HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 18 Tagok összesen: 1855 Írás összesen: 47754 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2017-05-02
18. SZONETTKOSZORÚ: Család, szeretteinkVersek:
Ilyen az élet, (Három nemzedék) Unokákkal a temetőben Megbocsátás? Szülőfalumba látogattam 1. ILYEN AZ ÉLET Kicsi gyerek izeg-mozog gond nélkül, ha jó a kedve eszik, iszik játszik, gondja semmire sincs, kacarászik, hamar fárad, szemét hunyja, s lecsücsül. Iskolások szívesen csak játszanak, a tévé előtt megpihennek ülve, csak ímmel-ámmal veszik kézbe könyvüket ezért hamar fáradnak, Szüleiktől félnek, de nem értik meg "őseiket", kik szeretettel veszik körül őket. Fel sem fogják, mért kell óvni tini gyermeküket, úgy hiszik, hogy ők már rég' felnőttek, értetlenül bámulnak, majd később ráéreznek. 2. Bámulnak, majd később ráéreznek: az élet nem fenékig-tejföl! Akkor látják és értik meg őket, és az időseket, ha szüleik gyengülnek, a nagyszülők szemüveget hordanak, bottal járnak, lepihennek délután, nem szeretik a hangos zenét, csak a csendességet, szobába behúzódnak. Ilyen ez az élet: ha megszületünk, kisgyermekként sokat játszunk és lassan növekedünk, iskolába járunk, felnövünk, majd később szülők leszünk, nemsokára ráncosodunk, azután lassan járunk, fáj a lábunk, öregszünk. 3. Öregszünk, lassan járunk, fáj a lábunk, botunkkal is botorkálunk, vastag szemüveggel is homályosan látunk, ezért figyeljetek, kik most vagytok gyerekek: jár az óra, lassan ti is felnőttök, nemsokára szülők lesztek, eljön az idő, hogy megvénültök és bottal járva, botorkálva, alig látva, tán' nagyothallva, metróra vagy buszra szállva ülőhelyet kerestek, s akkor majd ti sem értitek, hogy a tinik mért nem adják át nektek a helyüket? Ha majdani egészséges ifjak (mint most ti) kibámulnak az ablakon. 4. Ifjak majd kibámulnak az ablakon, mintha észre se vennék a megfáradt öreget, úgy tesznek, mintha már állni sem bírnának, talán nem is látnának. Ha ezt végiggondoljátok, már most másként cselekedtek: tisztelitek az időseket, mert ti is azok lesztek! Látjátok: ők elfáradtak, ti pedig magatokat még jól bírjátok! Nos, majd akkor megértitek, kedves tini gyerekek, hogy ilyen könyörtelen az élet. Ti pedig ezek után az idős, fáradt emberekkel szemben majd megértők, udvariasak legyetek! 5. UNOKÁKKAL TEMETŐBEN Megértőek, udvariasak lesztek! Csendes eső szemerkél, egy délután talpunk alatt a temetőben lehullt piros-sárga-barna- és zöld színes falevelek ropognak. Két oldalról mellettem kis unokáim kézen- fogva figyeljük, milyen sokféle helyeken a már elhunytak nyugszanak. Miért van temetőkben olyan sokféle sírhant? Nyugszanak díszes sírboltban, fényképekkel, lámpákkal és szobrokkal, márványból épült kriptákban. Máshol sokan csak egyszerű kicsi sírban és tövis-rózsabokor alatt álmodnak. 6. Álmodnak tövis-rózsabokor alatt. Mondd nagymama, kérdi tőlem unokám: ők ott is lakótelepen laknak? Elhunyt szeretteimnél pihennek most gondolataim, hullanak fejünkre ázott falevelek. Emlékezetem a múltba visszaröppen: amikor ők, kik itt vannak elhantolva, együtt járt utunk, kezünket összefonva. Már csak emlékezetünkben élnek ők: szülők, akik egykoron velünk voltak, kik bennünket neveltek, a testvérek, rokonok, akiket mindig szerettünk. Nagyon sok ártatlan kisded is ott nyugszik. 7. Az ártatlan kisdedek ott nyugszanak, kiknek élete-virága még ki sem nyílhatott hervadt bimbójába. Az ismerősök s jó barátok sírjánál megállunk, kikkel egykoron jóban- rosszban osztoztunk és a szerelmünk sírjánál, akit sohasem feledünk. Most csendes esőben rájuk gondolunk, sárguló avarban, a lehullt színes faleveleken lépegetve, a sírjuk előtt, meghatottan állva mécsest, gyertyát gyújtunk, őket imába zárva szomorú szívvel emlékezve rájuk, kik most ránk tekintenek odaátról. 8. Kik most odaátról ránk tekintenek fáj, hogy elmentek, siratjuk őket, kik minket gondok közt itt felejtettek. Lelkünk bánattal csordultig megtelve, szemünk szomorú könnyekkel tele. Az Égbe' száll most hozzájuk az imánk, ahol már tudhatják, majd mi vár miránk, ha elérkezik az óránk. Odafenn nem titok, hogy az égi mezők fényes kapujában ki fog várni majd ránk. Kis unokáim jusson eszetekbe: odaát igazság van, ki idelenn jó volt, megkapja jutalmát, s a halál órája sem gazdagság szerint jár. 9. Halál órája se gazdagság szerint jár, kincsekkel nem lehet megváltani. Ott gazdagoknak luxus-lakás nem jár, nem úgy, mint idelent a Földön, mert szegény- és gazdag egyformán osztoz. Úgy kapja ott mindenki a jussát, ahogyan élte földön mindennapját. Igazságos Isten kegyét úgy osztja: ki jót tett itt, kit szeretet vezérelt, szegénynek adott: megleli jutalmát, de a dölyfös és gonosz vezekelhet, szenvedhet, lelkének nem lesz nyugta, ne számítson túlvilágon jólétre, sem igazságos Isten irgalmára! 10. MEGBOCSÁTÁS? Ne számítson Isten irgalmára! Akkor jut eszünkbe, mit kellene tenni, mikor késő, ha szeretteink itt hagynak, s többé nem jönnek vissza. Emlékszem, szorosan fogtam a kezét, fájdalmát akartam átvenni tőle, szeméből letöröltem keszkenőmmel könnyét, ne lássam kínját, szenvedését. Nemsokára betegen várt rám megint, siettem hozzá vigasztalni, gondját viselni: megmosdattam, fésültem és étellel kínáltam. Arra kért engem, ha legközelebb megyek hozzá: azt vigyek neki, amit szeretne enni. 11. Amit szeretne enni, vigyek azt, neki szerezni örömöt akartam. Egy kora hajnalban bekopogtam hozzá, sivár-üres házat találtam, ahol engem senki sem fogadott. Mért nem várt meg engem? Talán elkéstem? Örök magányba ilyen sietősen miért ment el? Akkor jut eszünkbe, hogy még mit kellett volna tenni, amikor már késő a bánat, ha szeretteink lelke oda száll, ahonnan már vissza soha nem jő. Hiába, bármily' nagy a bánat, rajta változtatni nem lehet! Imádkozunk értük, annyit tehetünk! 12. SZÜLŐFALUMBA LÁTOGATTAM Annyit tehetünk, értük imádkozzunk! Erdők alatt bújik meg a kis falu, mindig tiszta főutcája, s mint Duna a fővárost, átszeli egy kis patak, meszelt házak sorfala áll kétfelől, gazdák maguk tisztítják utat-udvart. Az ifjúság városokba vándorolt onnan is, ahonnan szülők életet nem kapnak, mint a fákon csicsergő madarak. Egészen más lett minden, mint amikor itt éltem szüleimmel a faluban, most csend ül mindenhol. Iskola mellett tanító-lakásban ott éltem én is három testvéremmel. 13. Ott éltem, három fiútestvéremmel. Minden más volt, nem féltünk mi senkitől, erdőt-mezőt jártuk, epret ettünk, mint Jancsi és Juliska gombát szedtünk, s éltünk, mint mesében: a madarakat figyeltük, fogtunk szarvasbogarat, kígyót-békát, megmásztuk a fákat, nyuszi után futkostunk, s az iskola- udvaron métáztunk. Tanulni kellett, mert szigorú tanítóként bennünket apánk oktatott, s nem kivételezett. Kinőttük az iskolát, vidám élet megszakadt, szülőföldnek búcsút intve városi középiskolába mentünk. 14. Városi középiskolába mentünk, beborult az ég felettünk, világban háború dúlt, az országhatárunknál front fenyegetett, vészes idők jöttek. Minden épkézláb férfit besoroztak katonának. Az élet nehezedett, nem tudták elviselni az emberek. A front elől menekülni hiába próbáltak, mindenhol harcok folytak, az ellenség mindent lerombolt, az iskola találatot kapott, majd idő vasfoga falait szétmarta. Most rajtam kívül nem hiányzik másnak, üres helyén (csak) én állok meghatódva. 15. MESTERSZONETT - Család, szeretteink Kicsi gyerek izeg-mozog, gond nélkül, bámulnak, majd később ráéreznek: öregszünk, lassan járunk, fáj a lábunk, ifjak (mint most ti) az ablakon kibámulnak. Megértőek, udvariasak legyetek! Álmodnak tövises rózsabokor alatt, az ártatlan kisdedek ott nyugszanak, kik most odaátról ránk tekintenek. Halál órája se gazdagság szerint jár, ne számítson Isten irgalmára! Vigyek neki, amit szeretne enni. Imádkozunk értük, annyit tehetünk! Ott éltem, három fiútestvéremmel, míg a városi iskolákba mentünk. **-** Készült ölelkező rímekkel: 2014. március 9- 2014. május 23. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kikelet aroma címmel a várólistára Diamond alkotást töltött fel Nincs időm címmel a várólistára túlparti bejegyzést írt a(z) Porszívózásról, egyebekről című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 01 című alkotásho szilkati bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) 5. Novellák, történetek, gondolatok, életemből merítve című al Finta Kata bejegyzést írt a(z) 5. Novellák, történetek, gondolatok, életemből merítve című al majusfa alkotást töltött fel Szerelem címmel a várólistára Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 5. Novellák, történetek, gondolatok, életemből merítve című ermi-enigma alkotást töltött fel 318-as szoba címmel a várólistára Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 07. című alkot szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 8. című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 06. című alkot Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 05. című alkot Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 8. című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |