HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 16 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51254 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2017-04-24
15a. Szonettkoszorú: Család- Szülők, testvérek1. ANYÁMRA EMLÉKEZEM
Ott éltem öledbe', repesve vártál. Megérkeztem hideg télben, szerettél. Pici voltam szoptattál, körülvettél örültél, s kis bölcsőben ringattál. Éhes voltam etettél, minden este meséltél. Kiskoromban pelenkáztál, gyöngéden fürösztöttél és mosdattál, törölgettél, simogatva szerettél. Elindultam - követtél, lépteimre figyeltél, kézen fogva vezettél, ha leestem fölvettél. Betegségben aggódtál, gyógyítottál, pátyolgattál. Ha sírtam vigasztaltál, el nem hagytál, bánatomban is mindig velem voltál. 2. Bánatomban is, mindig velem voltál. Könnyeimet törölgetted, sebemet bekötözted, ha gondom akadt meg- osztottad. Álmomban is vigyáztál. Tanítottál, ölelgetve becéztél és kísérgettél. Ha bántottak, megvédtél, iskolába kézen fogva vezettél. Ha jó voltam, akkor megdicsértél, ha elmentem integettél. Tanítottál imádkozni, templomba együtt mentünk, nem hagytál egyedül, mellettem álltál. Jóságodat meghálálni nem lehet, elfeledni sem tudom, imáimban megköszönöm, örökké élsz szívemben! 3. NAGYMAMÁRA EMLÉKEZEM Megköszönöm, örökké élsz szívemben. Kisdiák koromban a szünidőket én mindig nagymamánál töltöttem. Árnyas udvarában nagy tál eperrel kezében, kedves mosollyal várt engem. Ősz haja lobogott a szélben, hosszú ruhában tipegett elém. Utaztam hozzá mindenkor örömmel, a sűrű fenyők közt, füstöt eregető hosszú szerelvényben, kanyarogva - a vonat ablakában állva - ábrándoztam. Bámultam a csodás erdélyi tájat, az égig felnyúló fenyőfákat, a sűrű erdő ózondús illatát. 4. A sűrű erdő ózondús illatát élvezettel szívtam be magamba. Nem tartott sokáig a boldogságom, országunkhoz már közeledett a front. Rokonoktól gyorsan kellett búcsúznom... el kellett hagyni a kedves házat. Karjaiba zárt édes jó nagyanyám - utoljára látlak - fülembe súgta. A háború zord szele kegyetlenül tőle nagyon messzire elsodort, beteljesedett a jövendölése: engem már nem ölelhetett többé. Országhatárnál ellenséges hadak álltak, hogy országunkat megdöntsék. 5. Hadak álltak megdönteni a hazát. Olyan idők jártak, nem maradhattam tovább, távirattal rendeltek haza a szüleim. Nagyon szomorú utazás volt, fegyverek ropogása odáig hallatszott. Szüleim otthon aggódva vártak rám az utazásom miatt. Drága nagyanyámnak bevált jóslata, Ő nem ölelt többé, elment örökre, Páva község temetőjében nyugszik, egekig nyúló fenyőfák tövében, havasok aljában alussza álmát, őseink mellett imádkozik értünk s az égi mezőkről tekint le ránk. 6. VALAMIKOR RÉGEN (2) Az égi mezőkről ránk tekinthet. Emke-utca háromban éltem, mikor jött a front, tizenöt éves voltam, s akkor váratlanul felnőtt lettem. Bíztunk szorongatott helyzetünkben Istenben, ki tudná megmondani mért tette?, de bennünket nem segített, mindnyájunkat súlyosan megbüntetett. Repülőrajok zajongtak felettünk: szörnyű zúgással a front közeledett sietve óvóhelyre menekültünk. Szeptember-tízet írtunk 1944-ben: idegen hordák hazánkba törtek, s én tizenöt évesen felnőtt lettem. 7. S én tizenöt évesen lettem felnőtt, el kellett hagynom az otthonomat, szép erdélyi tájat, a Maros-folyót, boldog gyermekkorom akkor ért véget. Szeretett várostól sírva búcsúztam; sűrű esőben, sáros cipőben egy megbolydult világba indultam. Vonatra szálltam, hosszú utamon szirénák zenéje sokáig kísért: kezemben tartva minden vagyonom és a szállásom marhavagon lett. Egy hónapig tartott utazásom, vége lett a vidám diákéveknek, s eltemettem a szép ifjúságom. 8. Eltemettem a szép ifjúságom. Az sem álom, ami utána jött, mert hangoztatták: végre itt a BÉKE, de háború, szégyen és nyomorúság amit utána át kellett élnem! Sorsom sirámait nem folytatom, panaszkodni nekem nem szokásom, mindezt feledni nem tudnám sohasem, annyi szörnyűség történt akkor velem. Ismeretlen világba' kellett élnem, Isten majd' csak éltet, reménykedtem. Éveken át mindig azt reméltem, a békességet végre megélhetem. Nem úgy lett, még sokáig várni kellett! 9. Nem úgy lett, sokáig várni kellett! Nagy sokára, szidalmazott honatyák jóvoltából a gondok apadtak, s most utazom, s azt teszem, ami jó nekem. Számítógépen rovom a sorokat, írok verset, regényt, novellákat. Annyi jó- és rossz emlékem maradt, mind meg kell örökítenem azokat. Nyomtatásra várna sok-sok emlékem, befejezés előtt életregényem. Tudom, nem adatik meg mindenkinek. Ki hitte volna a múlt században el: menekülést, háborút, nélkülözést túlél, s átlép a KÉTEZREDIK évbe! 10. Túlél s átlép a KÉTEZREDIK évbe! Azt kívánom én most mindenkinek, az elképzelt vágyakat éljék meg! Kétezer-nyolcban hálatelt szívvel megköszönhettem a Teremtőnek, - és akik neki abban segítettek - hogy nem kell nélkülöznöm, s ha valami jót tettek velem, s másnak az életben, azért őket áldja meg az Isten! Ne törődjenek a hálátlanokkal, mert egyszerre nem mehet jól minden! Érezzék azok 'kik annyit szenvedtek, és nélkülöztek, - őket kárpótolták - mert velük biztosan jót cselekedtek! 11. BALATONI HÁZ... Velük biztosan jót cselekedtek! Gondolatom a múltba visszaszáll, nézem a megkopott fényképeket, sorban kattintgatom a gépemet oda, ahol dombtetőn állt a ház. Ha egyik képről a másikra nézek, szüleim ház előtt a padon ülnek, apám olvas, kezében könyvet tart, mellette csendesen kötöget anyám. Margaréta, írisz és rózsa nyílik körülöttük, a kert csupa virág, a levegőben virágillat száll... Nyugodt nyári délután... és madár dalol mellettük - a nagy diófán. 12. Madár dalol ott - a nagy diófán. Apámat látom egy kopott képen, ház alapját ássa, mély árok szélén, megtörli verejtékező homlokát... Nagy gödör tetején a három bátyám - az építkezés előtt készült képen - a ház alapját ássák keményen, ahol majd a családi otthon áll. Egy kattintás a gépen: szüleim a csodálatos tájban gyönyörködnek, ahonnan a Balaton felszíne tiszta időben Badacsonyig látszik. Színes fotón a nagyszülők állnak, körülöttük mosolygó unokákkal. 13. Körülöttük mosolygó unokákkal, nyakukba akasztott úszógumival, megpakolva nehéz csomagokkal... Kedves emlékeim élednek újra: a felső kertben készült fotókon vidám társaságot megörökítve egy délutáni szalonnasütésen... Apám lépcsőzetesre alakított kertjében termett borral kínálja a felnőtt vendégeket. Váltom a gépet... s mennyi kedves emlék jelenik meg: Balaton-parti strandon unokákkal... hajó fedélzetén a nagycsalád... vidám játék a homokozóban. 14. Vidám játék a homokozóban. Másik képen fűben ugráló béka... aztán unokám keserves sírása... Tó vizén az Ezüsthíd csillogása... alkonyati Aranyhíd ragyogása... Óh, boldog mosolyok, vidám napok! Majd szüleim elmentek... elárvult az otthonuk... Nagy bánatomra a ház már nem a miénk. A másik képen törölgetem szememből a könnyet, s ha arra visz az utam, örökké siratom a drága jó szüleimet, az elárvult, meleg családi fészket, s örökké fájó szép emlékeimet... 15. MESTERSZONETT - Család, szülők, testvérek Ott éltem ölébe', s repesve várt bánatomban is, mindig velem volt, Megköszönöm, örökké él szívemben. Sűrű erdő ózondús illata szállt. Hadak álltak ledönteni a hazát. Az égi mezőkről tekint le ránk. Én tizenöt évesen lettem felnőtt, szép ifjúságom el kellett temetnem. Nem úgy lett, sokáig várni kellett! Túlél s átlép KÉTEZREDIK évbe! Velük biztosan jót cselekedtek! Madár dalol ott - a nagy diófán körülöttük mosolygó unokák, a homokozóban vidám játék. **-** Készült: 2014.02.06 - május 23. Ez a szonettkoszorú 15a jelzéssel, Petrarca ölelkező rímjeivel készült. A 15b-vel jelzett Shakespeare abab rímképlettel is átalakítottam. Azt is egymás után fölteszem a Napvilághoz. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
túlparti bejegyzést írt a(z) Macska-mese című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (3/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (2/8) című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Fény és árnyék című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Beavatás című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (3/8) című alkotáshoz sailor alkotást töltött fel utunk kószáló álmodozás címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Üzennek éveink című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Alkonyat című alkotáshoz black eagle alkotást töltött fel Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 71. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Fogatlan Ferkó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Költők tolla című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |