HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1832

Írás összesen: 45800

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Versek / fantasy
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2017-04-25

Kőszívű szörnyeteg

Azt hiszitek, nincs pokol?
Csak higgyétek, ti boldogok,
és soha ne lássátok, amit én.
Reméljetek, s nézzetek előre -
se jobbra, se balra ne tekintsetek!
Ti emberek vagytok,
más a dolgotok, mint tudni, ismerni.
Nektek hinnetek kell.
Én ismerem kapuját a legsötétebb helynek.
Nem korhadt deszkákkal borított vaskeret,
mit rozsda emészt.
De förtelmes mély, sűrű keserűség,
oly anyag, olyan vegyület,
amely feloldja a lelket is.
Az olyan lelket, amely nem elég erős,
s nem elég vegytiszta már.
Azt kérditek hol találtam rá, s mi módon?
Kíváncsiság vonzott-e felé,
vagy a vak szerencse?
Annál sokkal kegyetlenebb hatalom -
a szeretet.
Miért hőköltök hátra?
Hát nem tudjátok,
hogy a legveszélyesebb fegyver
az egész világmindenség legvégső határáig,
s azon is túl, nem más,
mint a szeretet?
Persze... ahhoz előbb érezned kellene,
hogy megismerhesd hatalmát, ember.
Ébredj fel!
Van-e erősebb zsarnok, mint a szeretet,
ki megzsarol, s rávesz arra,
hogy tagadd meg tisztaságodat,
égesd föl eredeted hídjait,
s bűnöket kövess el, azt suttogva,
"a cél szentesít minden eszközt".
Ébredj fel!
Tud-e bárki annyit ártani neked,
mint az, ki szeret téged?
A világmindenség összes hatalma sem képes
oly fájdalommal marni szét lényedet,
mint annak egyetlen sóhaja,
kiben legjobban megbízol,
hiszen szeret,
s te viszont szereted őt.
Olyan fegyver ez,
amelytől nem véd meg semmiféle pajzs.
Úgy hasítja ki dobogó szívedet
ziháló mellkasodból, hogy közben
húsodon-bőrödön sebet nem ejt.
Oly fegyver ez, mely ott sújt beléd,
hol a legtöbb kínt gerjesztheti,
s ott olyan fájdalmat kelt életre,
mi soha el nem múlik.
Ezt teszi veled a szeretet, ember.
Miért mereszted szemedet?
Miért fürkészed most, kik vesznek körül?
Barátok, szülők, testvérek, gyermekek...
Most azon tanakodsz némán,
vajon hányszor árulnak napjában el?
Hányszor döfnek hátba
a szeretet borotvaéles, kétélű tőrével?
Asszony!
Hány estét zokogtál már át
férjed uralmának rabszolgájaként?
Férj, te ostoba!
Hány napot verejtékeztél már át nődért?
A szeretettért,
ki - míg te beledet dolgozod ki érte -
idegen férfit csal ágyadba,
csúszómászót, ki buján siklik
a készséggel feltört szent pecsét
szétszórt viaszdarabkái között.
Gyermek!
Hányszor kiáltottál már föl fájdalmadban
a csípős tenyér szeretetének
szent fenyítéke alatt?
Szülő!
Mennyi álmatlan éjjelen
aggódod betegre magad
felnőtt magzatod sorsán?
Szerelmes ifjú!
Mennyi csalódás kell még,
hogy tanulj végre valamit?
Letépett leány!
Hányan mocskolhatják be még
odadobott tisztaságod romjait?
Kikről szentül hiszed, gazdaggá tesznek,
rendre csak meglopnak ők.
S barát...
ó, te szerencsétlenek legszerencsétlenebbike!
Hányszor rabolták már ki szívedet
bizalmasaid, szeretetteid?
Hányszor, te balga? ...
Csak a szeretet képes arra,
mit az emberek megcselekszenek egymással.
Ti a gyűlöletet vádoljátok,
s a semleges közönyt.
De nem ők a bűnösök.
Nézz magadba!
Lásd meg, mi fontos neked,
s mi mindent tennél meg érte.
Legalább önmagadnak ne hazudj!
Hát mi ez, ha nem ragaszkodás
szeretett, dédelgetett érdekeidhez,
nevezd őket bárhogyan is:
zászló, kereszt, félhold,
asszonyod, gyermeked, házad,
jelened, jövőd, tegnapod, holnapod...
mind-mind a tiéd, s te szereted azt.
Ha fegyvert kell ragadni mindezért,
nemet mondani, igent hazudni,
mosollyal ásni vermet,
tollal-törvénnyel lopni el a másét,
vicsorogva öklöt rázni szemből,
tömegbe verődni szent igék alatt,
testet elsöpörni, életet kioltani,
mások hitén-elvén taposni kegyetlenül -
a szeretet az, mi erőt önt a karba,
hogy vívja a csatát, bírja a háborút.
S e háborúk milliárdjai azok,
mik körötted lángolnak minden napon.
Melyektől lángol a Föld,
s melyektől sötétlik az ég.
S így a szeretet az emberi kézben
a legborzalmasabb sarló.
Azt hiszitek, nincs pokol?
Hát, csak higgyétek, ti boldogok.
De, majd ha láttok egy mindent kitöltő
meleg fényességet,
s azt hiszitek,
ennél szebbet sohasem láttatok,
jusson eszetekbe -
a szörnyeteg megmondta rég,
figyelmeztetett:
abból a meleg fényességből nyílik
a legmélyebb sötétség.
S hogy ott mi vár,
az bizony érdemes a tapasztalásra.
Így zuhansz bele
a fényből a sötétségbe, ember,
ha barátod megsebez.
Ha a "jó szó" merül el testedben
éles tőr gyanánt,
ha a "jóindulat" vájja ki szívedet,
s veti a földre, lábad elé.
Ha meglátod ott a porban,
vergődni, dobogni még,
taposs rá keményen!
Te légy az, ki kipréseli belőle
utolsó szánalmas szikráját az életnek!
Te légy az,
ki követ tesz helyébe, s fölkiált -
na, ezt vájjátok ki, ha tudjátok!
Ezt hasítsátok ketté,
az ég adjon hozzá nektek erőt!
Én már kicseréltem.
Hideg kő feszül mellkasomban,
mit meg nem sebezhet senki.
S ha megtenné mégis,
fájdalmat benne nem okozhat.
Így vetettem el
a legveszélyesebb fegyvert kezemből -
a szeretetet.
Már senkinek sem kell félnie tőlem,
hisz nem fogok szeretni soha többé!
Ekképpen nem is árthatok
többé már senkinek.

Szövegrészlet

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1038
Időpont: 2017-04-28 15:30:02

Üdvözletem, Grey!

Érdekes, amit írsz, mert elsőre valóban prózának készült, csak úgy kiömlött. Később lett belőle egy terjedelmesebb mű része. Voltaképp ez a rész hívta életre a többit. A szörnyeteg központi figura lett a műben, annak ellenére, hogy a cselekményt inkább csak szemléli - innen a perspektíva.
A közéletit említetted. Így is lehet mondani, bár én inkább "emberi általánost" mondanék. Épp ezért áll így a sorok között: "... zászló, kereszt, félhold..." Itt nincs kihegyezve csak a kereszténységre a monológ ezen része, ez a világ bármely vallására és nacionalista nézetére igaz. Mindenre, ami fájdalmat generál valahol a világban. És valljuk meg, olyan, ami nem generál valahol fájdalmat, nem létezik. Érdekes szörnyeteg ez - az egyetlen pacifistának tűnik a harctéren.

Köszönettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1038
Időpont: 2017-04-28 15:20:21

válasz Kankalin (2017-04-26 16:04:28) üzenetére
Kedves Kankalin!

Nagyon örültem újabb soraidnak, ezzel sokat segítesz. Köszönöm!

Szeretettel: Laca :)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6000
Időpont: 2017-04-26 16:04:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz black eagle (2017-04-26 15:36:37) üzenetére
Szia Laca! :)

A megjegyzésből láttam, hogy részlet, csak azt nem, hogy az eredeti szöveg milyen műfajú és terjedelmű.
Ebből is látszik, hogy jól sikerült ez a monológ. Már elsőre asszociáltam Tiborc panaszára, emiatt is éreztem, hogy helye van egy drámai műben.
Bár nem nekem írtad, hanem Andinak, de elolvastam, és nem tudom szó nélkül hagyni az egyik gondolatod: "örülök mindannak, amit mások tettek velem". Nagyon értem, magam is poklok után váltam azzá, aki most vagyok, a folyamatnak pedig még nincs vége.
Nem cserélném semmiért, mert én is szegényebb lennék. :)
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1038
Időpont: 2017-04-26 15:36:37

válasz Kankalin (2017-04-26 10:29:24) üzenetére
Kedves Kankalin!

Örülök neked versemnél, jelenléted megnyugtató. Erősen foglalkoztatott, milyen lesz a fogadtatása, nem értik-e félre az üzenetét. Az értő hozzászólások gyakran segítenek a jobb megértésben, ezért nagy segítséget jelentenek a szerzőnek. Ezért nem tudok eléggé hálás lenni azoknak, akik rendszeresen felszólalnak.
A szerkezetet a mű többi része határozta meg. Bekezdések tagolják, de versszakok nem. Itt a szövegablakban viszont nem tudom a bekezdéseket megjeleníteni, széttagolni pedig nem akartam a szöveget. Ez valóban egy monológ, és egy nagyobb, drámai mű része. Ezt a megjegyzésben is feltüntettem, és örülök annak, hogy erre így ráéreztél, mert ez azt sugallja nekem, hogy sikerült is olyanná írnom.
A helyesírási hibáért elnézést kérek az olvasóktól. Javítom.

Köszönettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1038
Időpont: 2017-04-26 15:22:16

válasz Hegedüs Andrea (2017-04-26 09:46:54) üzenetére
Szia, Andi!

Vak szerencse igen. Minap azt találtam mondani egy beszélgetés során: örülök mindannak, amit mások tettek velem. Persze nem értették. Erre elmondtam nekik, hogy szerencsének vélem, amiért mások a pokol fenekére taszítottak, mert így rengeteget tanultam, s ezek az értékes ismeretek, tapasztalatok hiányoznának most belőlem, szegényebb lennék nélkülük. Az, hogy ma ki vagyok, ezen is múlott.
Az erő pedig mindig vitatható, mert mindig van egy még nagyobb erő. Itt természetesen a tisztaságból fakadó erőre gondoltam, amely a műben ellenszere tud lenni annak a keserű sötétségnek.
Örülök, hogy olvastál itt, hisz tudom, terjedelmes szöveg, és örülök, hogy elgondolkodtatott.

Üdv: Laca :)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6000
Időpont: 2017-04-26 10:29:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

Figyelemreméltó a versed, igen jól összefoglaltad a szeretet árnyoldalait és ártalmasságát, mert valóban: akár gyilkolni is képes.
Mennyi bűnt követnek el az emberek e szó mögé bújva, miközben pajzsként használják! Ezért is pusztába kiáltás, ha csak szajkózzák.
A mondanivaló súlyát kiemeli a tömör megjelenítés. Egy szuszra kell elolvasni ezt a monológot, nincsenek szakaszok, nem hagytál lehetőséget pihenésre, csak ontottad magadból a kérdéseket és a válaszokat, megállapításokat. A felkiáltások élesek, terelőek, nyomatékosítanak.
A zárás négy sora kőkemény, visszaköszön általa a jól választott cím, mintegy keretet alkotva ezzel.
Más technikai dologra nem is figyeltem, annyira elvitt a tartalom.
Egy apró hibát javítani kellene: "Ott súlyt le rád" - (j).
Nagyon jól sikerült vers ez, el tudom képzelni egy nagyobb drámai mű fő monológjaként.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk. :)
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Hegedüs Andrea
Regisztrált:
2016-06-10
Összes értékelés:
394
Időpont: 2017-04-26 09:46:54

Nagyon kemény.
Azt a látszatot kelti mégis,
hogy a másik oldalért megéri mindezt kockáztatni.
"Az olyan lelket, amely nem elég erős,
s nem elég vegytiszta már."Itt az erő, hogy kit is lehet erősnek nevezni vitatható.
"Kíváncsiság vonzott-e felé,
vagy a vak szerencse?" a vak szerencse képes a pokolba vonzani?
Nagyon elgondolkodtattál.
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1038
Időpont: 2017-04-26 08:43:21

válasz Bödön (2017-04-26 08:04:38) üzenetére
Üdvözletem, Bödön!

Föl kellett szívnom magam, mielőtt föltettem ezt a szörnyet, a szeretetet folyvást magasztaló, mindig rózsaszín felhőnyájába. Most itt kóborol a sok kis bárányszerű felhőpamacska között, mint egy veszedelmes ordas farkas.
De komolyra fordítva, valóban nagyon mélyről jött. Mélyen voltam, amikor írtam, olyan mélyen, ahol azt érzi az ember, ennél már nincs alább. Pedig dehogy nincs. Azóta ott is jártam. Brutális - mondod, én pedig azt mondom: örülök, ha így hatott. Mert igyekeztem a fájdalmat erővel ötvözni, s e kettő ötvözete szerintem is valami ilyesmi: brutális.
A teljesség igénye nélkül ragadtam ki néhány emberi pozíciót - férj, asszony, gyermek, ifjú, letépett leány, hitharcok, politika, üzlet. Mindent azért teszünk, mert valami iránti szeretetünk erre kényszerít. Az eredmény odakinn van. Ég a világ.
Kiemelésed külön köszönöm!

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7663
Időpont: 2017-04-26 08:04:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Egyetlen szó: brutális!!! Az összes megcsalt férfi pokla ráng izzik ebben a versben. Hogy a megcsalt nőké is? Ja, kit érdekel, férfi vagyok, önző vagyok! Juhász Gyula, Csokonai Vitéz Mihály és az elárult Petőfi minden kínja. Cseréld le érző, ostoba szívedet egy bazi nagy kőszívre! Annak nem árt többé asszony-ármány, nem sebzi többé a szerelemnek nevezett sötét hatalom! Légy szabad, költő és férfi, ha kőszíved beleroppan is. Brutális, mondom még egyszer. Ezt meg kellett írni. "Holnap nyugodtan megy tovább a férfi, magányba megy, asszonyvágy el nem éri..."!!!! Üdv: én

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Követem az időjárást híven... címmel a várólistára

Őrő Emese alkotást töltött fel Szonett akart lenni címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Nem eszi meg a kutya a telet... címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Shakespeare búcsúja című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/10 című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/8. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A ma öröme című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A ma öröme című alkotáshoz

Milton Gray bejegyzést írt a(z) Időnyom - Az első pályára állítási kísérlet című alkotáshoz

Sarlai Mózes alkotást töltött fel MI LESZ VELÜNK? címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Handabanda című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Diplomás ember lettem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)