HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 35 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51252 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2017-05-06
19. SZONETTKOSZORÚ: ElmélkedemVersek:
Elmúlt idők emlékei Ébenfa Fekete fellegek Aranyló búzatáblák Gödör mélyén 1. ELMÚLT IDŐK EMLÉKEI Behunyt szememmel jönnek emlékeim kedves képekként a múltból érkeznek: babakocsiban ül a kedves szőke hangosan kacagó kicsi gyermekem. Arca derült, mosolyogva néz fel rám, a szemében vidámság és huncutság. De jó volt még akkortájt! Kacagása messze hangzik, szellő fújja dús haját. Nem tudtuk, mi vár ránk, azt hittük, csak boldogság, ha visszanézünk ennyi év után, de semmi öröm nem várt ránk! Némi bajokkal, mégis itt vagyunk, igaz, nem vigadunk, mégis kellemes napra virradunk, amit Isten adott. 2. ÉBENFA Kellemes nap, mit a jó Isten adott! Fák lombjai közt madarak dalolnak, az erdő fáin ragyog a nyári nap, kéz- a kézben csak te és én vagyok. Kis-patakban víz csobog, benne halak ficánkolnak, kismadarak röpködnek; szelő susogását, szívünk dobbanását hallgatjuk. Kell-e nekünk ennél jobb? Felettünk az Esthajnal csillag fénye ragyogja be a varázslatos tájat, csillagfények táncolnak körülötte. Éjszakai ég csendje nekünk ezer szónál, halk zenénél többet mesél. Aranyrögök sziporkáznak röpködve. 3. Aranyrögök röpködve sziporkáznak. Szívünk miről mesél? Szép jövőről regél? Örüljünk életünknek, Teremtőnek a boldogságért és ajándékokért zengjünk hálát azért, ami nap-mint nap körülölel minket: a napsugárért, étket adó földekért, a tiszta vízért. a zöldellő rétekért. Adjunk hálát a lágy szellő susogásáért, a mezőn nyíló vadvirágok illatáért, a röpködő madarak vidám daláért, az Égen tündöklő csillagokért, amit a Teremtőnk adott nekünk: minden javakért és az életünkért! 4. FEKETE FELLEGEK Minden javakért s az életünkért. Összehúzom kabátom, hegyek felől tornyosulnak a fekete fellegek, a hidegtől valósággal szenvedek. Szenvedéstől rideg záporeső hull meggyötört testestemre. Úgy érzem már csak az Ég gyógyítja meg a fájón szomorú lelkemet. Fájó bánat dúl szívemben, elhagyott a szerelmem, vigasztalhatatlan vagyok, mert örök hűséget fogadott, nem tartotta be. Szomorúság tölti be napjaimat, az életemtől ezért én már semmi örömöt és szépet nem várhatok. 5. ARANYLÓ BÚZATÁBLÁK Semmi szépet, örömöt nem várhatok. Hazánk rossz vágányra tért mostanában, népessége nyomorog, csak álmában láthatja a jólétet s a holnapot. Vezetők az igazságot leplezik, nem szégyellik, hazugságból több van, mint elég! Nyomor, szegénység, félelem és sértegetés járja, kinek jó ez? A haza vagyonát kirabolták, húsz éven át pusztították. Sok hazugság hangzott el, a bizalom elveszett. Milyen lét az, ahol a kiskirályok mellett éhes a nép, míg vigadoznak, minden jóban dúskálnak a gazdagok. 6. Minden jóban dúskálnak a gazdagok, nincstelenek sorsa nem zavar senkit. A mezőre csak álmukban mennek ki. Aranylón lengő búzamezők és dús cukorrépa-termés helyett a parlag- földeken már csak a gaz terem meg nyári szellőben, (ami) itthon termett, ellátta a népet! Idegenből drágán hoznak silány élelmet. Rövidlátók leromboltak gyárakat, üzemet és munkahelyet, az omladozó falak mára ijesztőek. Addig kenyeret munkával szerezték az emberek, nem figyelve bőrszint, s születési helyet! 7. Nem figyelve bőrszín-születési helyre, s most fél ország népe nyomorban él. Kitalálták "nagyokosok" éhbérért robotot, hogy termelő munka helyett szakmunkás és diplomás árkot ásson s követ törjön. Pálcával mellettük, áll aki vigyázza cifra-dolmányában, magát mindenhatónak tartja és azt állítja: forint egy munkásnak 47-ezer a bére, s még egy kecske nagycsaládnak is bőven elegendő! (S Ő ennyiből él?) A magyar földet osztották gazdagnak, idegennek, nem a gazdálkodóknak, kik a földet szívesen megmunkálnák! 8. Kik a földet szívesen megmunkálnák! Korábban rokkantak foglalkoztak trafikkal, miből szerényen megéltek. Hogy merészelték elvenni e jogot, azt elkövetni! Majd osztogatták rokonnak, gazdagnak és a kedves elvtárasaiknak. Kaptak többen nem egyet, mert némelyikük ötöt-hatot, mert harminc évig gazdagok maradnak! Felnőttek és gyerekek éheznek, asztalra nem jut kenyér, kirakatok előtt nyáluk csorog az étkekért. Ezért sokan menekülnek külföldre, eszik a számkivetettek kenyerét. 9. Eszik a számkivetettek kenyerét. Hová lett már az az idő, mikor még mindenkinek volt munkája s minden ember jóllakott hazájában termelt termékből? Idegenbe mentek, várják sóvárogva sanyarú helyzet végét, ők is együtt gondolkodnak velünk. Ne álmodjunk, mert a magyar hazát kell megváltanunk, hogy minden gazda Péter-Pálkor az aranyló búzáját langy-szellőben, földjén itthon arassa! Feladat: leváltani bársonyszékből lejáratott vezetőket, s örökre elzavarni a gazembereket! 10. A gazembereket elzavarni! Ország élén tolvaj, vezetésre alkalmatlan, jellemtelen ember soha ne trónoljon! Menjen vissza oda, ahonnan jött, ahol nem árthat magyarnak. Maradjon ott, mert szerzett- lopott épp' eleget, éhezni nem kell, mint azoknak, kik nem önhibából koplalnak! Feladat az legyen, hogy vezetésre alkalmas és felkészült, tettre kész hazafi legyen vezető nő-férfi, vezetés titkához értsen! Tudja, mit tegyen s jövőnket tervezze, s munka-lehetőséget teremtsen. 11. Lehetőséget adjon az itt élőknek, minden épkézláb embernek, hogy senki ne éhezzen többé országunkban, s ezután igaz szóért senki ne féljen! Akik a haza értékeit felelősségteljes beosztásban nem őrizték jó gazda módjára, saját célra használták, ellopták, tönkretették, fillérekért eladták vagy elajándékozták, azért felelősséggel tartoznak; a lopott vagyonukat elkobozva, szigorú büntetéssel sújtsák, hogy megértsék, soha el ne felejtsék, hogy lopni bűn, s azt is, hogy az Isten nem bottal ver! 12. GÖDÖR MÉLYÉN Értsék, hogy az Isten nem bottal ver! Sűrű, sötét erdő mélyén, hideg éjben időtlen-időig kószálok bokrok között botorkálva járt utat már sehol nem találva sűrű erdő homályában. Vadállatok közt érzem magam, mindenhol körülöttem vad jajgatás, sóhajtozás, üvöltözés. Faágakon madárhad rettenetes vijjogása, szárnycsapása húsomba mar. Lábam alatt a lucskos sárban varangybékák ugrándoznak, és mérges- kígyók tekeregnek. Semmit se látok a sötétben, benn a mély veremben. 13. Sötétben nem látok a mély veremben. A gödör legmélyén jobbra-balra botorkálok, de sehol nem lelem meg a kiutat. Most ki mondja meg nekem hol vagyok? Eltévedtem, hogy lehet? Már azt se tudom, ki vagyok. Úgy érzem, nem egy érző ember, talán nem is én bolyongok itt, - vagy csak álmodozom? S ki most itt bolyong, nem is én vagyok, csupán az elfáradt- fájó lelkem bolyonghat, szúró bokrok közt sötétben? De már úgy érzem: a sűrű fák között számomra sehol sincsen semmi fény, már semmi reményem. Talán ez a vég? 14. SZÍNTELEN VILÁG Már semmi reményem, ez a vég talán? Kelj fel, ne legyél rest, hozzál változást, hozzál még jobbulást és több reményt! Minden, de minden más, üres a világ, nem olyan szép, mint volt valaha rég'. Csendesek a nappalok, kint még szürke fagyok. Derűsebb az ég, ha zöldül a rét... Nézz fel az égre, várd a napsütést! Tudd: borúra derű jő', ha színtelen ködfátyol felszáll. Amint szürkés homály után az Ég derül s öröm köszönt ránk, bolyongó lélek hazatalál. Jöjjön szürke homály után áldott napsugár, virágillattól mámoros tavaszi táj. 15. MESTERSZONETT - Elmélkedem Behunyt szememmel jönnek emlékeim kellemes nap, mit a jó Isten adott! Aranyrögök röpködve sziporkáznak. Minden javakért s az életünkért. Semmi szépet, örömöt nem várok, minden jóban dúskálnak a gazdagok, nem figyelve bőrszín-születési helyre, kik szívesen megmunkálnák a földet! Eszik a számkivetettek kenyerét. Elzavarni kell a gazembereket! Lehetőséget adni az itt élőknek. Értsék, hogy az Isten nem bottal ver! Nem látok lenn a mély veremben. Már semmi reményem, talán ez a vég? **-** Készült: Ölelkező rímekkel! 2014. március 12- május 24. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
black eagle alkotást töltött fel Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 71. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Fogatlan Ferkó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Költők tolla című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Költők tolla című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Költők tolla című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Fogatlan Ferkó címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Fény és árnyék című alkotáshoz hundido alkotást töltött fel Csussz, a kígyó címmel hundido bejegyzést írt a(z) A tolvaj Szarka című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Sutyi manó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Sutyi manó című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (2/8) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (2/8) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Költők tolla címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Párbeszéd gyilkosra várva - befejezés című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Párbeszéd gyilkosra várva című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (4/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (3/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (8/8) című alkotáshoz Dorothy alkotást töltött fel A gondolat címmel a várólistára ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lusta Lajcsi című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lusta Lajcsi című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Honlapunk fórumtémához Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sutyi manó című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |