számoknál szorosan egymáshoz tapadtak, Balu érezte, hogy a lány éppen úgy kívánja őt, mint ő a lányt: nem húzódott el, pedig éreznie kellett mennyire kívánja. Akkor aztán egy ilyen lihegős, összebújós szám közben belecsókolt a nyakába, és rekedt hangon megszólalt: figyelj, nagyon meleg van itt. Mit lősz ahhoz, hogy fürödjünk meg a Balcsiban tök nudin?
-Tőlem! -Orsolyán látszott rajta, hogy ő is be van zsongva. Kimentek a stéghez. Óriási holdfény volt, sejtelmes ezüstszínben fürdött a part, minden, a padok a fák, és az üdülőépület. Csókolóztak. Balu megfogta a mellét, Orsolya hozzádörgölte az alsótestét. -Na, mi az ábra, mit lősz, megcsaljuk őket? -Hát? -A lány bedobott egy csábmosolyt, lerúgta a tornacsukáját, áthúzta a fején a nyári-ruhát, letolta a bugyiját, kilépett belőle. A lépcsőhöz sétált, szép lassan lelépkedett, comb-középig ért azon a részen a víz. Elvetődött, fröcskölt, felverte maga mellett a habot, végül felegyenesedett és Balura bámult.
-Na mi van bameg?
Hátulról érte a csalóka holdfény Orsolya karcsú testét, jószerivel csak a sziluettje rajzolódott ki a sötéten csillogó víz hátterében. A "jószerivel" kifejezés alatt az olvasó azt ért, amit akar, a szerző a fantáziájára bízza, hogy értelmezze kedve szerint
-Jössz már?
-Jövök!
Balu nagy körülményesen megszabadult a ruhájától és elindult a lépcső felé. Átvillant a fején egy pillanatra: én itt teljes fényben fürdök, Orsi minden részletet jól lát, még a tökömön a szőrszálakat is! Szégyellte is meg nem is. Ez egy furcsa valami: az ember meg akarja magát mutatni, de ugyanakkor fél tőle. Orsolya nagy érdeklődéssel figyelte, ahogy odaér a stég széléhez, ahogy megfordul és elkezd a létrafokokon lefelé mászni. Az utolsó lépcsőn megállt, tétovázott. Mókásan világított fehér feneke a totálfényben. Egyik lábát beledugta a vízbe.
-Hideg?
-Hogy lenne! Tök langyos!

Már csak azt az egy lépést kellett volna megtenni lefelé, de képtelen volt rá. Erős hidegrázás vett hirtelen erőt rajta, egész teste reszketni kezdett. Talán azért történt, mert, hogy egész délután a tűző napon rohangált, aznap zajlott a kispályás focibajnokság döntője, aztán ivott, táncolt, túlzottan áthevült és kitikkadt volt a teste.
-Gyere már!
-Megyek...
-Tényleg nem hideg. Rögtön lefröcsköllek!
-Meg ne próbáld!
Erőt véve magán lelépett, és a lány felé fordult. Két lépésre voltak egymástól.
Orsi nézte. Mi a tüdőtől kornyadozik ez?
-Mi a franc bajod van! Már nem akarod?
Balu remegett, mint a miskolci kocsonya.
-Ne haragudj, lécci ! Kérlek. Brrrr.
Visszamászott a stégre, megkereste a farmerját, a pólóját, vacogva belebújt.
-Bocs, nem megy. Brrr. Ahogy beleléptem a vízbe, kirázott a hideg. Bocs, de ez van! Tényleg ne haragudj! -Fogai összeverődtek, alig tudta a szavakat kinyögni.
A lány felmászott a stégre, felöltözött. Rá se hederített többé Balura, amikor kész volt egész egyszerűen kikerülte, szó nélkül elsétált mellette.
A fiú megpróbálta menteni a menthetetlent, utána szólt.
-Figyelj, nem tehetek róla! Tényleg nem tehetek róla! Ne menj el, kérlek, kérlek, üljünk le oda a padra, beszéljük meg, mindjárt jobban leszek.
A lány, ment, nem állt meg, csak a válla fölött szólt hátra:
-Menj a p...ba, hülye f...!
-Orsi!
-Kapd be!

Ahogy ígértük: tényleg ez a tábor utolsó mozzanata. A pénteki nap már a csomagolásé, utaznak haza a fiatalok.
Vége mindennek, ami tegnap még piros élet, mára elenyészik. "Fűzfa", a K. und K. hadseregének fiatal zászlósa énekli így vitéz Somogyváry Gyula: Virágzik a mandulafa című első világháborús regényében a kis olasz lánykának, Nannikának: "...ma még piros élet, holnap fehér álom, ne sajnáld a csókot tőlem gyönyörű virágom...!"
Mindennek vége van egyszer, hogy egy új valami kezdődjön.

Utózengéje volt azonban a tábornak kettő is: Csepregi János már másnap, vagyis pénteken berongyolt Roth Emilhez és felmondott. - Kaptam egy jobb állást főnök, sajnálom, a ZÖLGTESZ-hez hívnak osztályvezetőnek. Több pénz, magasabb beosztás. - Megértem - mondta Roth Emil józanul, ám kicsit elképedve. - Sok szerencsét kívánok. Menj akkor, de tudj róla, bármikor, bármi történik, számíthatsz rám. - Csepregi szeme elhomályosodott. - Mint ahogy te is rám. - A két férfi megölelte egymást. - Kérnék valamit még - mondta János. - Szeretném, ha a felmondási időt nem kellene kitöltenem....
Emil rábólintott. Nem tudta, miért ennyire sürgős, de nem akart akadályokat gördíteni. Majd a Szereda Edit átveszi az ügyeket. -Eltekintek tőle - egyezett bele. - Isten áldjon János!

A másik történés, ami még a táborhoz köthető, jó hónap múlva esett. Szeptember vége volt, sárgultak a levelek a parkban a Hivatal épülete mögött, de még nyáriasan kellemes, langymeleg volt napközben.
Csörgött a telefon Hajnalka íróasztalán, a lány felvette.
- Tessék. Székely Hajnalka.
Mély hallgatás a vonal másik végén, majd megszólal egy tétova reszelős hang.
-Vendel vagyok Lelléről. Tegnap meghalt Gráth Menyhért.
-Micsoda?!
-Agyonverték otthonában, a plébánián. A mellére egy cédulát tűztek, amire a saját vérével írták rá: "így jár minden tetves, kétszínű pap, aki szemet vet fiataljainkra!"

A történet és a szereplők a fantázia szüleményei

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-04-24 17:25:12

válasz Finta Kata (2017-04-24 17:10:08) üzenetére
Kedves Kata! Rebesgették, h voltak "békepapok" sőt még rosszabb, besúgók is a papi karban. El tudom képzelni...:) De persze a mi kis papunk csak egy ártatlan, fiatal vidéki pap, ő valószínű csak haverkodni akar. Miért ölték meg? Ki követte el? Mindig voltak rejtélyes gyilkosságok, eltűnések, alvilági ügyek. Túlbuzgó helyi "káder" adhatta a megbízatást? Sosem fogjuk megtudni....bár lesz még "utózöngéje" Ne haragudj a csúnya beszédért, amit bemutattam, szeretném, ha az olvasó képben lenne, s nem lennének illúziói. Nem mindenki volt ilyen, de sajnos sok igen! Furcsa randi? Persze, hiszen tudod, a hideg negatívan hat(hat) Szeretettel köszönöm: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11512
Időpont: 2017-04-24 17:10:08

Kedves Laci!
Mondhatom, nem is kicsit, furcsa randevú volt a Balatonban. Amikor kisül, hogy az illető menyasszony, talán Balu megértette. De mi lett vele, hogy végül amikor már lehetett volna, nem kapott rajta. Furcsa randevú, mindkettőnek kellemetlen, de nekem az a beszéd, amit akkor követtek, sosem fog tetszeni, és még megérteni se...
A további részlet is jó, normális hangnemben búcsúzott a két férfi. Tetszett az egész rész.
Az érdekelne, hogy ami a pappal történt, igaz-e, hiszen elképzelhető, hogy köztük is lehetett, aki a kommunizmus alapjaival egyetértett.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-04-23 11:01:08

válasz hundido (2017-04-23 08:57:04) üzenetére
Szia! Köszönöm! Ez nagyon jól esik! Reménykedem benne, tudod a remény hal meg utoljára :) Üdvözlettel: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
933
Időpont: 2017-04-23 08:57:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Olvasáskor borzongtam egy kicsit. Annyira jól megírtad a fürdőzést , a végét. Gratulálok! Most is csak megerősíthetem, azt, amit idáig is írtam: Könyvbe kívánkozik, szívesen olvasnám egyben az egészet. üdv hundido
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-04-23 07:36:14

válasz oroszlán (2017-04-22 17:08:06) üzenetére
Kedves Ica! Nagyon örülök Neked minden alkalommal! Bonyolódik a történet, meglátjuk mi forr ki belőle! :) Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6346
Időpont: 2017-04-22 17:08:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!
Az első részét jól kidolgoztad. Szerintem is ilyen lehet egy vágyból fakadó együttlét...semmilyen, nem érdekli az egyiket mi van a másikkal.
A történések, az élet zajlik.
A befejezés megdöbbentő.
Szeretettel voltam: Ica

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Visszatérés címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szappanszív címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az új kenyér címmel a várólistára

KMária bejegyzést írt a(z) ünnep ( húsvéti gondolatok) című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Veszprémi hangulatok című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) ( egy érdemtelen ) reggel című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Bőrömön nyárutók... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Csendvilág című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 1. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 2. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)