A Pártközpontból jött a parancsolat, csakhogy nem estve ám, és nem violaszín pecsét alatt, hanem telefonon, és éppenséggel kora reggel, hogy azonnal kellenek a sarokszámok a mezőgazdaságban elvégzett nyári idénymunkákról! Farkas elvtárs dühöngött. Mi az, hogy azonnal? Kapják be! Hát fűrészpor van odafenn az elvtársak fejében? Nem tudják, hogy előbb ki kell gyűjteni az adatokat a Központi Statisztikai Hivatal jelentéseiből, aztán összesíteni, majd súlyozott, részmunkaidős átlagos állományi létszámot számolni? Ez nem megy csak úgy ripsz-ropsz! Testvérek közt is háromnapi munka, ők meg azonnalra kérik!
Anyjuk p.csáját, füstölgött magában, de azért kiadta az utasítást a feladat végrehajtására.

Mind a három osztály teljes elánnal dolgozott reggel óta. A kávé ott állt az akták mellett, de az újság, a kefír, a parízer és a kifli most száműzve volt. A Hivatalban a negyedéves zárásokon kívül általában nem sok munka adódott, ámde, ha adódott, ha a Pártközpont, vagy a Minisztertanács akart valamit, akkor mindenki a nyakát törte az igyekezettől.
Tandem Balu, két kolleganőjéhez hasonlóan bőszen verte az IBM asztali számológépet. Elvileg neki most a hivatali pingpong bajnokságot kellett volna szerveznie a Fenyőfa-ünnepre. Elvileg, mert gyakorlatice oda volt kötözve az íróasztalhoz. Mérgelődött is miatta, meg hát azért is, mert fájt már a sejhaja a sok üléstől. Kiment néha a WC-re, csinált 30 guggolást, és 25 helyből felugrást, - nem sokat segített.
Már majdnem dél volt, amikor Villányi Ica rontott be, és pihegve szólt: Balu, hivat a nagyfőnök! Azonnal gyere!
-Jövök, csak leütöm még ezt a számot.
-Ne üsd le! Az azonnal, az azonnal!
A fiú felállt, nyújtóztatta elgémberedett derekát.
-Mi a szent szart akar?
-Honnan tudjam? -csattant fel a gépírónő. - Azt hiszed, az orromra köti, hülyegyerek?!

-Adok neked Tandem elvtárs nyolcezer-ötszáz forintot!
Farkas elvtárs az íróasztala mögött trónolt, Tandem Balu előtte állt az asztal sarkánál. Ha akarta volna, meg tudta volna érinteni a bronz Lenin kopasz fejét.
-És másfél hónapot - folytatta a főosztályvezető. - Január végéig találj magadnak állást, mert mi itt nem tudunk tovább foglalkoztatni. Nincs szükségem olyan emberekre, akik csak lébecolnak munka helyett. Holnap már nem kell bejönnöd!

Leforrázva lépett ki a párnázott ajtón. Arra nem számított, hogy megdicsérik, vagy, hogy jutalmat kap. De erre se...! Na most aztán mi lesz? - futott át rajta a mészkóros, koporsófedeles hideg-lelés. Nagynénémtől költöznöm kell, tarthatatlan a helyzet, mióta a köpködős pasija ott lakik. Fuccs a tervnek, hogy albérletbe költözzek. Miből fogom fizetni, ha nincs állásom?
Senki nem volt a titkárságon éppen Villányi Icán kívül. Gajdosné ebédelni ment, Eszteriné Isten tudja hol. A lány gépelt, beledugta hosszú orrát a stencilbe, az ajtó-csukódásra megfordult és Tandem Balura bámult.
-Kirúgott - mondta a fiú, meg se várva a kérdést.
-Mi?
-Jól hallottad!
-Basszus, miért? - A lány a szája elé kapta a kezét. Nem látja többet Balut? Na, ne! Igaz, neki valójában a Csepregi jönne be, de ő meg a Csepreginek nem kell. Persze, hol van már a Csepi? Hetedhét határon túl! Ha ló nincs, a szamár is nagy kincs, s különben is a Baluval jó kefélni!
Icával jó kefélni! - ezt meg Tandem Balu mondta magában pont ugyanabban a pillanatban. Csak be kell rúgni hozzá. Vagy rádobni egy törülközőt a fejére. Mióta nem keféltem már? Idejét se tudom! De pontosan tudta, május elsején kefélt az Icával a vállalati buli után az üdülőben, se előtte, se azóta senkivel.
Egyszerre volt egy a gondolatjuk. Csak néztek, bámultak egymásra, és egymás szeméből kitalálták.
-A gond nem jár egyedül, nénémtől is költöznöm kell!
Ica felpezsdült. Most vagy soha, futott át a fején. Meg kell csípnem Balut!
-Hát figyúzz...ha akarod lakhatsz nálam. Ideiglenesen - tette hozzá, látva a srác rémült tekintetét. - Egyelőre nem kell beszállnod a rezsibe se, majd ha lesz állásod, megosztjuk a költségeket. Mert azért a pénz nekem is pénz.
Most azt kellett volna mondani: nem ettem meszet, mit képzelsz?
Balu azonban nem tudta kimondani a legegyszerűbb dolgot a világon, azt a kib...ott "nem" szócskát. Pedig, ha tudta volna! Ha megadatik neki a képesség, hogy a jövőbe lásson! Nem adatott meg. Mondta tehát, amit a vészhelyzet diktált.
-Hát izé....
-Akkor okés? -pezsgett Ica.
-Hát.
-Jól van. De az egészet csak úgy tudom a néninek beadagolni, hogy előtte összeházasodunk.
-Mi van? Te beteg vagy! Elgurult a gyógyszered?
Ica most már hazardírozott. Vállát felhúzta, tenyerét kifordította, így ült a forgószéken. Ványadt, beesett mellkasa, apró, lapos mellei így még annyira se érvényesültek, mint máskülönben. Vékony, barna pulcsi volt rajta, alatta kombiné, melltartó nélkül. Általában látszott a mellének a körvonala, s a bimbó apró dudora is sejlett. Ennek ellenére nagyon csúnya lány volt, girhes a végtelenségig, szemüveges, mint a bagoly, s az a nagy, gusztustalan, görbe orr az arca közepén!
-Frászt. Figyelj, csakis így működik. Te is tudod, hogy be kell jelenteni a Tanácsnál, nem lehet összevissza hamukálni, úgy, hogy, ha döntöttél, akkor szépen odacsattogunk, és annak rendje és módja szerint névházasságot kötünk. Persze egyikünket se fogja kötelezni semmire, egy rohadt papír az csak egy rohadt papír. Együtt lakunk, ennyi az egész, ha akarunk szexelünk és kész, ha meg nem, akkor meg nem!

Szexeljen veled a recésnyelvű szarvasmarha, kiáltotta Tandem Balunak minden árva sejtje, olyan csúnya vagy kislány, hogy csak uborkasalátával lehet rád nézni!
Erre gondolt, hangosan azonban csak annyit mondott: figyelj, jó, átgondolom.
Még lett volna lehetősége elmenekülni, de nem tette. Január közepén két ismeretlen, ott, helyben összeszedett tanú jelenlétében megvolt az esküvő, és szépen csendben, rendben odaköltözött Villányi Icához. Nem vitt magával semmit csak két sporttáskát, abban voltak a cuccai, és néhány könyv.
-A néni úgyis meghal nemsokára, már nagyon öreg - mondta Ica, amikor Balu becuccolt, és leültek a díványra. - Akkor aztán mienk lesz a lakás!
-Van egy kis konyakod?
-Mit szólsz, van!
-Akkor lökd ide, hadd igyam le magam!