HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 20 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51254 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2017-04-25
15b. Szonettkoszorú: Család 1. Szülők, testvérekVersek:
Anyámra emlékezem 2 szakasz Nagmamára emlékezem 3 " Valamikor régen 5 " Balatoni ház 4 " 1. ANYÁMRA EMLÉKEZEM Vártál repesve, ott éltem öledbe, Megérkeztem hideg télben, szerettél, örültél, ringatgattál egy kisbölcsőbe', pici voltam szoptattál, körülvettél, éhes voltam etettél, minden este meséltél. Kiskoromban pelenkáztál, mosdattál, fürösztöttél és gyöngéden törölgettél, szerettél simogattál. Elindultam - követtél, lépteimre figyeltél, kézen fogva vezettél, ha leestem fölvettél. Betegségben aggódtál, gyógyítottál, pátyoltál. Ha sírtam vigasztaltál, el nem hagytál, bánatomban is mindig velem voltál. 2. Bánatomban is, mindig velem voltál. osztoztál gondomban, letörölted könnyeim, sebeimet bekötözted, álmomban is mindenkor rám vigyáztál éberen. Tanítottál, ölelgetve becéztél és kísérgettél. Ha bántottak, megvédtél, iskolába kézen fogva vezettél. Ha jó voltam, akkor megdicsértél, elmentem, integettél. Imádkozni tanítottál, együtt jártunk templomba, te engemet sosem hagytál egyedül. nem tudom elfeledni jóságodat. Jóságodat meghálálni nem lehet, megköszönöm, örökké élsz szívemben! 3. NAGYMAMÁRA EMLÉKEZEM Megköszönöm, örökké élsz szívemben. Kisdiák koromban a szünidőket én mindig nagymamánál töltöttem. Árnyas udvarában nagy tál eperrel kezében, várt engem kedves mosolyával. Ősz haja lobogott a szélben, hosszú ruhában tipegett elém. Utaztam hozzá mindenkor örömmel, a sűrű fenyők közt, füstöt eregető hosszú szerelvényben, kanyarogva - a vonat ablakában állva - ábrándoztam. Bámultam a csodás erdélyi tájat, az égig felnyúló fenyőfákat, éreztem az erdő tiszta illatát. 4. Éreztem az erdő tiszta illatát, élvezettel szívtam be magamba. Nem tartott sokáig a boldogságom, országunkhoz már közeledett a front. Rokonoktól gyorsan kellett búcsúznom... el kellett hagyni a kedves házat. Karjaiba zárt édes jó nagyanyám fülembe súgta, utoljára látlak. A háború zord szele kegyetlenül tőle elsodort nagyon messzire, a jövendölése beteljesedett: már nem ölelhetett többé engemet. Országhatárnál ellenséges hadak álltak, hogy megdöntsék országunkat. 5. Hadak álltak megdönteni a hazát. Olyan idők jártak, ott már tovább nem maradhattam, engem távirattal rendeltek haza a kedves szüleim. Nagyon szomorú volt az utazásom, fegyver ropogás odáig hallatszott. Szüleim otthon aggódva vártak rám. Drága nagyanyámnak bevált jóslata, Nem ölelt többé, elment örökre, Páva község temetőjében nyugszik, egekig nyúló fenyőfák tövében, havas aljában örökálmát alussza. Őseink mellett imádkozik értünk figyel reánk az égi mezőkről. 6. VALAMIKOR RÉGEN (2) Figyel reánk az égi mezőkről. Éltem az Emke-utca háromban, s akkor váratlanul lettem felnőtt. tizenöt éves voltam, s jött front, Bíztunk szorongatott helyzetünkben Istenben, ki tudná megmondani mért tette?, de bennünket nem segített, mindnyájunkat súlyosan büntetett. Repülőrajok zajongtak felettünk: szörnyű zúgással a front közeledett sietve óvóhelyre menekültünk. 1944-ben írtunk szeptember-tízet: idegen hordák hazánkba betörtek, s én tizenévesen már felnőtt lettem. 7. Én tizenévesen már felnőtt voltam. el kellett hagynom az otthonomat, Maros-folyót, a szép erdélyi tájat; véget ért akkor boldog gyermekkorom, sírva búcsúztam kedves városomtól. sűrű esőben, sáros cipőben egy megbolydult világba indultam. Vonatra szálltam, hosszú utamon szirénák zenéje sokáig kísért: kezemben tartva minden vagyonom és a szállásom marhavagon lett, egy hónapig tartott utazásom, vége lett a vidám diákéveknek, szép ifjúságom kellett temetnem. 8. A szép ifjúságom kellett temetnem. Ami utána jött, az sem álom, hangoztatták: végre itt a BÉKE, de háború, szégyen és nyomorúság amit utána át kellett szenvednem! Sorsom sirámait nem folytatom, nem szokásom panaszkodni nekem, és mindazt leírni sosem tudnám, annyi szörnyűség történt akkor velem. Ismeretlen világba' kellett élnem, Isten majd' csak éltet, reménykedtem, éveken át mindig azt reméltem, a békességet végre megélhetem. sokáig várni kellett, nem úgy lett! 9. Sokáig várni kellett, nem úgy lett! Aztán végre, szidalmazott honatyák jóvoltából gondok apadtak, teszem azt, 'mi nekem jól esik, utazom, vagy számítógépen rovom a sorokat írok verset, regényt, novellákat. Annyi jó- és rossz emlékem maradt, nekem meg kell örökítenem azokat. Nyomtatásra várna sok-sok emlékem, befejezés előtt életregényem. Tudom, mindenkinek nem adatik meg. Ki hitte volna a múlt században el: menekülést, háborút, nélkülözést túlél, s átlép a KÉTEZREDIK évbe! 10. Túlél s átlép a KÉTEZREDIK évbe! Azt kívánom én most mindenkinek, az elképzelt vágyakat éljék meg! Kétezer-nyolcban hálatelt szívvel megköszönhettem a Teremtőnek, - és akik neki abban segítettek - hogy nem kell nélkülöznöm, s ha valami jót tettek velem, s másnak az életben, azért őket áldja meg az Isten! A hálátlanokkal ne törődjenek, mert egyszerre nem mehet jól minden, érezzék azok,' kik annyit szenvedtek, őket kárpótolták, mert nélkülöztek, és velük biztosan jót cselekedtek! 11. BALATONI HÁZ... Velük biztosan jót cselekedtek! A gépemet sorban kattintgatom nézem a megkopott fényképeket, gondolatom a múltba visszaszáll oda, ahol dombtetőn állt a ház. Ha egyik képről a másikra nézek, szüleim ház előtt ülnek a padon, apám olvas, könyvet tart kezében, mellette csendesen kötöget anyám. Margaréta, írisz és rózsa nyílik körülöttük, a kert csupa virág. Virágillat száll a levegőben ... nyugalmas nyári délután... és madár dalol mellettük - a nagy diófán. 12. Egy madár dalol - a nagy diófán. Apámat látom egy kopott képen, ház alapját ássa, mély árok szélén, megtörli verejtékező homlokát... Nagy gödör tetején a három bátyám az építkezés előtt készült képen, ahol majd a családi otthon áll, a ház alapját ássák keményen, Egy kattintás a gépen: szüleim a csodálatos tájban gyönyörködnek, ahonnan a Balaton felszíne Badacsonyig látszik tiszta időben. Színes fotón a nagyszülők állnak, körülöttük mosolygó unokákkal. 13. Körülöttük mosolygó unokákkal, nyakukba akasztott úszógumival, megpakolva nehéz csomagokkal... újra élednek kedves emlékeim. A felső kertben készült fotókon megörökítve vidám társaságot egy délutáni szalonnasütésen. Apám lépcsőzetesre alakított kertjében termett borral kínálja a felnőtt vendégeket. Váltom a gépet... s mennyi kedves emlék jelenik meg: unokákkal Balaton-parti strandon ... hajó fedélzetén a nagycsalád... vidám játék a homokozóban. 14. Vidám játék a homokozóban. Másik képen fűben ugráló béka... aztán unokám keserves sírása... Tó vizén az Ezüsthíd csillogása... alkonyati Aranyhíd ragyogása... Óh, boldog mosolyok, vidám napok! Majd szüleim elmentek... elárvult az otthonuk... Nagy bánatomra a ház már nem a miénk. A másik képen törölgetem szememből a könnyet, s ha arra visz az utam, örökké siratom a drága jó szüleimet, az elárvult, meleg családi fészket, s örökké fájó szép emlékeimet. 15. MESTERSZONETT - Család, szülők, testvérek Vártál repesve, ott éltem öledbe, Bánatomban is, mindig velem voltál. Megköszönöm, örökké élsz szívemben. Éreztem az erdő tiszta illatát, Hadak álltak megdönteni a hazát. Figyel reánk az égi mezőkről. Én tizenévesen már felnőtt voltam. A szép ifjúságom kellett temetnem. Sokáig várni kellett, nem úgy lett! Túlél s átlép a KÉTEZREDIK évbe! Velük biztosan jót cselekedtek! Egy madár dalol - a nagy diófán. Körülöttük mosolygó unokákkal, Vidám játék a homokozóban. **-** Készült: 2014. október 31. Ez a szonettkoszorú 15b jelzéssel készült, Shakespeare abab rímképlettel. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
túlparti bejegyzést írt a(z) Macska-mese című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (3/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (2/8) című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Fény és árnyék című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Beavatás című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (3/8) című alkotáshoz sailor alkotást töltött fel utunk kószáló álmodozás címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Üzennek éveink című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Alkonyat című alkotáshoz black eagle alkotást töltött fel Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 71. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Fogatlan Ferkó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Költők tolla című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |