HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 9 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51260 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2017-04-30
17. SZONETTKOSZORÚ: Örökké szeretniVersek:
Esküvő Örökké szeretni Szerelem balladája 1. ESKÜVŐ Hófehér ruhába kislány tündököl arcán meghatott, boldog mosolygás. Menyasszonyt-vőlegényt kíséri a nász zeng a templomi orgona, Ünnepel rokonok örömtől ujjongó hada. A pár szívében megható szeretet- szerelem, remény élteti életüke; nem tudják reájuk milyen sors vár: örömben, boldogságban, szép napokban lesz-e részük, ki tudná előre, mert sehol sincs megírva életük útján netán bánat-betegség kíséri majd őket, de most erre nem gondolnak, abban bíznak, jobb élet vár rájuk. 2. Abban bizakodnak, hogy jobb élet, teremtő napsugár ragyog majd rájuk. most semmi rosszra nincsen gondjuk. az esküvő napja szép lesz nekik, Teremtőjükben bíznak teljes hittel. Legyen ez a nap szép és örömteli örökre emlékezetes, hiszen kint napsugár ragyog, őket ünneplik rokonok-barátok, kaptak sok-sok ajándékot, mindenki kívánt nekik boldogságot. Ma hűséget fogadtak egymásnak, most kéz- a kézben néznek egymás szemébe, mindenkinek ilyen ünnepe csak egy lehet életében. 3. ÖRÖKKÉ SZERETNI Ilyen ünnep egy lehet életedben. Hiába kopogott sírodon a rög, hiába múlt el annyi idő, kezed bársonyos érintését most is érzem. Mellettem vagy, ahogy rám emeled ragyogó szemeid, te mégis itt vagy. Álmaimban is érzem közelséged, s bánatos arcomra csókod leheled. Pirkadatkor kinyitom szemem, szívem nagyot dobban, úgy érzem, itt vagy velem. Nem vagyok magam, te vagy mellettem. A gomolygó felhők között tisztán látlak a felkelő Nap tükrében, sápadt holdfényben, vizek hullámain. 4. Vizek hullámain, sápadt holdfényben hallgatom, hogy susog a szellő, érzem közelléted testem melegében, a lágy simogatásod bőrömön, szereteted fájó szívem legmélyén. Lelked melegét érzem lényemben, látom a fényt is szelíd szemedben. Lágy muzsikában itt vagy mellettem, hegedű halk sírásában is hallom, fülembe suttogod lágy hangodon most is, szeretlek drága angyalom! Lágy fuvolában, orgonazengésben, harangok kongásában mindig érzem, most is szeretsz, nem feledtél el engem. 5. Most is szeretsz, nem feledtél el engem. Ha egyedül vagyok, elmerülök a természet szépségében, érzem ott vagy nem hagysz el, itt maradsz a közelemben. Süt a Nap, méhek zümmögését hallom, s te ott vagy a rét virágai között. Lágy simogatását érzem kezednek, ha magányban megrohan a bánatom. Fájdalmam elmúlik, ha rád gondolok, mert kettőnk léte akkor összeforrt, szívünk repesve együtt dobogott. Feledni nem tudom Égben, sem Földön mert akkor a lelkünk is összeforrt és egymásnak örök szerelmet fogadtunk! 6. SZERELEM BALLADÁJA Örök szerelmet fogadtunk egymásnak! Kis hazánk földjéről, messzi városból egy férfi s egy nő elindult két vándor az élet göröngyös országútján. Mikor elindultak, mit sem sejtettek, Parádon útjuk összefutott halk zeneszó mellett, kicsi cukrászdában, nem gondoltak sors-fordulata felett. Beszélgetnek az asztalok mellett, mások vacsoráznak, zenét hallgatnak. Véletlenül vagy tán; sorsszerűen? Ülök csendben, életem futott nemrég zátonyra. Véletlen lenne? Mit látok? Ajtó nyílik, rajta valaki belép: 7. Ajtó nyílik, valaki belép rajta: egy elegáns úr, rátapad szemem, s lám, meleg tekintettel rám néz mélyen. Vajon ki lehet? Ismerősöm volna? Eddig sose láttam. Tán ismer engem? A találkozás nem lehet véletlen, szomszéd asztaloz barátaihoz megy, a sors rendelte, ezt bizton éreztem, de sehogy sem értem, hogy miért, miért? Egy üres székre leül velem szemben! véletlenül, vagy talán sorsszerűen? Vacsorát kér, barátokkal beszélget, de a tekintete mindig rám tapad. Asztaltársaim feltűnően néznek! 8. Asztaltársaim feltűnően néznek, zavarba jöttem, arcom is égni kezd. Mi lehet ez? Én semmit sem értek! véletlen vagy más, arról nem tehetek. Csendes tangóra váltnak a zenészek, a párok pedig táncolni indulnak. Le nem vette rólam mostanáig a szemét, majd villáját, kését letette, felállt s lassú léptekkel közeledett, majd előttem megállt, bemutatkozott; kezét felém nyújtva halkan kérdezte: fölkérhetem egy táncra? Ez különös, vagy mégse? S mi halk zeneszó mellett így indultunk egy forró szerelembe. 9. Így indultunk egy forró szerelembe, kart-karba-öltve csöndes magányunkban. Egy hétig együtt a zenét hallgattuk, az idő sietett halk suttogás mellett. Lejárt mindkettőnknek szabadsága, el kellett búcsúznunk, mi egymásnak semmit se fogadtunk. S hogy ez a búcsú nem örökre szólt, azt éreztük mindketten. Sors ajándéka, utunk folytatódott, életünkben mindketten csalódtunk, elhagyottnak éreztük magunkat. Messzi nagyvárosból jött egy hosszú levél, ezt ő nem ígérte, mégis írásban mondta élete bánatát. 10. Írásban mondta élete bánatát: Messzi tájról elindult két csalódott vándor, élet országútján találkoztak Parádon. Amint téged megláttalak, boldogságot éreztem! Véletlen nem lehet e találkozás, mert az Isten nem tévedhet, egymásnak teremtett bennünket. Meddig járhatjuk, utunkat kezünk szorosan összefonva, azt nem tudjuk, de biztosan érzem, hogy szerelmünket hervadni bűn volna. Mivel egymástól távol kellett élnünk, táviratok-levelek jöttek-mentek, postások munkájukkal segítettek. 11. Postások munkájukkal segítettek, forrón izzottak a telefondrótok, el sem égtek szerelmes szavainktól. Mindkettőnk számára boldog évek jöttek. Mikor találkozunk, megállt az idő fölöttünk, szívünk összedobbant, forró hangulatban csókolt, ringatott, mint kisgyermeket s fölemelt, átkarolt. Reménykedve éltünk, terveink voltak: ne kellene mindig búcsúzkodni, közelebb élni egymáshoz jó volna. De a Tisza tervünket meggátolta 1970. évi nagy árvíz életünkbe gázolt, a gátakon Ő sokat fáradozott. 12. Sokat fáradozott Tisza-gátakon, a mentést vezette, megbetegedett, s május 15-én levelét így kezdte: Vers helyett e rózsaszirmot nyújtom, melyre csókom leheltem! Négy évig tartott örök boldogságunk, aztán nem tudom miért? Tán sorsunkba volt írva! Gyermekeink voltak, mindkettőnknek, velük nekem, és neki is törődni kellett, őket elhagyni nem lehetett, nagy távolságot nem tudtuk legyőzni. Szerettük egymást, lelkünk összeforrott, szívünk egymásért megszakadt, nagyon fájt búcsúzni, de nem tehettünk mást. 13. Fájt búcsúzni, de mást nem tehettünk: hogy utána már más sosem jöhet, bizton éreztem. Nyugalmát nem lelte, ő beteg lett, küszködtünk és szenvedtünk ő és én. Aztán a világot járta, egyre küldött nekem mindenhonnan levelet-virágot. Fájt a szív nagyon soha nem tudtuk egymást elfeledni. Éreztem: Ő sem felejtett el engem! Tiszta boldog szerelmünket én sem tudom elfeledni. Véletlen lehet? Ki tudja?, de a sorsunkba volt írva! Életem azóta boldogtalan, a sors akarata, hogy utunk megszakadt, túléltem sok mindent, nekem ez jutott! 14. Nekem ez jutott, túléltem sok mindent még eddigi életemben. A szivem megtelt gyásszal, hogy mit érzek belül, csak azt meg ne lássa soha, senki! Ez véletlen, vagy a sors akarata? Kezemben tartom nagy csomag levelét, fényképén nézem kedves arcát, szemét. Mivel itt hagyta a földi világot, előbb, mint én. De miért történt? Miért? Most azt kérem jóságos Atyánktól, hogy majd ott, legalább fenn az Égben Ő várjon rám az örök fényességben! Ott, legalább ott, lelkünk összeforrjon a boldogságunk mindörökké tartson. 15. MESTERSZONETT, örökké szeretni Abban bíznak, jobb élet vár rájuk. Ilyen ünnep csak egy lehet az életben vizek hullámain, sápadt holdfényben. Tudom, szeretsz, nem feledtél el engem. Egymásnak örök szerelmet fogadtunk! Ajtó nyílik, valaki belép rajta. Asztaltársaim feltűnően néznek. Így indultunk egy forró szerelem. Írásban mondta el élete bánatát. Postások munkájukkal segítettek. (1970) sokat fáradozott a gátakon. Fájt búcsúzni, de nem tehettünk mást: Nekem ez jutott, túléltem sok mindent! A boldogságunk mindörökké tartson. **-** Készült: ölelkező rímképlettel: 2014. február 15 - május 26. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
szilkati bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz gleam alkotást töltött fel Töredék címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel Haldokló diktátor végszava címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gyökerek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Isten véletek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Leslie alkotást töltött fel Nőnap címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Minden sejtésemben című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. című alkotáshoz black eagle alkotást töltött fel Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |